A magyar–román határ mentén is kialakultak háborítatlan szigetek ritka, veszélyeztetett, védett növényekből, ezek társulásaiból. A rendszerváltozás után, amikor kiosztották a földeket, fokozatosan veszélybe kerültek ezek az élőhelyek. Mind a magyar, mind a román oldalon felfigyeltek azonban rájuk a természetvédő civil szervezetek, és megindították e területek feltárását, megkezdték védetté nyilvánításuk előkészítését.

A hajdúsági székhelyű Zöld Kör Egyesület és nagyváradi partnerei 2009-ben már nyertek határon átnyúló együttműködési pályázatot egy átfogó kutatásra a határövezetben. Magyar oldalon három helyi jelentőségű védett terület kialakítására tettek javaslatot, román oldalon pedig arra, hogy bővíteni kellene egy már meglévő Natura 2000 területet. Bagamér község mellett, a Takó-hegyen, az államhatár közvetlen közelében védetté nyilvánítottak egy olyan sávot, amely a tarka sáfrány élőhelye. Kismarja mellett néhány hektáros gyepterületeket vettek védelem alá – mindkettőn számos védett és veszélyeztetett botanikai ritkaság található.

A Magyarország–Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007–2013 támogatásával újabb pályázatot nyertek. Márciustól egy éven át dolgoznak együtt magyar és román természetvédő civil szervezetek.

– Nem késtek el? Hiszen a rendszerváltás óta több mint két évtized telt el – kérdeztem Molnár Antalt, a Zöld Kör elnökét.

– Nem, mert a szigorú határellenőrzés a demokratikus átalakulást követően is jó néhány évig fennmaradt – válaszolta. – A gazdasági változások azonban veszélyeztették a természeti értékeket. Például a már említett tarka sáfrány korábban az erdős részen is megtalálható volt, ám a terület tulajdonosa bekerítette azt az erdőrészt, hogy vaddisznós kertet létesítsen, s a disznók kitúrták a sáfrányt.

A mostani együttműködés során elkészítik a határ két oldalán lévő Natura 2000 területeken élő jelölőfajok állomány- és elterjedési térképét a Sebes-Körös mentén Nagyváradtól Újirázig. Pocsaj és Bihardiószeg közt a löszpusztagyepet, Nyírábrány és Érmihályfalva között a láprét élővilágát vizsgálják. A madarak szaporodását megkönnyítendő – elsősorban román területen – gólyakosarakat, kerecsensólyomnak, kékvércsének való költőládákat helyeznek ki. Mivel általános tapasztalat, hogy a helybeliek, sőt a földhasználók sem ismerik igazán a természeti értékeket, a védett fajokat, ezért tanácsadó szolgálatot, természetvédelmi tábort is szerveznek. 

Tarka sáfrány – háttérben a határkő