Barroso elnök nyilván azért lapít, mert Mohács képviselő-testülete ráadásul egységesen, ellenszavazat nélkül ítélte el az uniót; ámbár hozzá kell tenni, hogy LMP-s képviselő például egyáltalán nincs a városban, az egyetlen szocialista képviselő pedig Ausztriába disszidált, s még nem találtak embert a helyére.

Busójárás, Mohács

Amikor Ungár Tamás kollégám a határozat részleteiről érdeklődött, Lajdi Antalné alpolgármester állt a rendelkezésére, aki elmondta, hogy az unió hazudik, s „nehogy már a Cohn-Benditek és Clintonné mondja meg, hogy ki kaphat nálunk frekvenciát”.

Mindebben semmi meglepő nincs, hiszen van-e annál nagyobb virtus, mint jól odamondani a világnak, főleg amikor a bátorság és a szellemi teljesítmény netovábbja „agyament, ótvar, hazug idiótának” nevezni külföldi képviselőket. Nem mintha ennek nem volna mélységes mély tradíciója Magyarországon: annak idején e sorok írója a Patyolat Vállalat gyűlésén felhevült állapotban maga is megszavazta a Nixon elnöknek küldött utolsó figyelmeztetést; de bizony meg is erősítették azonnal a Fehér Ház védelmét.

Hanem az alpolgármester mégiscsak asszony, és ez kezd egyre fontosabbá válni. Nyilván nőkultusz beszél belőlem, de nekem egy anya, nagymama, feleség, szerető stb., ne cohn-benditezzen, ne clintonnézzon, a városháza ablakából ne rázza az öklét Brüsszel felé, hagyja a frekvenciát másra, ellenben őrizze meg a méltóságát, mert ez az utolsó esély.

Van Óbudán egy műintézmény, ahol minden nőnapon odaítélik az Év legbutább asszonya címet. Két évvel ezelőtt a méltatlanul elfelejtett Pelczné Gáll Ildikó nyert (idén utcahosszal Selmeczi Gabriella), a győztes azonban nem díjat kap, hanem a férjének írnak egy levelet. Hogy kedves uram, vigyázzon jobban a párjára. Ne engedje, hogy a párt bolondot csináljon belőle, mert nincs annál szomorúbb, mint mikor szép, érett asszonyok nevetségessé válnak. Beszélje le őt minden verbális és írásos politikai megnyilvánulásról, ellenben dagadjon benne az anyai és házastársi büszkeség; egy apa lehet link a gyermekei szemében, hazudhat nyakra-főre, s beszélhet hülyeséget, egy anya soha.

A férfitársadalomnak vége. Ötmillió agyament, ótvar, hazug idióta rohangál az országban, s tölt ki minden teret, rákényszerítve a másik ötmillióra kifejlett idiotizmusát. Nincs már olyan, hogy az én apám erős és okos, a nagyapám meg bölcs, látni a tévében is: komplett frakciókba verődött megannyi tébolyodott, bomlott agyú, imbecilis, kretén állat, akikre úgy tapad a debilség, mint az átizzadt nejloning.

Az apámból hülyét csinálhatnak, az anyámból soha.

Mindezt Lajdinénak mondom, még akkor is, ha tudom, hogy Mohácson még az átlagosnál is sűrűbb a közélet, s nehéz megállni, hogy be ne induljon az ember. Lám, pár héttel ezelőtt például bilincsbe verve vitték el azt a férfit, aki belekiabált a polgármester ünnepi beszédébe. Annak a polgármesternek a beszédébe, aki korábban Gyurcsány miniszterelnök látogatását zavarta meg, s fel volt háborodva a rendőrség közbelépésén.

Nemrég viszont a polgármestert személyesen egy jobbikos képviselő pofozta fel, igaz, korábban meg a polgármester köpött le egy másik jobbikost. Látható tehát, hogy Mohácson is van épp elég lehetőség a személyiség kibontakoztatására; hagyja csak Lajdiné Clintonnét meg a frekvenciát másra.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa