Emberi jogok: nem javítottuk az átlagot
Kirívó visszaélés nem történt 2011-ben, de azt még nem látni, hogy a tavaly lezajlott, rendszerszintű átalakítások valójában milyen visszaélésekre adnak lehetőséget a jövőben. Így látja az emberi jogok helyzetét a 2012-es országjelentését csütörtökön publikáló Amnesty International (AI).
A nemzetközi civil jogvédő szervezet hazai tagozata a szólás- és véleménynyilvánítás területén továbbra is azt tapasztalta, hogy az új médiaszabályozás szükségtelenül és aránytalanul korlátozza a szabadságjogokat, ami miatt tízezrek vonultak utcára már a múlt év elején, s ettől visszhangzott az európai sajtó is. Azt viszont előrelépésnek tartják, hogy az Alkotmánybíróság 2011 decemberében megsemmisítette a médiaszabályozás több fontos rendelkezését (a médiaszabályozás módosításairól ma lesz a parlamenti zárószavazás), de felhívják a figyelmet arra, hogy az új szabályozási környezetben kétségkívül erősödött az öncenzúra légköre.
A vallásszabadságot az új egyháztörvénnyel egyértelműen korlátozták, ahogy a lakhatáshoz való jogot is a hajléktalanság büntethetőségével. Az AI Magyarország munkatársai az új alaptörvényről is azt állapították meg, hogy legalábbis visszalépést sugall az emberi jogok területén. Bizonytalan helyzetet teremt például az a rendelkezés, amely a magzati életet a fogantatástól védi, vagy a szexuális irányultság kihagyása a diszkriminációt tiltó szabályok közül.
Az egyik legsúlyosabb problémának változatlanul a romákat érintő diszkriminációt és a gyűlölet bűncselekményeket tartják, különösen a gyöngyöspatai események után. Ezzel kapcsolatban kifogásolták, hogy a patai eseményeket vizsgáló parlamenti bizottság nem azzal foglalkozott, hogyan segíthetne a pataiak helyzetén, ehelyett a jogvédőket vádolta hangulatkeltéssel. Holott gyakorlatilag csak civil szervezetek nyújtottak érdemi – jogi, lelki – segítséget. Vikuk Katalin pszichológus beszámolójából pedig kiderült, hogy a patai gyerekek és alighanem szüleik körében is súlyos traumát idézett elő az egyenruhások „járőrözése”. Mint kiderült, a kormány és a parlamenti vizsgálóbizottság által is ostorozott „gyerekmentő” akció (amelyet a kormányzat hangulatkeltésként, illetve „kirándulásként” igyekezett beállítani, köztük az a Balog Zoltán lelkész, aki társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár volt, jelenleg pedig az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője) kifejezetten sikeres volt: az elutaztatott gyerekek ugyanis nem mutattak poszttraumás tüneteket, ellentétben a Gyöngyöspatán maradt társaikkal. A rájuk nehezedő nyomás egyébként nem múlt el a közvetlen fenyegetettséggel – közülük számosan maradandó pszichikai sérülést szenvedtek.
Míg hazánkban a gyöngyöspatai eseményeken kívül kirívó esetekről nem igazán számolnak be a jelentésben, a világ számos országában alapvető átrendeződéseket tapasztaltak. Ezért összességében felemelőnek, egyben kiábrándítónak is tartják a 2011-es évet.
Elnyomó rezsimek dőltek meg
Jeney Orsolya, az AI Magyarország igazgatója szerdai sajtótájékoztatóján példaértékűnek mondta, hogy világszerte milliók vonultak az utcákra, hogy kiálljanak szabadságjogaikért. Az arab tavaszra, a líbiai, szíriai, egyiptomi, jemeni konfliktusokra utalva az AI igazgatója azt is hozzátette, kiábrándító volt a kormányok elnyomó reakciója és a nemzetközi szervezetek közönyössége. A világjelentésben éppen az arab tavasz és a karhatalmi erőszak miatt nevezik 2011-et „az ellenállás és az elnyomás évének”. Jelentős előrelépésnek tartják, hogy évtizedek óta fennálló elnyomó rezsimek dőltek meg. A jelentés szerint a tavalyi év áttörést jelentett a közel-keleti és észak-afrikai embereknek, egyúttal „emberi jogi ébresztő” volt a világ többi részének. A jelentés szerint a tömeges ellenállás és a reakcióként adott hatósági elnyomás is globálissá vált, hol halálos tanktámadás, hol „csupán” rendőri túlkapások formájában.
Az AI az idei év egyik legfőbb feladatának a nemzet közi fegyverkereskedelmi egyezmény aláírását tartja, hogy a demokratikus országok ne támogathassanak fegyverekkel önkényuralmi rezsimeket – főleg az ENSZ BT tagjai ne tegyék ezt –, hiszen elvben ők volnának a „béke őrei”. (Ny. M.)