Magyar nagygazda Romániában
– Ha a határátkelőn mennénk, tizenhárom-tizennégy kilométert kellene kerülni, de a gépekkel a zöldhatáron kelünk át, így nem is olyan nagy a távolság.
Hangai vállalkozásai Magyarországon mintegy ötszáz hektárt bérelnek. 2007-ben úgy döntött, hogy Romániában is megpróbál földhöz jutni, mivel a határ közelsége miatt ott volt a legközelebbi terjeszkedési lehetőség.
–Negyven aranykoronás, nagyon jó minőségű földek vannak odaát, mégis csalatkoztunk – magyarázza a vállalkozó. – Nagy táblákat akartunk bérelni, de kiderült, hogy csak kicsiket kapunk. Az egybefüggő, nagy parcellákat már korábban felvásárolták spekulációs célra, és a román csatlakozás után olaszoknak és németeknek adták el jó áron – magyar vagy román abból nem tudott vásárolni. Mi is földhöz jutottunk, persze: a romániai cégünkön keresztül összesen kétszázhúsz hektáron gazdálkodunk, ebből ötvenet sikerültmegvenni, a többit béreljük. A kétszázhúsz hektár ötven parcellát jelent: a legkisebb egyhektáros, a legnagyobb tizenöt.
Adminisztráció szempontjából sem egyszerű egy magyarországi bázissal rendelkező gazdának Romániában is gazdálkodni. Alapítani kellett egy román céget, amely vásárolhat és bérelhet is földeket, és a szomszéd országban ez a cég folytat mezőgazdasági tevékenységet.
– Nem mondhatni, hogy rosszul fogadtak Romániában – vallja Hangai József. – Ez mindig is többnemzetiségű vidék volt, itt például a románnál sokkal több a szlovák. Akadnak németek, szerbek, de még csehek is. A kinti cégünknek egyetlen alkalmazottja van, a főkönyvelőnk.
Ha pusztán a földbérleti árakat tekintjük, magyarként Romániában gazdálkodni semmivel sem olcsóbb –sőt inkább egy kicsit drágább –, mint idehaza. Egy hektár termőföld ára sok tényezőtől függ, de Hangai József szerint a normális táblakialakítású, jó minőségű területek ára odaát 5000 euró (1,5 millió forint) körül mozog. A bérleti díjak sem maradnak el a hazaiaktól, az uniós támogatások szintje viszont alacsonyabb, mint Magyarországon.
A Romániában fekvő földeket Hangai magyar cégének a tulajdonában lévő gépekkel, bérmunkában műveli meg. Amikor ezekre a területekre kerül sor, akkor a járművekkel és a magyar személyzettel átmennek a zöldhatáron keresztül Romániába. Ott pár nap alatt elvégzik a szükséges munkákat – éjszakánként egy kinti telephelyen állnak –, majd ismét a zöldhatáron visszajönnek.
– Bejelentjük, hogy mikor és hol szeretnénk átkelni – kezdi magyarázni a zöldhatár-átlépési procedúrát Hangai József. – Az adott időpontban a rendőrség kiszáll a helyszínre, és mindannyiunkat hivatalosan beléptetnek, ami a személyi igazolványok ellenőrzését jelenti. Tudják, hogy nem engedjük meg az embereinknek, hogy bármit is áthozzanak, legyen az személy vagy áru. A terménymozgatás a teher-határátkelőhelyen keresztül zajlik. A magyarországi cégünk itt tárolja, tisztítja és szárítja a román cégünk gabonáját.
Hangai József vélhetően két okból vállalja mindezt. Az egyik, hogy egy mezőgazdasági vállalkozásnak a központjához minél közelebb érdemes földeket szerezni, és az ő esetében a könnyen elérhető területek jelentős része a határ túloldalára esik. Volt másik lehetőség, de egy határt ott is át kellett volna lépni. A Maroson túl terjeszkedhetett volna a vállalkozó, de azt még adminisztratív eszközökkel sem lehet elintézni, hogy a folyón ott mehessen át a traktoraival, ahol a legrövidebb.
–2007-ben arra számítottunk,hogy a románokat hamarosan beengedik a schengeni zónába is – világítja meg a másik, eddig meg nem valósult feltételezésüket Hangai József. – Ez a mi számunkra végleg eltüntetné a határt. Tartok tőle, hogy ez a forgatókönyv a közeljövőben sem fog megvalósulni.
