Kényszerből terjed a részmunkaidő
Tavalyi adatok szerint az uniós átlag 37 ledolgozott munkaóra hetente, a visegrádi országokban pedig 40-41 óra. A déli és keleti országokban magasabb, Nyugat- és Észak-Európában a részmunkaidő miatt alacsonyabb ez a szám – hívta fel a figyelmet Gábos András, a Tárki vezető kutatója. Hozzátette: 2011-ben az unióban átlagosan heti 20 órát dolgoztak részmunkaidőben, de a visegrádi országokban ez a szám is magasabb. Ez jellemzően női foglalkoztatási forma, férfiak 8, a nők 32 százaléka dolgozik így az unióban. Magyarország körülbelül ötszázalékos részmunkaidős foglalkoztatottsággal a sereghajtók között van. A távmunkások aránya pedig csak 1-2 százalék. Az unióban – jelentős részben a válság hatására – az elmúlt tíz évben nőtt a részmunkaidő aránya, ahogy az összes atipikus foglalkoztatási formáé.
Gábos András elmondta, hogy sokan azért választják a részmunkaidőt, mert nincs más munkalehetőség. Ez jellemzi például Magyarországot, ahol a részmunkaidő minimális növekedésének a kényszer a fő oka. Többen hozzáfűzték, hogy a munkáltatók hajlamosak visszaélni a részmunkaidővel, papíron így foglalkoztatnak, gyakorlatban pedig teljes állásban. A részmunka másik oka, hogy a munkavállalónak gondoznia kell valakit, gyereket vagy idős szülőt, ami főleg Nyugat- és Észak-Európában jellemző a részmunkaidősökre.
– A nők foglalkoztatása kulcs a függetlenségükhöz, ennek része az atipikus foglalkoztatás elterjedése, a bérkülönbségek csökkentése és a fizetetlen munka, a gyerekek, idősek ellátásának és a házimunka helyzetének rendezése is – hangsúlyozta Brigitte Triems, az Európai Női Lobbi leköszönő elnöke. Szerinte a nők azért vannak aránytalanul többen az atipikus formákban, mert még Európában is a család hagyományos modellje jellemző, ahol a nő a kettes számú kereső a családban. Ez azonban csökkenti a nők esélyeit a karrierépítésre és növeli az elszegényedésük esélyét időskorukban.