Ismert, hogy a baranyai megyeszékhely 1995-ben adta el a Pécsi Vízmű 49 százalékát a Lyonnaise des Eaux-nak, és a francia kisebbségi tulajdonos – a 25 évre szóló szerződés alapján – megszerezte a cég irányítási jogát. Később a Lyonnaise részvényei egy többlépcsős cégátalakulás nyomán a Suez-csoport kezébe kerültek, és az utóbbival Pécs városa 2009 őszén szerződést bontott. A Suez vonakodott átadni a vízszolgáltatás jogát a város új cégének, a Tettye Zrt.-nek, és ezért a zrt. elfoglalta a vízmű székházát, és 2009 októbere óta a Tettye gondoskodik a város vízellátásáról.

A Suez kártérítést követel Pécstől az idő előtt felmondott szerződésért. A város és a Lyonnaise 1995-ben megegyezett arról, hogy ilyen esetben egy bécsi választott bíróság dönt a kártérítésről, ezért most a két fél – mivel a peren kívüli megegyezés meghiúsult – készül az osztrák fővárosban tartandó jogvitára. A Suez – egy általa felkért brazil jogi iroda, a Compass Lexecon szakvéleménye alapján – mintegy tízmilliárd forintos kártérítést várna Pécstől. Pécs vezetői durván eltúlzottnak ítélik ezt a követelést, de eddig nem árulták el, mennyi az a pénz, amit hajlandók lennének peren kívül kifizetni a Sueznek.

2009., Pécs: munkásgyűlésre mennek dolgozók a Pécsi Vízmű Zrt. irodaházába, miután az önkormányzat kizáratta onnan a vezetőséget

Szabó Iván, a várost a vízmű dolgában képviselő jogászstáb vezetője elmondta, hogy felállt az a háromfős választott bíróság, amely Bécsben dönteni fog az ügyben. A Suez az osztrák Karl Hempelt delegálta a grémiumba, a baranyai megyeszékhely pedig Kecskés Lászlót, a Pécsi Tudományegyetem jogi karának tanárát. A két jogász megegyezett abban, hogy a testület elnöke a lengyel Stanislaw Soltysinski legyen.

Miközben Pécs a maga módján hozzájárult a trió összeállításához, Szabó Iván kétségbe vonja, hogy ez a bíróság dönthet-e egyáltalán a város és a Suez közti vitában. Szabó szerint a Lyonnaise rendkívül bonyolult módon alakult át Suezzé, s ennek a metamorfózisnak van olyan momentuma, ami alapján elképzelhető, hogy a Suez valójában nem is jogutódja a Lyonnaise-nek. Márpedig, ha ez valóban így van, akkor az 1995-ös szerződés bécsi bíróságról szóló pontja okafogyottá vált. Arról, hogy a bécsi bíróság jogosult-e ítéletet hozni a kártérítésről, maga a bécsi testület határoz majd. Ha a döntés nem Bécset illeti, akkor az ügy – várhatóan – valamelyik magyar bíróságra kerül majd.

Szabó Iván a pécsi team tárgyalási stratégiáját egyelőre nem kívánja részletezni, ugyanakkor nem titkolja: elképzelhetetlennek tartja, hogy a bécsi – vagy bármelyik bíróság – hárommilliárdnál nagyobb összeget megítélne a Sueznek. Ezt arra építi, hogy a Sueznek a Fővárosi Vízműben 25 százalékos része van, s Budapest 15 milliárdért vásárolhatja ki a kisebbségi partnert. Mivel a budapesti vízmű minden mutatójában tízszerese a pécsinek, a hárommilliárdos összeg mondható reálisnak.

Ezt azonban Szabó szerint csökkenti, hogy a Suez által delegált vízműmenedzsment éveken át nem Pécs érdekeit szolgálta, és így kárt okozott a városnak, amikor például eladósította a céget. Ezért Szabó esélyt lát arra, hogy a kártérítés akár kétmilliárdra menjen le a tárgyalás során. A 2-3 milliárdos kártérítést a város a vízszolgáltatás évi 300-400 milliós hasznából 6-8 esztendő alatt ki tudná fizetni. A 10 milliárdos követelés viszont teljesíthetetlen az évi 40 milliárdból gazdálkodó, s több mint 40 milliárdnyi adóssággal küszködő önkormányzatnak.

A Suez viszont továbbra is ragaszkodik a 10 milliárdos kártérítéshez. És Bécshez. Na és Pécshez is. A cég vezetői ugyanis máig nem változtattak azon az álláspontjukon, hogy minden eddigi konfliktusuk ellenére újra együttműködnének Péccsel.