A szövegből kirajzolódó kép szerint a kormány a kedvezményes földbérletek odaítélésével hűbérbirtokrendszert épít, a döntéseket a pályázati kiírást felülíró politikai szempontok motiválják, és a döntéshozók gyakran a saját maguk által fölállított szabályokat is megszegik.

„A jelen elemzés alapján kialakuló kép még engem is megdöbbentett. A pályáztatás bevezetett rendszere elfogadhatatlan, védhetetlen, az általunk hirdetett birtokpolitikai elvekkel teljességgel ellentétes eredményekre vezet! A helyben lakó gazdálkodó családoknak, a fiataloknak, illetve a gazdálkodás mellett gyermekeket is vállaló fiatal pároknak – a Fejér megyei eredmények tanulsága szerint – esélyt sem ad a rendszer a földhöz jutásra. Az irány – szerintem – tarthatatlan és védhetetlen! Ez az út Dél-Amerikába visz, és alapvetően megrendíti az emberekkel megkötött szövetségünket!” – írja a jelenleg is a Fidesz-frakcióban politizáló képviselő.

2012. április 18. Jávor Benedek LMP frakcióvezető sajtótájékoztatója a felcsúti Mészáros és Mészáros Kft. bejáratánál, ahová földel teli zsákokat helyeztek el a vállalkozást irányító polgármesterrel szembeni tiltakozásként. Fotó: Móricz Simon

Ángyán leírja, hogy már 2011 kora tavaszán megtörtént az a fordulat, amelynek nyomán – „erős nagybirtokos, tőkés csoportok nyomásának engedve – változtat a kormányzat korábbi birtokpolitikai elvein, és az állami földbérleti rendszert e csoportok földigényének kielégítése szolgálatába állítja”. Vélhetően a földbérletpályázatok feltételeit is a háttéralkuknak megfelelően alakították ki – így lett például 300 helyett 1200 hektár a felső területi korlát. Egyértelműen a nagyüzemi agrárlobbinak kedveztek azzal is, hogy az állattartást – méghozzá elsősorban a sertéstartást – honorálták a legnagyobb pontszámmal, hiszen ennek a feltételnek a legkönnyebben a „húsgyárak” tulajdonosai tudtak eleget tenni, miközben az ország számos táján a kisüzemi sertéstartás versenyképtelen és tájidegen.

„Magam végül azzal voltam kénytelen beletörődni ebbe a számomra alapvetően elfogadhatatlan üzeneteket hordozó, a helyi közösségeket és a nyilvánosságot kizáró pályázati rendszerbe, hogy talán a föld végül mégis a helyben lakó gazdálkodó családokhoz és a gazdálkodást, letelepedést, továbbá gyermekek világra hozatalát és tisztességes felnevelését vállaló fiatal párokhoz jut. Reménykedve vártam a csodát, és őszintén reméltem, hogy én tévedek” – írja a volt államtitkár.

A csalódott agrárpolitikus szerint az eredmények a legrosszabb félelmeit igazolták. Ezért „elhatároztam, hogy az NFA által közzétett – összerendezetlen és ezért az összképet illetően áttekinthetetlen, a nyertesek személye szerint nem rendezett és nem lekérdezhető – hirdetmények, pályázati eredmények, továbbá a kapcsolati viszonyokat is jelző helyi és egyéb információk összerendezésével esettanulmány-szerűen feldolgozom néhány leginkább frekventált terület állami földbérleti pályázati eredményeit”.

Ángyán rögzíti, hogy elsőként a legproblémásabb Fejér megyei pályázatokat elemezte, de hamarosan előáll a borsodi viszonyokat feltáró tanulmánnyal is. A részletes elemzésből kiderül, hogy Fejér megyében az összes kedvezményes földbérlet csaknem negyven százalékát az egykori Csákvári Állami Gazdaságot privatizáló érdekkör, 25 százalékát a felcsúti polgármester és a helyi labdarúgó-akadémia vezetője, Mészáros Lőrinc, illetve családja, 6,5 százalékát Flier János (a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia egyik fő támogatója, felesége a felcsúti Fidesz elnöke) és családja, 5,8 százalékot a kápolnásnyéki Kiss Árpád (Farkas Imre vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár szomszédja) nyert, mindenki más tehát csak a maradék 23 százalékon osztozhatott.

A nyertesek döntő többsége 100 hektárnál több földet kapott, és az egy érdekkörbe tartozó pályázóknál átlagosan 560 hektár landolt (de például az említett Mészáros család egymaga 1327 hektárt kapott, vagyis náluk az 1200 hektáros felső korlát sem számított). A 26 érintett településből 11-ben egyetlen helyi család sem jutott földhöz, de ha a fiktív címeket kiszűrjük, és csak a valóban helyben lakókat számoljuk, akkor a 26 település közül mindössze nyolc esetében részesült a település földjeiből helyi lakos.

Ángyán hangsúlyozza, hogy sok nyertes nem is indulhatott volna a pályázaton, mert nem felel meg a kiírásnak: nem folytatnak mezőgazdasági tevékenységet, azaz nem egyéni vagy családi gazdálkodók, és nem élnek életvitelszerűen az adott térségben (többségük székesfehérvári vagy budapesti).

Ángyán végezetül leszögezi: más megyékben is hasonló a helyzet, ezért a szerződéskötések azonnali leállítására, sürgős kormányzati és/ vagy parlamenti vizsgálatra, a helyi gazda- és faluközösségeket is bevonó új, átlátható pályázati rendszerre és új pályázati kiírásra van szükség a forrongó vidéki agrártársadalom lecsillapításához.