Amikor a szélsőjobb ural egy települést
„Gyöngyöspata mérföldkő és elrettentő példa a Magyar Köztársaság történetében. Itt fordulhatott ugyanis elő először, hogy egy szélsőjobboldali párt félkatonai szervezetek közreműködésével olyannyira felkorbácsolta az etnikai indulatokat, hogy a közhangulat meglovagolásával meg tudta szerezni a település felett az ellenőrzést. Sikerét a demokrácia helyi és országos intézményeinek passzivitása is elősegítette” – így foglalható össze az az elemzés, amelyet az Ökopolisz Alapítvány megbízásából két társadalomkutató, Feischmidt Margit és Szombati Kristóf készített. Azt vizsgálták, milyen okai vannak annak, hogy ezen a településen a „cigánykérdés” ennyire a középpontba került. A kutatók arra figyelmeztetnek: ha azt akarjuk, hogy a jövőben elkerülhetőek legyenek a gyöngyöspataihoz hasonló krízisek, el kell kezdeni egy minden érintett sérelmeire, igényeire, méltóságára tekintettel lévő párbeszédet.
Az elemzés szerint a Jobbik ebben a mátrai faluban „tesztelte”, milyen retorikával és eszközökkel veheti át az irányítást olyan településeken, ahol elkülönített a roma és nem roma lakosság, erős az úgynevezett „színhatár”, amit az egymással szembeni sérelmek még kritikusabbá tesznek. A szélsőjobboldali párt a 2010-es választásokon a parlamentbe kerülve nemcsak saját győzelmét ünnepelte, hanem egyszersmind el is bizonytalanodott: programjának egy részét a kétharmados többségű kormánypárt megvalósította. Helyzetét súlyosbította, hogy a parlamentarizmus keretei által szorított vezetői nehezen találták azt a hangot, amellyel a párt hirtelen kibővült választótáborát egyben tarthatták volna. Ezt felismerve keresték már 2010 végétől azokat a témákat és eseményeket, amelyekhez kapcsolódva elbizonytalanodott híveiket képesek lehetnek megszólítani.
Gyöngyöspatán, ahol a munkanélküliség az országos átlagnál jóval kedvezőbb képet mutat – ugyanakkor a cigányok körében sokkal rosszabbat – látszólag egy idős ember halála váltotta ki a Jobbik demonstrációját: állítólag tavaly februárban egy idős férfi azért lett öngyilkos, mert a szomszédságába egy árvízkárosult roma családot akart beköltöztetni a vöröskereszt. A kutatóknak nyilatkozó mérvadó falubeliek azt állítják: a nyugdíjas férfi akkortájt tudta meg, hogy gyógyíthatatlan beteg, és ezt nem tudta feldolgozni. A józan hangokat azonban akkor már túlharsogta a szélsőjobboldali média. A Barikád tévé munkatársai szinte már másnap filmet forgattak a szomorú esetről, bűnbakként a cigányokat állítva be.
– A gyöngyöspatai, etnikai felhangokkal bíró társadalmi feszültségeket, az átlagnál erőteljesebb cigányellenes helyi politikai közbeszédet az utcai politizáláshoz való visszatérés mellett döntő Jobbik vezetése lovagolta meg és élezte ki 2010 februárjában – állapította meg tanulmányában Feischmidt Margit és Szombati Kristóf. Szerintük a Jobbik célja olyan újabb demonstrációs terep létrehozása volt, amellyel legitimálni tudja cigányellenes retorikáját.
Az etnikai feszültségek kirobbanásakor szinte minden olyan erő, amely a szélsőjobboldalon fontossá akarta tenni magát, megjelent. Sokszor riválisként: a jobbikos hátterű Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület és a Véderő között például kifejezetten feszült volt a viszony. A kutatók szerint a Jobbik ügyesen használta ki a Véderő jelenlétét, hiszen így látványosan elhatárolódhatott egy tőle szélsőségesebb szervezettől, amelynek tükrében maga már mérsékeltebb, nyugodtabb erőként mutatkozhatott meg. Így meg tudtak szólítani olyanokat, akik addig talán bizonytalanok voltak abban, le szabad-e tenni a voksukat a Jobbik mellett.
