A szerk.: Felsőfok
Az, hogy a sziklákba vájt, 27 kilométer kerületű hadronütköztetőn végzett kísérletek irdatlan mennyiségű adatát egy ultramodern csillebérci számítóközpont fogja tárolni, óriási elismerése a magyar tudománynak.
Huszonhét ország előtt nyertük el a projektet, büszkék lehetünk rá.
Még akkor is, ha a beruházás zömét nem mi álljuk, és a központ csak 20-25, igaz, nagyon magas színvonalú munkahelyet jelent majd. A bejelentéssel járó remek PR-lehetőséget nyilván a legfelső szinten használták volna ki, ha a miniszterelnököt nem szólítja a kötelesség a távoli Kazahsztánba.
Míg Orbán Viktor Közép-Ázsiában ecsetelte a keleti nyitás előnyeit, itthon a Higgs-bozon rejtélyéről esett szó: a tézis szerint, ha létezik, ez a részecske ad tömeget az anyagnak. Ez a modern tudomány egyik csúcsa, lebilincselően izgalmas kérdés. A Wigner Adatközpontról a Magyar Tudományos Akadémián tegnap Németh Lászlóné fejlesztési miniszter beszélt öt percet, papírból olvasva – a magyar kormány egyetlen tagja, akinek nincs diplomája.
Ettől még persze lehet jó miniszter, különösen, ha komolyan is gondolja, amit most, a kinevezése óta a legelső sajtó előtti szereplésén mondott a magyar tudomány hírnevének öregbítéséről, a tudás és a tudomány támogatásának üdvös voltáról. Ezt másnak is elmondhatná a kormányoldalon, ahonnan nemrégiben egészen más véleményt hallottunk a hazai tudomány képviselőiről.