Rendőr, kamera, pszichológus – eszközök a diákagresszió megfékezésére

Az iskolai erőszak legjobb ellenszere, ha a diákok előtt hosszú távú perspektíva van. Az ilyen pedagógiai program kidolgozása azonban sokkal nehezebb és drágább, mint őröket fogadni vagy kamerákat felszerelni.

Szinte hetente ad hírt a média olyan erőszakos bűncselekményekről, amelyeket általános vagy középiskolai diákok követnek el egymás ellen. Az időnként végzetes tragédiába torkolló események elemzői általában azzal magyarázzák az iskolai erőszak terjedését, hogy agresszívebbé vált a világ, s a diákok csak azt másolják, emellett a mozi- és tévéfilmek, illetve a számítógépes játékok kegyetlensége ösztönzőleg hat a fiatalok indulataira. Igaz, vannak, akik úgy látják, hogy régen sem volt kevesebb az iskolai verekedés, ám ha 50-100 éve elcsattant egy pofon az óraközi szünetben, abból nem lett újsághír. Bárhogy is van, abban mindenki egyetért, hogy az iskolai erőszak visszaszorítása közös érdekünk.

Fellapoztuk az elmúlt évek legnagyobb visszhangot kiváltó iskolai bűncselekményeit, s arra voltunk kíváncsiak, hogy az érintett intézmények miképp „kezelték” az agressziót – sértettként és tehetetlen tanúként – elszenvedő diákokat, s miképp igyekeznek megelőzni az erőszakos cselekményeket.

Kezdjük a múltidézést a két legsúlyosabb bűncselekménnyel, két gyilkossággal. Az első 2008 januárjában történt Budapesten, amikor a Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola egyik 18 éves, tehetséges ökölvívóként számon tartott tanulója az utcán megütötte diáktársát, s a bántalmazott fiú a kórházba szállítást követően meghalt. A két diák már az iskolában összeveszett, ám akkor még egy tanár meggátolta a verekedést. A viaskodásban jártas fiú azonban hazafelé menet bevárta társát, és leütötte. Szerettük volna megtudni, hogy az iskola mit tett azóta az erőszakos események megelőzésére, de az intézmény igazgatója elzárkózott.

Kaposváron, 2009 májusában a Táncsics Mihály Gimnázium két 16 esztendős diákja egy tó partjára csalta egyik osztálytársát, s ott összeverték, majd vízbe lökték a fiút, aki belefulladt a tóba. Az elkövetőket 14 évre ítélte a bíróság. Ez az eset azért is érthetetlen volt, mert a három fiú egy elit iskolának tartott intézménybe járt, s a bűnösök és az áldozat korábban jóban volt egymással. A bűncselekményt követő hetekben az áldozat és az elkövetők osztálytársait folyamatosan pszichológusok látogatták. Az iskola igazgatója, Reöthy Ferenc szerint a szakemberek munkájának is köszönhető, hogy az osztály közössége megerősödve jutott túl a szörnyűséges drámán. Ezt – többek között – az is bizonyította, hogy az osztály tanulói szinte kivétel nélkül bejutottak valamelyik egyetemre.

A múlt év novemberében a hat évfolyamos tiszaújvárosi Eötvös József Gimnáziumban is kis híján gyilkosság történt: a 14 esztendős Krisztián a félemeleti vécében késsel nyakon és háton szúrta egy évvel fiatalabb társát, Bencét. A penge majdnem elérte Bence nyaki ütőerét. A megtámadott fiú testileg maradéktalanul felépült, és januárban vissza is tért az iskolába, ám lelki sérülései miatt ma is pszichológusra szorul. Támadója előzetes letartóztatásban van. A rendezett családban élő s addig jól tanuló Krisztián – vallomása szerint – azért támadt áldozatára, mert egy számítógépes játék szereplőjének érezte magát. A bűntény után a gimnáziumban előadás-sorozatot indítottak, amely a diákoknak, a szülőknek és a pedagógusoknak abban próbál segíteni, hogy jobban megértsék a kamaszokat és az őket körbevevő világot. Pogonyi-Simon Edit, a gimnázium igazgatója eredményesnek véli ezt a programot, s úgy látja, hogy az intézmény diákjait közelebb hozta egymáshoz a bűntény tanulságainak feldolgozása, s a gyerekek jobban figyelnek társaikra.

