Titkos ütközet a törzskönyvháborúban
A lépés egy legalább másfél évtizede tartó vitát, illetve egy éves szinten közvetlenül több mint félmilliárdos, közvetve több tízmilliárdos üzletág jövőjét is eldöntheti – ehhez azonban még számos (részben nemzetközi) jogi konfliktust is le kell zárni.
Magyarországon a kutyák törzskönyvezése, illetve a tenyészminősítések odaítélése a rendszerváltás előtt a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének (MEOE) privilégiuma volt. Az ország egyik legrégebbi civil szervezete ezt a jogot – és a vele járó bevételeket – a 90-es években is megőrizte. Először 1997-ben, az EU-csatlakozást előkészítő jogharmonizáció során merült föl, hogy változtatni kellene, a legtöbb EU-tagállamban ugyanis az említett jogosítványok az adott fajták „minőségbiztosítását” végző fajtatenyésztő egyesületekhez tartoznak. Ennek azért van jelentősége, mert a fajtatenyésztő egyesület abban érdekelt, hogy csak a valóban tenyésztésre érdemes példányok tulajdonságai öröklődjenek tovább. Ha viszont egy olyan szervezet adja ki a törzskönyveket és a minősítéseket, amelyik nem kötődik szorosan egy-egy kutyafajta tenyésztőihez, akkor ott a minél több kiadott papír, vagyis a bevételek maximalizálása kerülhet előtérbe, és a következmény a tenyészállomány „felhígulása” lehet.
Az eurokonform szabályozásra vonatkozó javaslatot még Németh Imre földművelésügyi miniszter terjesztette elő 1998 elején, de már az első Orbán-kormány idején fogadták el. Az új szisztéma lényege, hogy a törzskönyvezés és a tenyészminősítések jogát pályázaton lehet megszerezni (ilyen pályázatokon kizárólag fajtatenyésztő egyesületek nyertek). A jogszabály-módosítás után azonban hosszas jogi csatározás kezdődött, amelybe a MEOE-n és a fajtaegyesületeken kívül az agrártárca, a Legfőbb Ügyészség és az Alkotmánybíróság (AB) is bekapcsolódott. Közben pedig kialakult a kettős törzskönyvezés gyakorlata is, hiszen az országban kétféle törzskönyvet lehetett szerezni, és egyes fajtákra, például a német juhászra a MEOE, illetve a fajtaegyesület is adott ki törzskönyvet. A vita tárgya látszólag az volt, hogy jogszerűen rendezhet-e kutyakiállításokat a MEOE (ezek a kiállítások valójában a tenyészminősítésekről is döntenek), és az országos egyesület rendre azzal érvelt, hogy itt egy civil szervezet alapszabályszerű tevékenységéről van szó, amelybe kívülről kívánnak beleszólni.
Az AB 2009-ben ki is nyilvánította, hogy a MEOE tevékenysége nem jogsértő, a földművelésügyi tárca viszont akkor úgy nyilatkozott, hogy a törzskönyvezésre és a tenyészminősítésre vonatkozó engedély megtagadása vagy visszavonása nem érinti az egyesület külön törvény szerinti jogszerű működését (kizárólag az állattenyésztéssel kapcsolatos tevékenységre van kihatással, ami viszont nem tartozik a MEOE profiljába).
A MEOE fő aduja a vitában, hogy ez az egyesület képviseli Magyarországot a Nemzetközi Kynológiai Szövetségben (FCI), és az utóbbi szervezet kizárólag a MEOE által kiadott törzskönyveket fogadja el (aligha függetlenül attól, hogy minden MEOE-s papír díjából részesedik – vagyis nemzetközi relációban csak ezeket lehet használni). Márpedig a kutyabiznisz alapvetően az exportra épül, a csak Magyarországon érvényes papírok nem sokat érnek. Vagyis alapvetően pénzről, mégpedig sok pénzről van szó. A törzskönyvezéshez és a tenyészszemlékhez kapcsolódó bevételek milliárdos nagyságrendűek, a kutyaexport pedig évente tízmilliárdokat mozgat.
Tény, hogy a MEOE törzskönyvkiadási gyakorlata a fajtaegyesületekénél sokkal engedékenyebb, és azzal is nehéz lenne vitatkozni, hogy ez a hozzáállás szerepet kapott a magyar „kutyagyárak” kialakulásában, illetve abban, hogy Magyarország az EU első számú olcsókutya-exportőre lett. A fajtaegyesületek szerint a gazdátlan és a kóbor kutyák minden képzeletet felülmúló mennyisége is azzal függ össze, hogy sokan próbálnak megélni a „mennyiségi kutyatenyésztésből”, és a kínálat immár szignifikánsan meghaladja a keresletet. Évente legálisan 50-60 ezer magyar kutyakölyök kerül külföldre legálisan, a „feketeexport” is hasonló nagyságrendű.
A kormány most láthatóan elszánta magát a régóta húzódó konfliktus rendezésére, ugyanakkor az ehhez szükséges társadalmi és szakmai vitát igyekszik megspórolni. Ezt jelzi, hogy bújtatott törvényjavaslatokkal, a szabálysértési és a térképészeti (!) törvény vitájában benyújtott, eddig jobbára a szakpolitikusok figyelmét is elkerülő módosító javaslatokkal igyekszik letolni a pályáról a MEOE-t, többek között az „illegális” tenyészszemlékre kivetett horribilis bírságok fenyegetésével. Ehhez azonban vélhetően a törzskönyvek és a minősítések nemzetközi elismerésében monopolhelyzetű FCI-nek is lesz még szava, márpedig a szövetséget a saját anyagi érdekei is a MEOE-hez kötik.
