Rátukmálnák az alkalmazottakra
A lakossági állampapír-állomány növelése érdekében született kormányhatározat szerint a nemzetgazdasági miniszternek olyan jogszabály-módosítást kell kezdeményeznie, amely lehetővé teszi, hogy a közszféra központosított illetményszámfejtési rendszerébe tartozó alkalmazottak a munkáltatón keresztül nyilatkozhassanak értékpapír-vásárlási szándékukról. A miniszternek intézkednie kell arról is, hogy a Magyar Államkincstár – jóváhagyása esetén – minden közszolgának értékpapírszámlát nyisson.
Az alkalmazottak figyelmét már a legutóbbi bérjegyzékhez mellékelt tájékoztatóban is felhívták arra, hogy pénzüket ne bankbetétben tartsák, hanem fektessék inkább állampapírokba – emlékeztetett Fehér József. Ez önmagában szerinte nem kifogásolható, hiszen jó célt szolgál: a költségvetés hiányát ne külföldi forrásokból, hanem inkább lakossági megtakarításokból finanszírozzák, ahogyan azt például Belgiumban teszik. Szerinte könnyen probléma adódhat viszont abból, ha ezt a törekvést néhol félreértik. Erre már volt is példa: egy iskolaigazgató ívet köröztetett, amelyen fel lehetett tüntetni, hogy ki mennyi kötvényt kíván jegyezni a fizetéséből.
Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsban a főtitkár a tájékoztatóval kapcsolatban kérdést intézett a kormány képviselőjéhez, aki leszögezte, hogy nem lát ezzel összefüggésben semmilyen problémát. Fehér József ezt el is fogadja, feltéve, hogy az önkéntesség elvét mindenütt szigorúan érvényesítik. Érdeklődéssel várja azonban, hogy ennek jogszabályi feltételeit milyen módon lehet biztosítani, s addig a kormányzat szándékát nem kívánja minősíteni.
A főtitkár mindazonáltal felhívta a figyelmet arra, hogy nem szerencsés, ha a munkáltatónak bármilyen rálátása van a dolgozók megtakarításaira. Az pedig különösen aggályos lenne, ha a beosztottak felettesük közreműködésével – de legalábbis tudtával – vásárolhatnának állampapírokat.Ebben az esetben ugyanis felvetődhet – hangsúlyozta Fehér –, hogy számon tartják, ki és milyen összegben jegyez államkötvényeket, ami további, akár a munkaviszonyra kiható következtetések levonására ad lehetőséget. Vagyis: aki a kormány iránti lojalitását nem fejezi ki megfelelő összegű befektetéssel, azt akár egy túlbuzgó főnök ki is rúghatja.
Az értékpapírok vásárlására ösztönző akció ugyanakkor igen nagyfokú érzéketlenségről árulkodik – állítja a főtitkár. A közszférában foglalkoztatott mintegy 650 ezer ember több mint fele bérkompenzációra szorul, mert ők az adórendszer változása miatt az idén kevesebbet keresnének, mint a múlt esztendőben. Közülük igen sokan nettó százezer körüli fizetésből élnek, így nyilvánvalóan képtelenek bármilyen megtakarításra. A szakszervezet a kormányzat jó szándékát nem vitatja ugyan, ám úgy látja, hogy a döntéshozók nem ismerik a közszolgálatban foglalkoztatottak jövedelmi viszonyait – jelentette ki Fehér József.
Ebből az egészből jobb lenne kihagyni a munkáltatókat – ez a véleménye Jóri András korábbi adatvédelmi biztosnak is. Amennyiben a munkahelyi felettesek betekintést nyerhetnek beosztottjaik megtakarításaiba, olyan személyes adatok birtokába juthatnak, amelyekhez a szakértő szerint semmi közük.
Az állampapír-vásárlási akcióról egyébként sokaknak a rossz emlékű békekölcsön jut az eszébe. A múlt század ötvenes éveiben a dolgozóknak a fizetésük meghatározott százalékát fel kellett ajánlaniuk az államnak, és cserébe „értékpapírokat” kaptak. A békekölcsön azonban nem kamatozott, hanem a papírok sorsoláson vettek részt, és a szerencsések a „befektetés” többszörösét ismegnyerhették. A legtöbben viszont futhattak a pénzük után, mert a papírok zömét csak a hatvanas években váltották vissza, és – bár a forint akkor már jóval kevesebbet ért – csupán a névértéket fizették ki.
„Külföldi kölcsön nem kell”
A Magyar Nők Demokratikus Szövetségének a Miről beszélgessünk? című, 1949 októberében megjelent brosúrájának alapvetései ma is irányadók lehetnének az adósság elleni harcban. „Azt minden dolgozó biztosan tudja és érzi, hogy külföldi kölcsön nem kell! Nincs szükségünk Amerika által kibocsátott Marshall-segélyre, aminek az ára az ország függetlensége. Mi szabadon, boldogan akarunk élni.” „Mi úgy szeretjük hazánkat, hogy ha kell, áldozatot is hozunk érte. Most azt kéri tőlünk kormányunk, hogy hozzunk áldozatot, hogy beindíthassunk az 5 éves tervet, hogy erőssé, gazdaggá tegyük országunkat, hogy meg tudjuk védeni a békét.”