Utólag elhibázott döntésnek tűnik, hogy a Fidesz nem állított saját polgármesterjelöltet az időközi választáson, illetve nem támogatott egyértelműen egy jelöltet sem. (Csak sejteni lehetett, hogy a mérsékelt, és a romákkal való együttműködésre hajlandóságot mutató Matalik Ferencné, a korábbi alpolgármester lenne az ő emberük.) Mivel a település életét meghatározó személyek és civil formációk szintén nem foglaltak egyértelműen állást egy jelölt mellett, így a mérsékelt erőkre leadott szavazatok megoszlottak.
A faluban több egyesület is működik, amely lokálpatriótaként határozta meg önmagát, és tagjai véleményformálók a közösségen belül. A két társadalomkutató rámutat: az elmúlt években fokozatosan vált erőtlenné azoknak a hangja, akik a cigányokkal való együttműködést szorgalmazták, és erősödött azoké, akik szerint a cigányság sorsát az elszigetelésükkel lehet a legjobban rendezni, úgy, hogy lehetőleg ne zavarják meg a többségi társadalom nyugalmát. A „cigánykártya” előhúzásával és a rendteremtés ígéretével előálló Jobbik ezt tapintotta ki és lovagolta meg jó érzékkel – az állam, és annak szervei pedig nagyon sokáig nem érzékelték, hogy cselekedniük kellene.
A fizikai erőszaknak ugyan gátat szabott a rendőrség nagy erőkkel való felvonulása, a rituális erőfitogtatásra és a cigány lakosság megfélemlítésére törekvő félkatonai erők felvonulását azonban nem akadályozták meg. Pedig a 2011 tavaszán érvényben lévő jogszabályok szerint már Gyöngyöspatán is megfékezhetőek lettek volna a települést megszálló félkatonai szervezetek. Így azonban a szervezetek lehetőséget kaptak arra, hogy a közbiztonsági feladatok önkényes átvállalásával hitelesítsék a szélsőjobboldali politikát. Olyan nyomást helyeztek a település korábbi, mérsékeltebb vezetőjére, ami a lemondásához vezetett.
Gyöngyöspatán a szélsőjobboldali hatalomátvétel után egy, a roma lakosság megrendszabályozására irányuló „törékeny, félelmen alapuló” rend kiépítése zajlik. Míg a falu vezetése saját politikájának sikereit méltatja, a helyi társadalom széthullása a szélsőjobboldali faluvezetés alatt felgyorsult – állítja Feischmidt Margit és Szombati Kristóf. A tavaly tavaszi események óta 70-80 gyöngyöspatai roma kért politikai menedékjogot Kanadában, mások az országon belül kerestek maguknak nyugodtabb települést. Hozzáteszik: a szőlészetből élő gazdák számára külön nehézséget jelent a roma közösség munkaképes tagjainak távozása, és súlyos következménye lehet annak, hogy máshová tették át székhelyüket a falu legnagyobb adófizetőinek számító vállalkozók.
A kutatók szerint hasonló etnikai és szociális problémák által jellemzett „etnoszociális feszültséggócok” még vannak az ország más településein is, különösen a munkanélküliség és gazdasági válság által nagyobb mértékben sújtott régiókban. Ezért sürgető olyan társadalmi párbeszéd kialakítása, amelyben kisebbségiek és többségiek sérelmei a partnerség és emberi méltóság elvei alapján beszélhetők meg. Ezt hívják a Partners Hungary Alapítvánnyal közös konfliktuskezelési koncepción dolgozó kutatók az „új kiegyezés” programjának. Ennek sikeréhez a társadalmi szereplők figyelmét azokra a gazdasági veszteségekre és a nyomukban létrejött társadalmi ellentétekre kell irányítani, amelyeket a cigányokra fókuszáló közbeszéd hazug módon elfed.
Teret kell adni olyan helyi szereplőknek, akik érdekeltek a megbékélésben, és készen állnak az ehhez szükséges szimbolikus gesztusok és gyakorlati változtatások megtételére egyaránt – javasolják a kutatók. Eredmény azonban aligha várható anélkül, hogy az állam az egyenlőség elvének képviseletét, annak minden intézményes és gyakorlati következményével együtt ne vállalná. A mérsékelt politikai erőknek, bármilyen ideológia alapján állnak is, nem szabad elzárkózniuk az ezzel kapcsolatos sérelmek és problémák megvitatásától. Az elzárkózás ugyanis a mérsékelt politika további térvesztéséhez, a demokratikus politikai intézményrendszerbe vetett bizalom további csökkenéséhez fog vezetni, ami nyilvánvaló módon nemcsak romák, hanem minden magyar állampolgár jólétét, a magyar demokrácia létezését fenyegeti.
