Uj Péter: Az alvó oroszlán kirúg
Beleestem szügyig a varacskos depresszióba legott, amikor kiderült, hogy mindenféle spekuláns gyarmatosítók talpnyalómameluk sameszainak lakájai leginkább bennünket penderítenének ki a NATO-ból, ha úgy alakulna. Rögtön a köcsög görögök után.
Sírni tudnák. Csak zokognák, zokognák a Dragunov távcsövébe (bocs: optikai irányzékába), zokognák a BMP-1 Maljutka-állványán, zokognák a T-55 búvórésébe. Meg sem érdemelnek ezek bennünket. Jól mondta Fodor államtitkár, amikor még nem államtitkár volt, hanem afféle gépesített Pozsgay Imreként Lentiben együtt bomlasztottuk belülről a Varsói Szerződést (mondjuk ő a tribünről, én az alakulótérről): az imperializmus alvó oroszlán.
Most kimutatta az idegenszerű foga fehérjét a bűzös leheletű fenevad.
Nagy szerencse a szerencsétlenségben, hogy a mi generációnk még kitűnő kiképzést kapott, a világ legerősebb katonai szövetségének katonájaként, és szinte a kisujjában van a NATO legyőzésének a mikéntje, ha álmából veri föl az atomvillanás balról, akkor is leküzdi az osztrák hegyivadász alsószéle-közepét. De egy olasz utászt akár hiányos kanálgéppel és lejárt babfőzelékkonzervvel is móresre tanítunk bármikor, alacsonyan szálló légi cél közepette. Hogy ha mi kézbe kapunk egy PA–63-ast, vagy egy AMD–65/5-öt kilenc darab éles lőszerrel, akkor ezek sírva menekülnek Camp Davidig.
Nem lesz itt kirúgva senki, értve vagyok?! Hepajt, havajozást be lehet fejezni, villany leó, pofa súlyba, irány az égalja, ne tarts lépést!