Fideszes földügyek: A jövő nélküli ember pályázata
A dél-borsodi legelőkre húsz évvel ezelőtt virágzó családi gazdaságokat, állattartást, rehabilitált, élettel teli tavakat, turizmust és fejlődést álmodtak azok, akik kínnal-keservvel próbálták meg talpra állítani az ország egyik legszegényebb térségét. „Cötkény” – így nevezték el a komplex természeti-gazdasági és tájrehabilitációs programot, e vidék jellegzetes növénye, a szamárkóró után.
A Tisza keletkezési legendája szerint, amikor a teremtő kijelölte a folyó vonalát, egy csacsi vontatta eke vájta volna a medret, ám a szamár minduntalan kitérőket, kanyarokat tett, hogy kedvenc kóróját legelhesse, ettől lett annyira kanyargós a Tisza.
Nem vezetett egyenes út a mezőségi tájvédelmi területek korábbi és mostani bérbeadásához sem. A kilencvenes évek közepén egy olasz vállalkozás, most, húsz évvel később pedig jobboldali kötődésű, a gazdálkodáshoz olykor még csak nem is konyító pályázók szerezték meg a bérleti jogot. Mivel a legelők nagy része az agrár-környezetvédelmi és a túzokvédelmi programhoz is kötődik, a kiegészítő támogatásokkal akár száz-százhúszezer forintot is kaphatnak a bérlők egy hektárért az államtól, miközben bérleti díjként 1250 forintot fizetnek aranykoronánként.
Mondhatnánk, hogy a két összeg közti különbséget elviszi majd a kötelező állatvásárlás költsége – két hektáronként egy nagy állat (jellemzően szarvasmarha, szürke marha) tartását írják elő a bérleti pályázatban –, ez azonban legfeljebb az első esztendőre igaz, a második évben a szaporulatból akár vissza is termelheti a kiadások egy részét egy ügyesebb gazda.
Jó biznisznek tűnik tehát az állami földek bérlése, főként nemzeti parkos, természetvédelmi területeken. Itt ugyan korlátokkal kell számolni: nem lehet például vegyszerrel kezelni a földeket. Erre azonban amúgy sincs pénzük a gazdálkodóknak, már ott sem használnak műtrágyát, ahol egyébként szabad lenne – mondták tudósítónknak térségbeli szakértők, vagyis így a nyertes pályázóknak sem okozhat különösebb gondot az előírások betartása. Miként megírtuk, a Bükki Nemzeti Park dél-borsodi, a korábbi olasz bérlőtől visszavett négyezer-kétszáz hektáros területét nemrég újból hasznosításra hirdették.
A gazdák korábban kidolgoztak egy előzetes megállapodást, amely szerint mindazok, akik valóban a térségben élnek, s a mezőgazdasággal foglalkoznak, esélyt kaphattak volna, hogy legeltetéshez területet szerezzenek. Minden jelentkezőnek ez alapján sem jutott volna föld, hisz a száz-száztíz pályázóból ötven-hatvan család kaphatott húsz-harminc hektáros birtoktesteket. Az első pályázatot azonban váratlanul visszavonta a vidékfejlesztési tárca, a gazdákkal egyezségre törekvő nemzeti parki igazgatót, Duska Józsefet pedig menesztették.
A második körben is újra pályáztak több mint százan, ám itt mindössze 10-15 „kisember” jutott földhöz, a terület nagy részén három-négy „nagygazda” osztozott. Közülük is kiemelkedett – főként váratlan székhely- és profilváltásával – a Start 2003 Bt., amely fuvarozócégből lett marhatenyésztő.
A betéti társaság tulajdonosa és ügyvezetője Kanyok Attila fideszes tiszaújvárosi önkormányzati képviselő, a Borsod megyei közgyűlés fideszes elnöke, Mengyi Roland kampányfőnöke és munkatársa, míg a második és a harmadik legnagyobb földterületet elnyert pályázó, vagyis Demeter Péter, valamint a Hagyacki József által képviselt Puszta Agro 2010 Kft. baráti vagy egyéb munkatársi kapcsolatok révén Tállai András fideszes belügyi államtitkárhoz, mezőkövesdi országgyűlési képviselőhöz köthető.
Kanyok Attila azonban nem csak a most meghirdetett földeken gazdálkodhat. Tavaly szeptemberben százhúsz hektárnyi területet vett bérbe a Tiszatáj Környezet- és Természetvédelmi Közalapítványtól – néhány nappal azelőtt írták alá a haszonbérleti szerződést, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium visszavonta a mezőségi földekre első alkalommal kiírt pályázatot.
