A nemi kapcsolatokra vonatkozó korábbi kérdéseket egyesítették: „Volt-e fertőzés átadása szempontjából kockázatos nemi kapcsolata az elmúlt évben?” A kérdőív a Tájékoztatóhoz irányítja a donorokat, ahol aztán sok minden felsorolnak, ami „fertőzés átadása szempontjából” kockázatos lehet, már önmagában az óvszer nélküli közösülést is. A homo kockázat elbújik a hetero kockázatok között. Fontos civilizációs előrelépés ez, amelyet értékelnünk kell a szapora hátralépegetések éveiben.

Ez a kérdéscsere messze túlmutat önmagán. Azért mutat túl, mert folyvást a szükségre és az életre hivatkozva rúgják félre a személyiségi jogainkat, mint amelyekre hivatkozni életidegen, viszont azokat megsérteni nagyon is életszerű dolog. Ez a kérdéscsere arról szól, hogy az ilyen dumáknak nem kell bedőlni. Elvileg én eddig sem dőltem be, de gyakorlatilag szépen és elvtelenül megválaszoltam minden kérdést, mert a vér mégiscsak fontos dolog, sosincs belőle elég, és akinek kell, azt nem lehet meggyógyítani az én elvi fenntartásaimmal.

Szabó Máté ombudsman viszont elvileg is bedőlt. 2008 elején kiadott egy állásfoglalást, miszerint nem aggályos rákérdezni a donorok homoszexuális kapcsolataira, mert az ilyen kapcsolatok fertőzésveszélyt jelentenek. A HIV vírust csak egy-három hónap után lehet kimutatni a vérben, amelyet azonban sokkal hamarabb fel szoktak használni.

Ezen állásfoglalás kiadása előtt épp tíz évvel adta meg Juhász Géza, a melegek jogainak jeles szószólója a Fundamentumban a pofonegyszerű megoldást: „Ahelyett, hogy a férfiaknak férfiakkal folytatott nemi életét firtatnák, fel kellene tenni a következő kérdést: »Volt veszélyes szexuális kapcsolata az elmúlt évben?«” Csupán tíz-egynéhány év kellett hozzá, hogy tényleg ezt a pofonegyszerű kérdést tegyék föl.

Ami nemcsak pofonegyszerű, hanem sokkal biztonságosabb is. Mit gondol a kedves olvasó: egy munkahelyi véradáson, ahol mindenki ismerős, ahol könyöktávolságra töltögetik ki a kérdőívet, ahol föltűnik, ha valaki a kérdőív kitöltése közben meggondolja magát, az is, ha valakit az orvos szűr ki, mit fog beírni a meleg kolléga, aki a mi hazánkban igen nagy valószínűséggel titokmeleg?

Eddig a diszkrimináció kérdésköréhez tartozott, hogy indokolt-e automatikusan kizárni a melegeket a véradásból. Az új kérdés kiemeli ebből a keretből a régi dilemmát. Nem a melegekkel szembeni diszkrimináció kérdése lesz, hogy a mérlegelés lehetőségét pártoljuk, vagy minden kockázatlehetőség teljes kizárása mellett döntünk (már amennyire ez lehetséges, amikor a kockázatokat csak önbevallás alapján ismerhetjük).

Az első esetben a monogám párkapcsolatban élő, védekező, HIV-szűrésre járó melegek vérét is elfogadjuk, a másik esetben ad absurdum még a vérükkel jótékonykodó mélykeresztény mintaházaspárt is elzavarhatjuk, ha egyházuk tanítását követve óvszer nélkül buzgólkodnak demográfiai gondjaink enyhítése érdekében.