Pereskedő kereskedő
Finta Zoltán budai kereskedő háborúban áll a XII. kerületi önkormányzattal. Nem önszántából, hanem önvédelemből vívja a küzdelmét. A hegyvidéki önkormányzat ugyanis „ki akarja lakoltatni” abból a sashegyi élelmiszerboltból, amit a vállalkozó üzemeltet. Csakhogy az üzlet már több mint két évtizede Finta úr tulajdonában van. Legalábbis a kereskedő állítása szerint.
– Itt az adásvételi szerződés, amit 1991 szeptemberében az eladó Állami Vagyonügynökség képviseletében az Óbudai Közért Vállalat vezetője írt alá – mutatja a dokumentumot a boltos.
– Ebben feketén-fehéren az áll, hogy az árverésen általam ajánlott 9 millió 950 ezer forintos vételár fejében megszereztem a 184 négyzetméteres üzlet tulajdonjogát, valamint az alatta lévő terület bérleti jogát. A vételárat kifizettem, és kértem a földhivataltól a tulajdonjogom bejegyzését.
Kilenc év telt el anélkül, hogy a hatóság reagált volna a kérelemre. Finta Zoltánt hideg zuhanyként érte a földhivatal 2000-ben meghozott határozata, amely szerint nem jegyezték be a tulajdonjogát. Ekkor derült ki, hogy az egykori Óbudai Közért Vállalat még a hetvenes években kissé lazán kezelte a földhivatali ügyintézést: bár az üzlet 1977-ben szabályos építési engedély alapján épült fel, ám egy közterületen, amit „elfelejtettek átalakítani” önálló helyrajzi számú telekké. Márpedig közterületre nem lehet bejegyeztetni magántulajdont. Az is kiderült, hogy az épület évtizedeken át nem is szerepelt az ingatlan-nyilvántartásban.
– A helyzettel szembesülve a hegyvidéki önkormányzat nekilátott a telekalakításnak – mondja Finta Zoltán. – Hosszú vajúdás után az új helyrajzi számmal kialakított telket a földhivatal 2007-ben bejegyezte a XII. kerületi önkormányzat nevére. Megdöbbenésemre azonban az üzlet tulajdonosaként is az önkormányzatot tüntették fel.
Ekkor robbant ki a háború a kereskedő és a kerület között. Mivel Finta Zoltán nem tudott megállapodni az önkormányzattal, perre vitte a dolgot. A Fővárosi Ítélőtábla idén tavasszal azonban jogerősen elutasította a keresetét. A bíróság legfőbb érve szerint az az ingatlan, amelyet Finta úr 1991 óta sajátjának tekint, a nyilvántartás szerint 2007 előtt hivatalosan nem is létezett, amikor pedig létrejött, az 1991-es úgynevezett vagyonátadó törvény értelmében az önkormányzat tulajdonába került. Az ítélet úgy foglalt állást: bármi is szerepelt a 21 évvel ezelőtti adásvételi szerződésben, a vállalkozó – tekintettel a földhivatali bejegyzés hiányára – nem szerezhetett tulajdonjogot.
– Könyörgöm, akkor mire fizettem ki tízmillió forintot? – tárja szét a kezeit a kereskedő. – A magyar állam olyasmit adott volna el nekem, ami nem is létezett? De hisz a bolt 45 éve működik. Az elmúlt évtizedekben rengeteg pénzt költöttem a felújítására-bővítésére. 2007-ig fizettem utána a közterület-foglalási díjat, ami azt jelenti, hogy legalábbis addig az önkormányzat is az én tulajdonomnak tekintette az építményt. Ráadásul az a bizonyos vagyonátadó törvény később lépett hatályba, mint ahogy 1991-ben megkötöttük az adásvételi szerződést. Megkerestük kérdéseinkkel a hegyvidéki önkormányzatot, ahonnan írásban kaptunk választ. Eszerint az önkormányzat nem kíván állást foglalni az 1991-es adásvételi szerződés jogszerűségéről, annak eldöntését a bíróságra bízza. Ettől függetlenül azonban a kerület a telek és a felépítmény tulajdonosának tekinti magát, azt pedig „rajta kívülálló körülménynek” tartja, hogy Finta Zoltán mikor és milyen tartalommal kötött szerződést az ÁVÜ-vel.
A tét ma már nem csupán az épület tulajdonjoga. Az önkormányzat arra hivatkozva, hogy Finta Zoltán jogcím nélkül használja a kerület ingatlanát, pontosabban csak nyílt versenytárgyaláson nyerhetné el az épület bérleti jogát, kezdeményezte a vállalkozó részére kiadott működési engedély visszavonását. A kereskedő ugyan jelezte, hogy kész bérleti díjat fizetni a telekhasználatért (hiszen azt elismeri, hogy az üzlete a kerület telkén áll), ám a polgármesteri hivatal nem reagált a megkeresésére. A Sashegynek ezen a részén nincs más élelmiszerbolt, ami azt jelenti, hogy a szolgáltatásra mindenképpen szükség van a környéken. A kerület feltehetőleg egy másik vállalkozónak szeretné kiadni az épületet, ám azt még nem tudni, hogy kinek. Finta úrnak azért van egy sejtése.
– Korábban többször is ajánlatot tett az üzlet megvásárlására a CBA egyik vezetője – állítja a kereskedő. – Egy ideje viszont nem jelentkezett, talán úgy gondolja, hogy egy kiváló kormányzati kapcsolatokkal rendelkező üzletláncnak nem velem, hanem a fideszes kerületi vezetéssel kellene megállapodnia a bolt megszerzéséről.
Az önkormányzat ezzel kapcsolatban csupán annyit jegyzett meg: „Egy nyílt versenyeztetési eljárás során bárkinek lehetősége lesz majd megszerezni az ingatlant”. A közleményben az is szerepel, hogy a Hegyvidéken élők joggal tarthatnák visszásnak, „ha egy jogerős bírósági ítélettel szembemenve a kerület átadna egy vállalkozónak egy olyan üzletet, aminek a tulajdonjoga fölött nem rendelkezik.”
Finta Zoltán már csak a hatóságokban bízik. Feljelentése nyomán ügyészségi vizsgálat folyik annak tisztázására, hogyan jegyezhették be az épület tulajdonosaként az önkormányzatot az ingatlan-nyilvántartásba. Nemrég egy újabb polgári pert is indított a magyar állam és a hegyvidéki önkormányzat ellen azt kérve a keresetében: mondják ki az 1991-es adásvételi szerződés érvényességét. Ha ezt is elbukná, minden vagyonát elvesztené, kénytelen lenne kártérítési pert indítani az állam ellen.
– Valójában nem csupán az én sorsomról van szó – véli Finta Zoltán. – Az a kérdés, hogy jogállamban élünk-e, vagy pedig az állam és az önkormányzat azt tehet a kisemberrel és annak tulajdonával, amit csak akar!?