A stratégiát a KDNP-s Szászfalvi László – időközben menesztett – egyházügyi államtitkár jegyzi. A közigazgatási tárca szerint azonban a Báthory István Tervet nem tárgyalta meg, így értelemszerűen nem is fogadhatta el sem a minisztérium, sem a kormány. Az ilyen néven készült „munkaanyag” nem tekinthető irányadó dokumentumnak. A szűkszavú minisztériumi közlésen túl senki nem vállalja a nyilatkozatot, de név nélkül többen egybehangzóan állítják: a látszat ellenére valóban egy képlékeny állapotban lévő koncepcióról van szó.

A gondok azzal kezdődtek, hogy a minisztérium egyik munkatársa, akinek a stratégia egyik részterületéről kellett volna konzultálnia az egyházakkal, tévedésből – és felhatalmazás nélkül – a teljes anyagot kiküldte. (Az illetőnek, úgy tudjuk, állásába kerülhet a baki.)

Az egyházakhoz eljutott szövegben semmi nem utal rá, hogy tervezetről, egyeztetésre váró munkaanyagról lenne szó. Ennek pontosan az ellenkezőjére lehet következtetni. A minisztériumban ugyanis – tetézendő a hibát – nyomdakész formátumban készítették elő a külön kiadványként megjelentetni szánt stratégiát. Az impresszumban ez olvasható: „Készült: 1000 példányban, A kézirat lezárva: 2012. február 28.”

Nem csoda, ha az egyházi vezetők úgy ítélték meg, hogy végleges változattal van dolguk. A jórészt általánosságokat és már ismert adatokat tartalmazó koncepcióban nehéz lenne megdöbbentően új elemeket felfedezni. Az egyházak azonban joggal kifogásolhatták, hogy az államtitkárságon tudtuk és megkérdezésük nélkül dolgozták ki, majd hagyták jóvá a stratégiát.

Csak találgathatunk, hogy milyen kínos magyarázkodások árán, és milyen eredménnyel sikerült meggyőzni az egyházi méltóságokat: tévedés történt.

Bennfentesektől hallani olyan véleményeket is, hogy a Báthory István Terv csak mellékszál. Szászfalvi és az egyházak között ennél komolyabb konfliktust okozott például egy már elkészült, de még nem elfogadott – pillanatnyilag jegelt – kormányzati rendelet. Ennek értelmében az egyházak által sérelmezett módon osztana el az állam bizonyos költségvetési támogatásokat. (A feszültségek csökkentéséhez aligha járult hozzá, hogy a szóban forgó rendeletre a stratégia is utal.)

Az államtitkárság és az egyházak kapcsolata korábban sem volt felhőtlen. Egyházi berkekben ugyanakkor igyekeznek cáfolni azt a viszonylag széles körben terjedő hírt, hogy Erdő Péter bíboros és Bölcskei Gusztáv püspök révén a nagy keresztény egyházak nyomást gyakoroltak volna a hatalomra Szászfalvi elmozdítása érdekében. Akadt, aki egyenesen úgy vélte: a híresztelés a kormányzattól ered.

Felzárkóztatási államtitkárból az emberi erőforrások miniszterévé lépett elő Orbán Viktor kormányfő bizalmasa, Balog Zoltán. Az egyházi ügyek a közigazgatási tárcától Baloggal együtt átkerülnek a kibővített hatáskörű csúcsminisztériumhoz. Tény, hogy Szászfalvi László helyett a kevéssé ismert, sokáig Brüsszelben dolgozó Hölvényi György lesz az új egyházügyi államtitkár.

Miközben a Fidesz–KDNP állandóan a keresztény hagyományokra és értékekre hivatkozik, a bizalom a kormány számára oly fontos egyházi ügyekben is megroppant. Tavaly hónapokon át éppen Szászfalvi irányításával folyt az új egyházi törvény előkészítése, majd a KDNP-s előterjesztést a Fidesz – botrányos, és mint később kiderült: alkotmánysértő módon – az utolsó pillanatokban felülírta.

Továbbra is kevesen látnak bele, mit kotyvasztanak az egyházpolitikai boszorkánykonyhában. Annyit biztosra vehetünk, hogy Szászfalvi nem maga kérte a felmentését. Bármennyire méltatja a távozó államtitkárt a jobboldali sajtónak nyilatkozva Balog Zoltán, a személycsere is annak a jele, hogy a miniszter – aki újabban főként a romák helyzetével foglalkozott – szeretne ismét nagyobb befolyást gyakorolni az egyházi ügyekre. Ne feledjük: az első Orbán-kormány idején ő volt a miniszterelnök egyházpolitikai főtanácsadója.

Orbán Viktor szerdán részt vett az új emberi erőforrás miniszter, Balog Zoltán első minisztériumi értekezletén, a tárcához kerültek az egyházi ügyek is