Aki szerint kevés pénzt fordít az ország kutatásra és fejlesztésre, s alulfinanszírozott a tudományos élet, az téved, de legalábbis csak részigazságot mond. A Nézőpont Intézet például egyedülálló gyorsasággal ér el releváns eredményeket a társadalomtudományok területén. Másként aligha értelmezhetjük a szervezet nemrég közzétett kutatásának keletkezési körülményeit.

A cég Gyurcsány Ferenc plágiumgyanúja nyomán vizsgálódott, s közzétette az eredményt: az emberek kétharmada szerint a korábbi miniszterelnök erkölcsi hibát követett el, amikor megírta szakdolgozatát. (Ezúttal eltekintünk a Gyurcsány- és a Schmitt-ügy részletes elemzésétől, és csak a nézőpontváltásra koncentrálunk.)

A vizsgálat azért érdekes, mert Mráz Ágoston Sámuel, az intézet elöljárója április elsején, már az emlékezetes Obersovszky-interjú után így nyilatkozott a Hvg.hu január 11-én publikált (!) cikkével kezdődő Schmitt-sagáról: „Akik most publikálnak közvélemény-kutatást az államfő ügyében kialakult vitáról, nem járnak el a szakmai tisztesség szabályai szerint. Kutatni szabad, talán »kötelező« is, de hiba lenne azonnal az állítólagos »népítélet« közlése. A közvélemény-kutatók felelőssége, hogy a köz véleménye ne lehessen a köz befolyásolása.”

A tisztesség tehát akkoriban várakozást írt elő, ám Gyurcsány április végén eszkalálódó ügyében a pécsi egyetem „nem bizonyítható” konklúzióval záruló vizsgálatának lezártával szinte szinkronban már publikálhatta is kutatását a Nézőpont.

Egyébre nem gondolhatunk, mint arra: a Nézőpont a két ügy közötti rövid időszakban olyan tudományos áttörést ért el, amely a vizsgálódás normáit felülírta, a tisztesség szabályait megváltoztatta. Már ha feltételezzük, hogy a szervezettől távol áll az, hogy ne a szakmai tisztesség szabályai szerint járjon el, de miért feltételeznénk?

Annak pedig nyilván semmi jelentősége e történetben, hogy a Nézőpont-csoport több százmilliós értékben szállít be a Fidesz-kormánynak. Nyilván föl sem vetődhet, hogy ennek keretében a baloldali politikusról szóló vizsgálódásra más előírások vonatkoznak, mint a jobboldali potentátra.

Eszünkbe sem juthat, hogy a jövőben esetleg e dinamikusan változó szabályrendszernek megfelelő szkepticizmussal fogadjuk a Nézőpont jelentéseit. Az ellenben örömmel tölt el bennünket, hogy az agyonadóztatott, a gazdasági összecsuklás határán egyensúlyozó magyar gazdaságban is akad vállalat, amely ilyen rövid időn belül látványos eredményeket ér el mind anyagilag, mind szakmailag.

Most már csupán arra kell vigyáznunk, hogy ne nevessük el magunkat, ha a belpolitikai rovatban találjuk az intézet kutatásait részletező dolgozatokat. Nem a viccek, hanem a hirdetések között van ugyanis a helyük.