Noha az idén eddig a háziorvosi praxisokban már több mint tízmillió orvos-beteg találkozás történt, ennek ellenére az OEP úgynevezett betegút-követő rendszerét mindössze 3119 alkalommal keresték fel a háziorvosok.

Még egyetlen betege adatait sem kérte le ebből az adatbázisból Selmeczi Kamill, a FAKOOSZ elnöke, Alsónemesapáti háziorvosa, aki már az ötlet elvét is sérelmezi: ő nem is akar „kutakodni” az után, hogy egy-egy betege hol, melyik orvosnál járt előtte meg utána. Mint mondta: az orvosnak meg kell bíznia a betegében, hogy azt teszi, amiben a rendelésen megállapodtak. Hasonlóan nyilatkozott Keszthelyi Gyula tardi háziorvos is. Ő, mint mondja, még csak nem is regisztrálta magát ebben az új rendszerben. Kertai Aurél budapesti háziorvos sem nézte még meg egyetlen betege terápiás történetét sem. Mint mondja: bár igénye lenne erre, csakhogy ez nagyon macerás, és aligha vállaható, hogy míg húsz-huszonöt ember kinn ücsörög, addig az orvos hosszú perceket töltsön azzal, hogy az OEP rendszerébe bejelentkezzen és próbáljon adathoz jutni.

Jelen formájában a rendszer ugyanis szinte alkalmatlan arra, hogy rendelés közben az orvos bármit is megnézzen benne. Komáromi Zoltán országos szakfelügyelő főorvos szerint amint bekapcsolja a rendelőben a gépét, az automatikusan fölkapcsolódik az egészségbiztosító szerverére, ellenőrzi taj számot, és egy mozdulattal hozzáférhető a gyógyszer felírását segítő felület. Ám ahhoz, hogy megnézesse, hol járt a beteg, mit kapott a patikustól az általa felírt szer helyett, ki kell jelentkeznie a programból, és egy újabb jelszóval kell keresgélnie egy másik felületen. Nem a levegőbe beszél: kipróbálta. A ki- és bejelentkezéshez, a kereséshez legalább 2-3 percre van szükség, miközben a rendelésen legföljebb 6-7 perc jut egy betegre. Azt a luxust pedig egyetlen háziorvos sem engedheti meg magának, hogy ennek az időtartamnak a felében a figyelmét a gép kösse le. Változás valószínűleg csak akkor várható, ha ezt a lehetőséget a háziorvosi szoftverekbe beépítik a rendszergazdák. De még akkor sem lesz egyszerű, hiszen a háziorvos csak azoknak a terápiáját kontrollálhatja az OEP adatbázisából, akik ezt nem tiltották meg.

Komáromi Zoltán szerint az orvosok egyre növekvő fásultsága is oka a program sikertelenségének. A szabályok folytonos újraírása a háziorvost – ahogy ő fogalmaz – „mára pecsételőgéppé degradálta”. Vagyis a munka leginkább gépies adminisztrációvá silányult. És az ellátórendszer se nagyon működik. Hiába nézhetne utána, hogy a betege elment-e a magas vérnyomás és a cukorbetegség szempontjából rutinvizsgálatnak számító szemfenékvizsgálatra, ha a szemészeti szakrendelésre egyébként öt hónapos előjegyzés van. Miután a beteg képtelen öt hónapos előjegyzési időt megjegyezni, egyszerűen elfelejti, mikor is kellett volna odamennie. A szemészeti szakrendelő pedig kong az ürességtől, miközben az előjegyzés szerint „fullra van járatva”. A háziorvosnak meg fogalma sincs, mi van a beteg szemfenekén, és ez az OEP taj-történet adatbázisából sem fog kiderülni.