Sopronban három fiatalember fegyverekért és pénzért ölt a helyi lövészklubban, Győrben a törzsvendégek szerint amúgy bárányszelíd Vadkan presszó előtt sörétes puskával két embert terített le a tulajdonos. Balatonakarattyán egykori élettársát és annak hetvenéves ismerősét féltékenységből mészárolta le egy 56 éves férfi, az általuk gondozott 92 éves magatehetetlen asszony pedig ellátatlanság következtében veszítette életét. Baranya megyében – ez pár hónappal korábban történt – két, orvvadászokat leleplező hivatásos vadászra lőttek rá. Egyikük meghalt. Kevéssel korábban Kulcson egy fiatalember a legelborultabb módon kiírtotta a teljes családját. Kívülről felfogható oka nem volt rá.

Mindegyik ügyben több emberen elkövetett emberölés miatt nyomoz a rendőrség. Nincs igazán nehéz dolguk, ugyanis közeli hozzátartozókról, jó ismerősökről vagy régi ellenségekről van szó.

A pár napba zsúfolódó rémségek azt jelzik: egyre nő a társadalom agressziószintje, hétköznapivá válik a legbetegesebbnek tetsző brutalitás is. Úgy, mint a színpadon, a hétköznapi konfliktusokban is elsülnek a csehovi fegyverek. Ha már léteznek, működni fognak – ez a természetük. És a jelek szerint sajnos léteznek. Messze nem igaz az az önigazoló érvelés sem, hogy aki egy lövészklubban kiéli agressziós ösztöneit, az a civil életben már soha nem használna fegyvert.

Polgárjogot nyer az önvédelem álarcában pusztító önbíráskodás. A soproni elkövetők egyike az anyját operáló orvoson akart bosszút állni vélt igazában. A győri presszótulajdonos vélhetően környezetét szerette volna megszabadítani az őt állítólag zaklatóktól. A magyar társadalom és az egyes ember konfliktusmegoldó képessége is kétségbeejtően gyenge. A szocializmus hamis, de mégiscsak megélt foglalkoztatási, lakhatási biztonságában nem alakult ki a problémamegoldó gondolkodás, a következményekkel is számoló felelősség önmagunkért és másokért.

Ilyen állapotú társadalomra zúdult rá a rendszerváltás szabadsága. A gondoskodj magadról felszabadító kényszere. Magyarország ez idág csak a lehető legnagyobb nehézségekkel tudott szembenézni és élni ezzel a szabadsággal. Vagy úgy sem. Talán ebben az összefüggésben sem véletlenül szavazott meg magának – és a mai napig véd egy – olyan kormányt, amely a helyettünk való gondolkodást ajánlotta fel, a rólunk történő gondoskodást ígérte. Pedig hát magáért kinek-kinek helyt kell állnia. És ez láthatóan egyre kevésbé megy. A súlyos konfliktusok megoldásának eszköze sokak kezében ma már a pisztoly, a puska és a kés.

Naponta csökken az emberi élet értéke.

Mi a bánat lesz? – ne kérdezze Fannyvár, nem tudhatjuk: egyre kevésbé látható.