A gazdák ezt azért is fájlalják, mert annak idején többen is segédkeztek abban, hogy az alapítvány madárvédelmi és tájrehabilitációs céljaihoz földekhez jusson, volt, aki pénzzel is támogatta ezt a programot, nekik azonban nem ajánlott hasonló bérleti lehetőséget az alapítvány, pedig égető szükségük lenne legelőre.
A tiszadobi önkormányzat és a Magyar Madártani Egyesület által alapított Tiszatáj Közalapítvány titkára, Bodnár Mihály korábban a Bükki Nemzeti Parknál dolgozott mint a borsodi mezőségi és a kesznyéteni tájvédelmi körzet vezetője – ez a megbízatása idén januárban szűnt meg.
Ezt megelőzően a Vidékfejlesztési Minisztérium is vizsgálta a nemzeti park és az alapítvány közötti összefonódást, s megállapította, hogy a viszonyrendszer nehezen áttekinthető, különös tekintettel a védett természeti területek tulajdonosi és vagyonkezelői összetételére. A jelenlegi állapot – noha esetenként kétségkívül kedvező lehet – alkalmat adhat visszaélésre – summázta a tárca jelentése.
Kesznyéteni gazdálkodók feljelentése alapján nemrég a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség is megvizsgálta az alapítvány működését. Megállapították: az előzetes ígéret – amely szerint helyi gazdáknak adnak majd alapítványi földeket bérbe – be nem tartása csak morálisan kifogásolható, jogilag nem.
De miként kapcsolódik össze a Tiszatáj Közalapítvány és Kanyok Attila személye? Nos, úgy tűnik, nem csak ennek a százhúsz hektáros földnek az ügyében. Mindenképpen valamiféle kapocs Bodnár Mihály személye is. Mégpedig azért, mert magánemberként ő maga is pályázott a Bükki Nemzeti Park által meghirdetett földterületek egyikére – tudomásunk szerint épp arra, amelyet a szociálpedagógus végzettségű Kanyok Attila végül elnyert.
Úgy tudjuk, a két pályázat gazdálkodási tervezete szinte szóról szóra megegyezett: erre a részre szubjektív szempontrendszer alapján adhattak pontot az ítészek, s ugyanarra a szövegre az évek óta e szakterületen tevékenykedő Bodnár Mihály tíz pontot kapott, míg a gazdálkodásba épphogy belecsöppent Kanyok Attila hatvanat – ez el is döntötte, melyikük nyer.
Megkérdeztük Bodnár Mihályt, mit szól a végeredményhez, s a pályázati szövegrészek megegyezéséhez? Azt válaszolta: „vannak furcsa véletlenek”. Hozzátette: miután menesztették a nemzeti parktól, „jövő nélküli emberként” úgy gondolta, hogy a gazdálkodásból el tudja majd tartani a családját, ám annak eleve nem sok esélyt adott, hogy nyerni tud a pályázaton. Kérdésünkre, hogy miért gondolta ezt, hisz szakmailag igen színvonalasnak látták többen is a munkáját, azt felelte: inkább nincs véleménye.
Mezőcsáti fórum: Nem ilyen lovat akartunk – mondták a gazdák Budai Gyulának
Szabó Rebeka LMP-s, Gőgös Zoltán MSZP-s képviselő és a „baloldali médiák”– Budai Gyula parlamenti államtitkár szerint ők okolhatók a dél-borsodi földek haszonbérleti szerződései körül kialakult helyzetért. A helyi gazdák meghívására tegnap egy mezőcsáti fórumon részt vevő államtitkár elmondta: a saját szemével akarta látni, kik azok az „oligarchák”, akik megszerezték a Bükki Nemzeti Park haszonbérletre meghirdetett mezőségi területeit. Közölte: lehet, hogy követtek el hibákat a pályázatoknál, de ezeket orvosolni lehet. Szerinte a helyi gazdáknak meg kellene egymással egyezniük, hogy a 2014-ben felszabaduló újabb bérbe adandó területeknél ne egymásra licitáljanak. A fórumon felszólaló gazdák egyike elmondta: ők épp ezt tették, nagy körültekintéssel egyeztettek az első pályázat kiírásakor, figyelembe vették egymás érdekeit, lehetőségeit – ám ezt a hatalom egy mozdulattal lesöpörte, amikor visszavonta a pályázatot, s második körben már 4-500 hektáros területeket juttatott egy-egy, a jobboldalhoz köthető pályázónak. „Államtitkár úr, az itteni gazdák nyolcvan százaléka a Fideszre szavazott, mert elhitte, hogy a családi gazdaságokat fogják fejleszteni. De most a szemébe kell mondanom: mi nem ilyen lovat akartunk!” – mondta az egyik gazda. (D. J.)
