A stratégiai erőforrások közül az élelem és a bioenergia termeléséhez termőföldre van szükség – mondta el a március 13-i budapesti demonstrációt előkészítő kishantosi gazdatanácskozás résztvevőinek Ertsey Attila, aki fenntartható építészettel és tájrehabilitációval foglalkozik. Ma a Magyarországon elfogyasztott élelmiszer közel 40 százalékát importáljuk, az export viszont messze a lehetőségei alatt marad, hiszen Magyarország a saját lakosságának kétszeresét képes lenne élelmiszerrel ellátni.

A Magyarországon elfogyasztott energia nyolcvan százaléka származik importból. Ertsey Attila szerint a jelenlegi falusi energiafogyasztásnak a többszöröse állhatna rendelkezésre bioenergia formájában. A szénhidrogén egyre drágább lesz, az atomenergiát pedig állítólagosan veszélyes volta miatt egyre több országban mellőzik – legutóbb Németországban született erről döntés. Bioenergiából önellátóak, vagy akár exportőrök lehetnénk. 2014-ben lejár a külföldiek termőföldvásárlásának moratóriuma.

Hossó Andrea befektetési közgazdász arról beszélt: a Világbank statisztikája szerint 2000 és 2009 között a világon több mint 200 millió hektár termőföld került nagybirtokosok és nagybefektetők kezébe. A legnagyobb ilyen területek Afrikában és Latin-Amerikában vannak, de célterület lett Kelet-Közép-Európa is. Japán, Szaúd-Arábia, Dél-Korea, Kína nem képes a saját területén a lakossága élelmiszer-ellátását biztosítani. Azért vásárolnak óriási földbirtokokat külföldön, mert nem akarják országuk élelmezését kitenni az élelmiszerár piaci ingadozásának és a spekulációnak.

Angolul landgrabbingnek, „a föld megkaparintásának” hívják az egyre erősödő globális folyamatot, amelyben tőketulajdonosok olcsón felvásárolják a földet. Németországban ma 22 ezer dollárba kerül egy hektár föld, Magyarországon mindössze hatezer dollárba. Előre látható, hogy a nyugat-európai uniós országok, ahol a parasztoknak, vidéken élőknek összehasonlíthatatlanul nagyobb politikai befolyásuk van, mint Magyarországon, megtartják a nagy hozzáadott értéket jelentő zöldség, gyümölcs, bor termelését, a bioenergia előállítását viszont kihelyezik az EU perifériáját jelentő országokban létrejövő nagybirtokokra, ahol gyenge a helyi lakosság érdekképviselete. Ebből kevesen nagyon jól járnak, sokan pedig elszegényednek.

Ertsey Attila szerint Magyarországon is beindult az a folyamat, amely Nyugat-Európában is zajlik a háttérben: kísérlet a tulajdon monopolhelyzetének megszerzésére. A termőföldek megszerzésében is nyomuló Nyerges Zsolt másik cége, a Közgép nyeri az energetikai beruházások jelentős részét. Nem mindegy, hogy ha teret nyer a megújuló energia termelése, azt kevés nagytőkés szerzi-e meg, vagy családi gazdaságok sokasága élhet meg belőle.

A gazdademonstrációt előkészítő kishantosi tanácskozás résztvevői attól tartottak, amit a globális tapasztalat is megerősít: ahol uralkodóvá válik a nagybirtok, ott elvesznek a vidéki munkahelyek, tönkremennek a helyi közösségek, lepusztul a környezet, az élelmiszerárak pedig kiszolgáltatottá válnak a nemzetközi spekulációnak. Ezért az, hogy kinek a tulajdonában van a föld és milyen a birtokszerkezet, Magyarországon sem csupán a mezőgazdasági termelők, nem is csak a vidéken élők, hanem hosszabb távon a városi lakosság nem a felső tízezerhez tartozó részének egzisztenciáját is meghatározza.