„Utasaink színvonalasabb kiszolgálása és a buszforgalom segítése érdekében módosítjuk a Széll Kálmán téri közlekedési csomópont forgalmi rendjét január 23-án, hétfőtől” – adta hírül a Budapesti Közlekedési Vállalat, még az év elején. A Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézetének (Pető Intézet) szolgáltatásait igénybe vevő családok, szülők és mozgáskorlátozott emberek azonban nem érzékelik az utasok színvonalasabb kiszolgálását. Épp ellenkezőleg. A forgalmi rend megváltoztatásánál ugyanis a Pető Intézetet érintő 156-os jelzésű buszjárat végállomását áthelyezték a 149-es autóbuszmegálló helyére.

Ez önmagában persze nem volna baj, a gond sokkal inkább az, hogy a megállót kerekes székekkel és babakocsikkal nem lehet könnyedén megközelíteni, a végállomást pedig csak komoly akadályokon keresztül lehet elérni. Az új rend szerint ráadásul az utasoknak egy keskeny járdaszigeten kell várakozniuk, amelyen a szélesebb babakocsik, kerekes székek alig férnek el, különösen akkor, ha csúcsidőben sokan várakoznak.

A Pető Intézetet 130-140 szülő és mozgáskorlátozott ember keresi fel naponta, köztük sok olyan szülő, aki kisbabáját, gyerekét hozza fejlesztésre, óvodába. A családok már a változás után néhány nappal jelezték az intézet vezetőinek, hogy nagyon nehéz lett számukra a közlekedés.

Makk Ádám, a Pető Intézet kommunikációs igazgatója a Népszabadságnak elmondta, a Budapesti Közlekedési Vállalat egyik illetékese megígérte nekik, hogy legkésőbb májusig a közlekedési vállalat megoldja a helyzetet. Őket úgy tájékoztatták, hogy a 22-es autóbusz megállójába helyezik majd át a 156-os busz végállomását, ami így újra akadálymentesen lesz megközelíthető.

Igaz, ez csak szóbeli ígéret volt – és úgy is végezte, mint az ilyen ígéretek általában. Hiszen május utolsó napjait írjuk már, de a BKV semmit nem intézett az ügyben, az akadálymentesség hiánya pedig mindennapos bosszúságot, kényelmetlenséget okoz az érintett családoknak.

Megkerestük a BKV-t, egyelőre azonban nem kaptunk választ, miért nem intézkedik a vállalat ebben az ügyben.

Derera Mihály, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége Oktatási és Távmunka Intézetének igazgatója azt mondja, hogy a fővárosban nagyon nehéz kerekes székkel tömegközlekedni. A teljesség igénye nélkül sorolja, mennyi bosszúságot okoz az érintetteknek, hogy az alacsony padlós buszok nem a menetrend szerint, hanem kiszámíthatatlanul járnak, a metróba még mindig nem lehet lejutni, és számos járműre csak magas lépcsőkön fellépve lehet felszállni. Mindössze öt, mozgássérülteket szállító mikrobusz közlekedik a városban, holott ennek a tízszeresére lenne igény.

– Amikor a hannoveri villamosokat megvásárolta a főváros, már érvényben volt az a jogszabály, amely szerint minden, újonnan beszerzett járműnek akadálymentesnek kell lennie. Törvényellenesen vásárolták tehát a négy, hatalmas lépcsővel rendelkező villamost, mégis forgalomba állították – mondja, hozzátéve, hogy ha az érdekvédők a mozgáskorlátozottak közlekedési jogaiért emelnek szót, azt a választ kapják a BKV-tól, „nincs pénz”.

A Széll Kálmán téri forgalomváltozás esete mutatja, nem csak a pénz hiányzik a BKV-nál: egy buszmegállót úgy elhelyezni, hogy az ne nehezítse tovább a kerekes székkel közlekedők életét, nem mindig az anyagiakon múlik.