Sérelmek és lázadás
A falu a cigányok „megnevelésébenmegrendszabályozásában” jelölte ki a sok, különböző természetű probléma egyetlen megoldási módját. Néhány évvel ezelőtt például hoztak egy helyi rendeletet, amelyben bizonyos településrészeken az utcakép megőrzésére hivatkozva megtiltották az építkezéseket, házfelújításokat. Ez főként a cigányok által lakott vagy a „cigányteleppel” határos utcákat érintette: ezzel a rendelettel gyakorlatilag megakadályozták a helyben élő romák mobilitását, s azt is, hogy jobb körülményeket alakítsanak ki maguknak.
Majd az önkormányzati képviselők lemondtak a tiszteletdíjukról, s ezt egy olyan alapba helyezték, amelyből az üresen álló házakat felvásárolták. Így akadályozták meg, hogy a cigányok a „magyar falu” belsőbb részeibe költözhessenek, s elvegyülhessenek a többségi társadalom tagjaival, s így szabályozták mesterségesen, ki juthat ingatlanhoz Gyöngyöspata belső övezeteiben. Ez a „lázadás” egyéni formáit hívta elő, amelynek kárvallottjai a „falube liek”, illetve annak kiszolgáltatott része volt: idősek, egyedülállók, akiket roma fiatalok zaklattak, vegzáltak. A mindkét oldalon felgyülemlő sérelmekre a település mérsékelt vezetői nem reagáltak érdemben. Ez az irántuk való bizalom eróziójához és az egymásnak feszülő csoportok közötti ellenszenv elmélyüléséhez vezetett.
A szegregációhoz nyúlt az iskola vezetése is, amikor különböző módszerekkel elkülönítette egymástól a roma és nem roma gyerekeket. Napközit például egészen a legutóbbi időkig csak olyan gyerekek vehettek igénybe, akiknek a szülei dolgoztak.Mivel a romák többsége munkanélküli, így a cigány gyereket délután hazaküldték, a közös tanulásban, programokban nem vehettek részt.
Az iskolai ünnepségeken közülük csak kevesen szerepelhetnek, az iskolai tanuszodát nem használhatják, s emeletenként is elkülönülnek roma és nem roma diákok –mindezek miatt az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány nemrég pert is indított az iskola és a polgármesteri hivatal ellen.
