Nagyon fontos, hogy a médiaszabályozásért felelős szerveket függetlenként és ne politikai erőként lehessen megítélni – nyilatkozta lapunknak kedden Thorbjorn Jagland, az Európa Tanács (ET) főtitkára, aki Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettesnek küldött levelében is részletezte a strasbourgi szervezet fennmaradt aggályait a médiatörvényhez nemrég benyújtott módosítócsomaggal kapcsolatban.

Az Európa Tanács szerint a Médiatanács kinevezési rendje nem biztosítja a politikai semlegességet és függetlenséget

A főtitkár elmondta: fő aggályuk a médiát szabályozó testületekbe történő kinevezések kapcsán maradt fenn, és ezen a téren további törvénymódosításra lesz szükség, amely biztosítja a független kinevezési eljárást. Ezzel az ET főtitkára arra utal, hogy a magyar médiahatóság elnökét a miniszterelnök nevezi ki, a Médiatanács tagjainak jelölési és választási rendjét pedig a törvény úgy szabályozta, hogy végül kizárólag a Fidesz által delegált személyek kerültek az írott, az online és az elektronikus sajtót felügyelő testületbe.

Jagland azt mondta, a magyar hatóságok közölték, hajlandók a további módosításokra. A főtitkár szerint konstruktív párbeszéd zajlott az ET és a magyar hatóságok között, és reményét fejezte ki, hogy ez továbbra is folytatódik majd. A főtitkár kifejtette: a magyar kormány által benyújtott módosító javaslatok nemcsak az Alkotmánybíróság médiatörvénnyel kapcsolatos elmarasztaló határozatának akarnak megfelelni, de kezelik az ET által korábban jelzett problémákat is. A főtitkár üdvözölte a módosító javaslatokat, és külön kiemelte a tartalomra vonatkozó szabályok, a forrásvédelem és a médiabiztos jogkörének korlátozása terén elért előrelépést. Igaz, utóbbival kapcsolatban hozzátette: még lehetővé kell tenni, hogy a médiabiztos döntéseit bíróságon lehessen megtámadni.

Az Európa Tanács magyar médiaszabályozásról szóló elemzése fontos mérföldkőnek nevezi az Alkotmánybíróság döntését. Ugyanakkor továbbra is komoly aggályokat fogalmaz meg a médiát felügyelő szervek jogkörével, tagjainak kinevezésével kapcsolatban, tovább számos megfogalmazást túl homályosnak és tágan értelmezhetőnek ítél meg, ami lehetőséget ad a politikai befolyásolásra. Az elemzés leszögezi: a sajtót szabályozó testületek (például a Médiatanács és a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriuma) kinevezési eljárásai nem biztosítják a politikai semlegességet és függetlenséget. A dokumentum hozzáteszi, hogy a törvényben lefektetett biztosítékokat aláássa az, hogy a jelenlegi kormánynak kétharmados többsége van a parlamentben. A kinevezési eljárásokat meg kell változtatni – szögezi le az elemzés.

Az ET kifogásolja, hogy a Médiatanács elnökét – aki egyben a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság vezetője is – közvetlenül a kormányfő nevezi ki kilenc évre, és hogy politikai egyetértés hiányában a mandátuma zavartalanul folytatódhat, de az elnököt önkényesen el is lehet távolítani. Az ET szerint egy új kinevezési eljárással biztosítani kell, hogy a Médiatanács tagjai ne legyenek kitéve politikai befolyásnak.

Az elemzés szerint a legjobb európai gyakorlatokkal szembemegy, és aránytalan, hogy az írott sajtót a magyar megoldás közigazgatási szabályozás alá helyezi. A dokumentum másik fontos kifogása a médiaszabályozással kapcsolatban, hogy az – Európában példátlan módon – minden sajtótermékre, azaz az online tartalomra is kiterjed. Az ET szövege kitér arra, hogy az Alkotmánybíróság nem vetette el a Médiatanácsnál történő regisztrációt, ami a strasbourgi szervezet szerint nehezen tartatható be, és nincs sok értelme. Az elemzés méltatja, hogy az Alkotmánybíróság megnyesegette a médiabiztos jogkörét, de még mindig aggályosnak találja a biztos befolyását a médiaszabályozó szervekre, és hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatóknak nincs fellebbezési joguk a biztos döntéseivel szemben. Az elemzés azt javasolja, hogy el kéne törölni a biztosi intézményt, vagy egy fogyasztói panaszokkal foglalkozó ombudsmannal kellene kiváltani.

A médiatörvény módosításával kapcsolatban az elemzés arra is kitér, hogy hiába kell kétharmad a szabályozás megváltoztatásához, ez a mai magyar politikai valóságban éppen hogy nem a pluralizmus biztosítéka. Ezért inkább az ellenzék és a kormányoldal többségének támogatása jelenthetné a „minősített többséget”.