Dombóváron, az 516-os szakképzőben, 2008 novemberében egy diáklány elpanaszolta, hogy egy 16 éves fiú pénzt követelt tőle. Az ügyben tartott fegyelmi tárgyaláson a fiú fejbe rúgta a lányt. Az igazgató fegyelmivel elküldte a fiút, aki már korábban is követett el bűncselekményeket, s emiatt éveket töltött nevelőintézetben. A kizárást a város jegyzője jogtalannak ítélte, s 2009 őszén az iskola kénytelen volt visszavenni a fiút. Ő meg azonnal bandát alakított az osztályban, és immár hárman zaklatták pénzért társaikat, s aki nem adott, azt megfenyegették, megverték. A trió két hét alatt lebukott, a bandafőnököt becsukták, két társa megúszta felfüggesztett büntetéssel. Kitanics Zsuzsanna két éve iskolarendőrként segíti az oktatómunkát a dombóvári intézményben, s arra igyekszik megtanítani a fiatalokat, hogy tudják megkülönböztetni a diákcsínyt a bűncselekménytől, s idejében szóljanak, ha úgy látják, valaki átlépi a diákcsíny határát. Az iskolát egy éve igazgató Kiss Ernőtől megtudtuk, hogy az intézményből ebben a tanévben 30 gyereket zártak ki fegyelmi eljárással. A kirúgás oka leggyakrabban hiányzás vagy verekedés volt. Aki már nagykorú, az mehetett, ahová akart, a 18. évét be nem töltőknek viszont kerestek másik intézményt (többnyire cserealapon: általában onnan meg a dombóvári iskola kapott egy-egy nehezen kezelhető tizenévest). Sok igazgató nem bízik abban, hogy az agresszív diáknak jót tesz az áthelyezés, Kiss Ernő viszont mást tapasztalt, s ő úgy véli, hogy még a „legkeményebb fickók” is „visszavesznek” az új környezetben.

A kaposvári Építőipari és Faipari Szakképző Iskolába két és fél évvel ezelőtt egy diák kötekedett egy lánnyal, s emiatt a lány barátja bement az iskolába, és annyira összeverte a kötekedőt, hogy annak leszakadt a lépe. Az iskola szigorította a belépés szabályait, és felszerelt az épület folyosóin 16 kamerát. A kamerák tavaly ősszel azt rögzítették, hogy egy diák fejbe rúgja az osztálytársát. A támadót kitették az iskolából, s hamarosan könnyű testi sértés vádjával bíróság elé állítják. Az intézményben ezt követően több előadást tartottak a bűnmegelőzésről.

Amúgy a diákagressziót megélt szakiskolák vezetői kivétel nélkül azt állítják: a fegyelmi vétségek oka főképp az, hogy ezekbe az intézményekbe válogatás nélkül kötelező felvenni a fiatalokat, s a növendékek túlnyomó többsége céltalanul tölti náluk az idejét. A lézengőket nem érdekli a tanulandó szakmájuk, s úgy látják, hogy leendő mesterségükből úgyse tudnak majd megélni. Azok a gyerekek, akik azért járnak egy szakiskolába, mert tényleg tanulni akarnak, lehetnek bármilyen erősek, sosem kezdeményeznek verekedést. Vagyis az iskolai erőszak ellen akkor küzdhet egy intézmény sikerrel, ha a diákok előtt hosszú távú perspektíva van. Az ilyen pedagógiai program kidolgozása azonban sokkal nehezebb és drágább, mint őröket fogadni vagy kamerákat felszerelni.

A székesfehérvári Árpád Szakképző Iskolában rendőri ellenőrzést tartottak a verekedések miatt
A székesfehérvári Árpád Szakképző Iskolában rendőri ellenőrzést tartottak a verekedések miatt
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.