Ócsa: Az idő és a pénz fogságában
A vállalási ár a legfontosabb szempont az ócsai szociális lakópark kivitelezőjének kiválasztásában. Az április közepén meghirdetett tenderre érkező ajánlatokat elsősorban ez alapján rangsorolják. A nettó vállalkozói átalánydíj mellett eltörpül a kivitelezési határidő és a jótállás időtartama. Az előbbit egyébként 120-180 napban határozta meg a kiíró – a projekt lebonyolításával megbízott Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság –, míg az utóbbira három év a minimum elvárás.
A költségek csökkentését szolgálja a közmunkások építési-szerelési munkákban való foglalkoztatásának, illetve az általuk készített falazóanyag – vályog – felhasználásának erőltetése is. (Holott szakmai berkekben erős kétely merült fel a „kalákában” készülő lakópark minőségét illetően.) A felhívásban egyébként a szokványos blokktégla szerepel.
A beérkezett ajánlatok, illetve a jelentkező cégek körül egyelőre nagy a titkolózás. Az ajánlattételi határidő május 2-án zárult le. Az eredményhirdetés ideje azonban bizonytalan, mivel még folyik a hiánypótlás és az is könnyen elképzelhető, hogy az egyik vesztes megtámadja majd a döntést. Jelenleg az építőiparra járó zord időkben ez aligha lenne meglepő. Az már meghökkentőbb, hogy Szaló Péter, a projekt felügyeletével megbízott belügyminisztériumi helyettes szakállamtitkár még bízik a határidős befejezésben. Mármint a házak legutóbb augusztusra tolt átadásában. (Az eredeti terv az volt, hogy márciusban lesz kész a telep.) Bár az augusztus is csak akkor lenne tartható, ha még ebben a hónapban győztest hirdetnek és le is szerződnek vele, a cég pedig rohamtempóban – a tenderkiírásban rögzített alsó vállalási időnél gyorsabban – felhúzza a 80 házat, megépíti az utakat, a buszmegállókat, kiépíti a közműveket.
No persze ott lesznek segítségnek a közmunkások. A kormány útmutatása szerint legalább 550 közmunkást kell foglalkoztatni az építkezésen. Ezzel spórolva meg a teljes beruházásra eredetileg szánt öthatmilliárd forint minimum harminc százalékát. Szaló Péter tavaly augusztusban még 150 ezer forintos négyzetméterárral számolt, mondván Felsőzsolca újjáépítői 137 ezerből is kijöttek négyzetméterenként. Az időközben végzett költségszámítások eredménye egyelőre szigorúan titkos.
A beruházást jelentősen olcsóbbá tevő, a kezdetben hangoztatott építészeti minőség, illetve a környezettudatosság szempontja időközben teljesen kikopott a tervből. Az elején még a lehető legtakarékosabban működtethető, A+ energetikai besorolású házakat terveztek a telepre, de később módosult a koncepció. A passzívhoz közelítő energiahatékonyságú házak építése ugyanis a kormány és minisztérium szerint aránytalanul sokba került volna, így inkább B energetikai besorolású épületek mellett döntöttek. De még korántsem biztos, hogy a végeredmény nem lesz ennél is rosszabb.
Közben a házak is „összementek”. Egyáltalán nem épül például 80 négyzetméteres otthon, holott vidéki családi háznak – körötte önellátást célzó gazdasággal – nem számítana éppen óriásnak. Az épületek zöme – nyolcvanból ötven – alig 50 négyzetméteres lesz. A törpelakba egy hálószobát sikerült beerőltetni a nappali, a konyha, a fürdő és a kamra mellé. A komfortérzetet vélhetőleg nem sokkal növeli az alig öt négyzetméteres, részben fedett terasz sem. Az épületek külső megjelenése egyébként a múlt század elejének tornácos parasztházait idézik. A csatornát, a gázt, a villanyt és a vizet a településről vezetik ide, végleg feledve az eredeti autonóm falu koncepcióját, amely szerint a telep sem az energia, sem a víz- és szennyvízgazdálkodás, sem az élelmiszer-ellátás okán nem szorult volna az anyatelepülésre. Működtetését a beköltözőkből verbuvált fenntartható közösség biztosította volna. Az épületek fűtését és melegvíz-ellátását egyedi biomasszakazánok és napkollektorok segítségével oldotta volna meg, míg az áramigény napkollektorokkal nem lefedhető részét egy helyi biogázalapú üzemmel egészítette volna ki.
A kiemelt beruházásokra vonatkozó gyorsított eljárás ellenére csak áprilisra sikerült összeszedni a szükséges szakhatósági engedélyeket az ütemtervben eredetileg meghatározott tavaly november, majd március vége helyett. Így tolódott a közbeszerzési tender kiírása, illetve ezzel együtt a végleges átadási határidő a kezdeti márciusról augusztusra, sőt az infrastruktúra teljes kiépítését csak az év végére ígérik. De késésben van a lakónegyed leendő bérlőinek kiválasztási metódusát kidolgozó Emberi Erőforrások Minisztériuma is. A tárca ugyanis a tavaly év végi határidő ellenére csak a házak építésével párhuzamosan kívánja meghatározni a bérlőkijelölés szempontrendszerét. Így egyelőre csak annyi tudható, hogy a kiválasztás során figyelemmel lesznek a családok méretére, illetve ebből következő alapterület-igényükre.
Több hónapot csúszott a terület belterületbe vonása, illetve a telkek kitűzése. Az építészeti tervek viszont készen állnak. Az építési engedélyeket Ócsa építéshatósága adja majd ki. Az eljárás elindításához már csak a kivitelező hiányzik.