Sérelmek és lázadás
A roma-többségi viszonyt terhelő feszültségek fontos szerepet játszottak a konfliktus lefolyásában. Ezek közül elsősorban a „gettóba” visszaszoruló roma lakosságot sújtó helyi szegregációs politikát kell kiemelni, ami az országos gazdasági folyamatok negatív következményeit felerősítette.
A falu a cigányok „megnevelésében-megrendszabályozásában” jelölte ki a sok, különböző természetű probléma egyetlen megoldási módját. Néhány évvel ezelőtt például hoztak egy helyi rendeletet, amelyben bizonyos településrészeken az utcakép megőrzésére hivatkozva megtiltották az építkezéseket, házfelújításokat. Ez főként a cigányok által lakott vagy a „cigányteleppel” határos utcákat érintette: ezzel a rendelettel gyakorlatilag megakadályozták a helyben élő romák mobilitását, s azt is, hogy jobb körülményeket alakítsanak ki maguknak.
Majd az önkormányzati képviselők lemondtak a tiszteletdíjukról, s ezt egy olyan alapba helyezték, amelyből az üresen álló házakat felvásárolták. Így akadályozták meg, hogy a cigányok a „magyar falu” belsőbb részeibe költözhessenek, s elvegyülhessenek a többségi társadalom tagjaival, s így szabályozták mesterségesen, ki juthat ingatlanhoz Gyöngyöspata belső övezeteiben. Ez a „lázadás” egyéni formáit hívta elő, amelynek kárvallottjai a „falubeliek”, illetve annak kiszolgáltatott része volt: idősek, egyedülállók, akiket roma fiatalok zaklattak, vegzáltak. A mindkét oldalon felgyülemlő sérelmekre a település mérsékelt vezetői nem reagáltak érdemben. Ez az irántuk való bizalom eróziójához és az egymásnak feszülő csoportok közötti ellenszenv elmélyüléséhez vezetett.
A szegregációhoz nyúlt az iskola vezetése is, amikor különböző módszerekkel elkülönítette egymástól a roma és nem roma gyerekeket. Napközit például egészen a legutóbbi időkig csak olyan gyerekek vehettek igénybe, akiknek a szülei dolgoztak. Mivel a romák többsége munkanélküli, így a cigány gyereket délután hazaküldték, a közös tanulásban, programokban nem vehettek részt.
Az iskolai ünnepségeken közülük csak kevesen szerepelhetnek, az iskolai tanuszodát nem használhatják, s emeletenként is elkülönülnek roma és nem roma diákok – mindezek miatt az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekeknek Alapítvány nemrég pert is indított az iskola és a polgármesteri hivatal ellen.
A szigorítás nem megoldás
A társadalomkutatók hibának tartják, hogy tavaly húsvétkor, amikor Richard Field amerikai üzletember segítségével a vöröskereszt „evakuálta” (a kormány szerint „üdülni vitte”) a roma asszonyokat és gyerekeket a Véderő harci tábora mellől, a kormányoldalon cselekvés helyett többen a demokratikus ellenzék pártjait hibáztatták az ügy nyomán keletkező negatív nemzetközi visszhang miatt. A gyöngyöspatai konfliktus ekképp az országos politikára is számottevő hatást gyakorolt.
A kormányzat 2011 áprilisában a büntető törvénykönyv és az egyes szabálysértésekről szóló kormányrendelet módosításával kísérelte meg a félkatonai szervezetek mozgásterét minimálisra szűkíteni. Ez a törvény – egyelőre úgy tűnik – visszatartó erejű, legalábbis a gyöngyöspatai események óta máshol nem történt hasonló incidens. A bővített büntetőjogi eszköztártól azonban nem várható sem a szélsőséges rendpárti megoldások közkedveltségének, sem a roma és nem roma csoportok közötti feszültségeknek a csökkenése – vélik a társadalompolitikai szakértőkre hivatkozó kutatók.
