Ezt mondta a gazda

A területet már korábban bevetették búzával

Mondok magának valamit. Olyan buta paraszt ezen a világon nincs, aki ősszel beveti gabonával a földet, pedig tudja, hogy jövőre nem ő fog aratni. Márpedig itt a szomszédban, Tiszaigaron a mezőgazdasági kft. tavaly az összes földjét bevetette – mind az 1100 hektárt, azt a 240 hektárnyit is, ami meg lett hirdetve kedvezményes bérletre. Ők már akkor tudták, hogy nem lesz a bérbeadásból semmi.

Nem is lett: február 14-én volt a borítékbontás, azóta semmi hír a pályázatokról. Ezeket a földeket valaki kinézte magának. Itt helyben azt is tudják, hogy kicsoda: a Kékessy család, illetve az ő Magor-Dak Zrt.-je. Én most írásba merem magának adni, hogy végül ő fogja megkapni az egész kft.-t marhástul, gépestül, mindenestül.

Azt is megmondom, mennyiért: 750 millió forint lesz az ára. Jól fog vele járni. Számoljunk egy kicsit utána! Van 1100 hektárnyi föld a kft. kezelésében – papíron 18-20 aranykoronás, de a valóságban sokkal jobb –, ráadásul két nagy tömbben, nem széttagoltan, ami hatalmas előny. Bérelnek még további 1400 hektárnyi legelőt a nemzeti parktól. Ezek jobbára védett földek, kiemelt támogatással, csak uniós pénzből bejön évi több mint 200 millió forint. Meg hatszáz magyar szürke és sok száz tejelő marha, új munkagépek, felszerelések.

Csak tavaly vagy százmilliót költöttek gépbeszerzésre. Sokmilliárdos értéket kap a vevő 750 millióért. Én magam tudnék öt olyan embert mondani, aki többet adna érte.

A bérleti pályázaton nem hirdettek eredményt, pedig tudjuk, hogy egy-egy földdarabra 8-10 családi gazdálkodó is pályázott. A föld továbbra is az igari gazdaságnál maradt „ideiglenes használatra” – egyben akarták tartani, amíg valahogy sikerül átjátszani nekik.

Engem igazából az háborít fel, hogy pont az ellenkezőjét csinálják, mint amit ígértek. Én is rájuk szavaztam, nem szégyellem, itt mindenki rájuk szavazott. Én fideszes voltam, de most már nem vagyok semmilyen, ezt a pofátlanságot nem veszi be a gyomrom.

Én rám többé párt ne számítson. Itt tavasz óta olyan a légkör, ami soha nem volt, talán a 60-as évek óta. Az emberek gyanakodva figyelik egymást, szimatolnak, feljelentéseket tesznek. De ez úgy megy, tudja, hogy van, akire feljelentés nélkül is rámegy az APEH meg az NFA, másokra meg akkor sem, ha húszan jelentik fel őket.

Itt mindenki azt hitte, hogy földhöz fog jutni. Ezek igazi gazdák, többgenerációs parasztok, valódi állatokkal, termelési tapasztalattal. Van itt egy falu, a nevét nem mondom, aki ott él, úgyis ráismer, de ott van Kunmadaras mellett. Az ottani polgármester például kapott földet – de nem azért, mert fideszes, az itt nem elég, itt mindenki a Fideszre szavazott. Azért kapott, mert jóban van az agrárminiszterrel meg a volt államtitkárral – tudja, kire gondolok, a Vargával –, és ezt úton-útfélen hangoztatja is.

Azt mondja, megkapja, amit kér, megvannak a kapcsolatai. Ezt mondják azok is, akik hozzá hasonlóan közel ülnek a kondérhoz. Meg mondanak mást is: aki ugat, annak annyi. De kérdem én: azt kell az államnak támogatni, akinek már van ezer hektárja meg sok száz állata? Ráadásul úgy, mint itt, nálunk, Nagy­ivánban, ahol az egész határt odaadják egyvalakinek, hogy ő még gazdagabb legyen, miközben a nagyiváni gazdáknak nem maradt legelő?

Vagy ott van Tiszafüred. A gazdakör vezetője megkapta az összes földet, ami arrafelé meg lett hirdetve. Nem sokat, talán húsz hektárt, de más meg nem kapott semmit. És van mellé még nyolcvan hektárja ideiglenes használatra. És nem ám csak úgy üresen: előzőleg az igari gazdaság bevetette búzával, amivel vagy húszmillió forintot rakott az illető zsebébe. Ő is tudta előre, hogy így lesz, mondta is, hogy lesz neki száz hektár állami földje. Ő szervezte annak idején a gazdatüntetéseket.

Most nem szervezi, pedig szerintem lenne rá jelentkező. Olyan játék megy itt az állami vagyonnal, amin csak a Fidesz helyi vezetői nyerhetnek – na ezzel lett nekem tele a hócipőm. Valamit muszáj tenni, mert ennek nem lesz jó vége. Azt hiszik, hogy mindent megtehetnek, mert mögöttük áll a vidék. De itt már nincs mögöttük senki. Azt is írja bele, hogy a földre éhes gazdák olyanok, mint a koplaltatott kutyák – és itt most mindenki éhen maradt.

Ezt felelték rá az érintettek

Kollányi György, a Magor-Dak Zrt. cégvezetője kérdésünkre nem cáfolta, hogy a vállalkozás szeretné megszerezni az igari kft. földjeit, vásárlásról azonban szerinte nincs szó – nem is lehet, mert gazdasági vállalkozás jelenleg nem szerezhet földtulajdont (az Igari Mezőgazdasági Kft. értékét nem is a földtulajdon adja, hanem az állatállományhoz közel lévő takarmánytermelő bázis, a többféle jogcímen érkező uniós támogatás, meg az, hogy a vállalkozás által kezelt jó minőségű állami földhöz más nem férhet hozzá, és a jelenbeli használat bérleti joggá, vagy – a jogszabályok megváltozása esetén – később tulajdonná is alakulhat – a szerk).

Ugyanakkor a cégvezetők nevén vannak földek Tiszafüred térségé­ben (információink szerint rosszabb, kötöttebb talajú területek – a szerk.), ezeket felajánlanák az államnak értékegyeztetéssel, cserébe az igari birtokokért. Kollányi szerint a gazdasági racionalitás megköveteli a birtokkoncentrációt és a tömbösítést. Egyúttal pedig – állítása szerint – megmentenének 48 munkahelyet, amelyek elvesznének, ha az igari kft. földjeit, az ő kifejezésével élve, széthordanák.

Megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot a tiszafüredi gazdakörrel, illetve annak vezetőjével is, de a budapesti Magosz-központban nem tudtak semmilyen elérhetőséget adni, a más úton megszerzett mobiltelefonszáma pedig két napon keresztül elérhetetlennek bizonyult.

Megkérdeztük viszont Tomajmonostora polgármesterét, akit több helyi informátorunk a Nagyiván határában lévő állami legelők használójaként azonosított. Ő azzal hárította el érdeklődésünket, hogy földbérletpályázaton nem nyert, nem is indult, Nagyiván határában pedig nem is hirdettek meg földeket – ami, mint utóbb kiderítettük, valóban így lehet, ám nem mond ellent annak, hogy az említett földeket ő használja, és az uniós támogatásokat is ő veszi fel utánuk. Ezt ugyanis az „ideiglenes használatba adás” intézménye lehetővé teszi. Az ideiglenes használatba adás szabályai meglehetősen hézagosak: itt nem kell pályázatot kiírni, a nyilvántartás sem transzparens, ugyanakkor az ideiglenes használókból gyakran lesznek később bérlők (és addig is övék a föld haszna meg az EU-támogatás).

Ugyanezt erősítette meg kérdésünkre Szabó Rebeka LMP-s képviselő, aki szintén kapott megkereséseket a nagykunsági földanomáliákkal kapcsolatban. Szerinte nagyban megy a trükközés az ideiglenes használattal, a kirajzolódó cél pedig az, hogy a föld a helyi „kisgazdák” helyett néhány nagy, és a Fideszhez való hűségét már látványosan bizonyított gazdához kerüljön. A politikus szerint mindez nemcsak a Nemzeti Földalap, hanem a nemzeti parkok földjeire is igaz.