Facebook és tippmix a pad alatt
– Mennyit raktál tegnap?
– Ötszázat.
– És bejött?
– Megdupláztam.
– Én bebuktam. Most kétszázat tolok és csak két meccsre teszek.
Két tizenéves kamasz beszélgetett így a minap egy miskolci lottózóban, kezükben Tippmix-szelvény és egy fogadási újság. A gyűrött lapokon több meccset is bejelöltek, látszott, hogy elmélyültek az esélylatolgatásban.
A tizennégy-tizennyolc éves korosztály újfajta „őrülete” a szerencsejátéknak ez a fajtája. Számtalan sportmérkőzésre – kézilabda, foci, jégkorong, de akár tenisz vagy kosármeccsre – lehet fogadni, és hogy nyertek-e vagy vesztettek, huszonnégy órán belül kiderül. Néhány száz forinttal több ezer vagy több tízezer forintot is nyerhetnek, miközben a bukás mértéke nem túl nagy, hisz a befektetett tőke viszonylag alacsony. Pszichológusok és iskolapedagógusok arra figyelmeztetnek: ez a korosztály eleve veszélyeztetett, a sikert azonnal várja, a kudarcot nehezen tudja feldolgozni, a szerencsejáték pedig rombolja a személyiségüket, és függőséghez, szenvedélybetegséghez is vezethet.
– Osztály vigyázz! – hangzik el az órák előtt megszokott mondat, a következőt azonban a mai harmincasok, negyvenesek még nemigen hallották. – A telefonod kikapcsolod, elnémítod, beteszed a táskádba... –mondja a tanár, és a biztonság kedvéért a notórius mobilfüggőknél személyesen is ellenőrzi a készülékeket. A pad alatt telefonjukat nyomogatva mostanság nemcsak a közösségi oldalakra kattannak fel a fiatalok, hanem online fogadóoldalakon követik a megtett meccsek aktuális állását.
Egy jó hírű budapesti középiskolában ülünk, osztályfőnöki órán, tizedikesek, azaz tizenhat-tizenhét éves lányok és fiúk között. Ám ezúttal nem egy pedagógus áll a katedrán, hanem Majoros Márta szociálpszichológus, aki a Szerencsés Segítség Alapítvány munkatársaként a szerencsejátékok és a kóros internethasználat hatásaira próbálja meg felhívni a fi gyelmet.
Az osztályfőnöki munkaközösség kérte meg arra, beszéljen a diákokkal, a tanárok ugyanis úgy tapasztalták, hogy egyre többen merülnek el az online fogadások világában. A tanterem falait népszerű focisták és csapatok, gördeszkázó fiúk poszterei díszítik, a lányok világát divatlapokból kiollózott manökenfotók jelenítik meg. Van, aki csendben rágózik, mások a hátsó padban összebújva amőbáznak, és akad, aki cseppet sem titkolózva, és kihasználva, hogy tanár épp nincs a teremben, az okostelefonján matat. Csak akkor kezdnek figyelni, amikor a pszichológus az internetfüggőségről beszél.
Majoros Márta azt mondja: aki naponta négy-hat órát netezik, az nemcsak káros, hanem már a függőség kategóriája. Többen mocorogni kezdenek a padban, látszik, hogy eszükbe sem jutott magukra nézvést ez a „bélyeg”. Meglepődnek, amikor elhangzik, hogy a vizsgált kóros internetfüggők kilencven százaléka dohányzik, de jellemző rájuk az alkoholfogyasztás, a kapcsolati függőség, az étkezési zavar és az illegális drogfogyasztás is.
Amikor az internetes játékok kerülnek szóba, kapásból sorolnak ötöthatot, köztük zömmel „ölős-lövöldözős” típusokat. S amint a szerencsejátékra terelődik a beszélgetés, rögvest kiderül: a tippmixezés megszokott, napi, heti rendszerességű fogadás a köreikben. – Miért, mi van abban, ha kétszáz forintot erre költök? Ennyibe kerül egy kóla, az is káros! – mordul fel az egyik kapucnis pulóveres kamasz. Egy lány kikotyogja: az osztályban azóta gyorsult fel a fogadási kedv, amióta állítólag egyik iskolatársuk százezer forintot nyert egy szelvénnyel. Azóta többen is úgy érzik, nekik is lehet esélyük, hisz az élő példa erre ott van tőlük néhány lépésnyire, közéjük tartozó diák.
Úgy tűnik, a hatályos törvények sem gördítenek eléjük akadályt, hiába tilos tizennyolc éven aluliaknak a szerencsejáték, akadnak lottózók – és a diákok az erről szóló információt gyorsan tovább is adják egymásnak –, ahol némi borravaló ellenében elveszik a szelvényeket a fiatalabbaktól is. Ha megtagadják ezt, mégmindig ott a lelemény: idősebb testvért, olykor nagymamát, nagypapát kérnek meg a közvetítésre, de olyan is előfordult már, hogy hamis személyivel igazolták magukat.
Majoros Márta szerint a Tippmix-láz elterjedése igazodik a mai társadalmi közeghez és elvárásokhoz. – A mai világban nincs idő várni, a keletkező igényt azonnal ki akarják elégíteni, a ruha, a cipő rögtön kell, miközben az érett személyiségnek – amely egyre ritkább a fiatalok között – van türelme kivárni a „jutalmat”. A lottó, a totómár túl lassú, nekik az eredmény nem egy hét múlva, hanem legfeljebb pár órán belül kell. Látszik, hogy sem a fiatalok, sem a szüleik nem kapnak elég visszajelzést arról, ha valamit jól csinálnak akár a családról, akár az iskoláról, akár a munkahelyről legyen szó. A nyertes szelvény épp ezt az érzést helyettesítheti – mondja a pszichológus.
A középosztály lecsúszása, elszegényedése is erősíti a kamaszokban ezt a fajta játékszenvedélyt. Otthon esetleg azt látja, hogy minden mindegy, hiába güriznek a szülei, nem tudják befizetni a számlákat, és nagyon sok családban dilemma, hogy fűtsenek vagy egyenek. Ebben az állapotban erősebb impulzusok tudnak csak hatni a fiatalokra – egy porosz jellegű iskolarendszerben, az úgynevezett frontális osztálymunka gyakran unalmas, ilyenkor a gyerek inkább előcsempészi a mobilját, megnézi, jött-e üzenet, keres te-e valaki. – Ha nincs „üzim”, nem vagyok fontos, ha nincs több száz „barátom”, akkor lúzer vagyok – ezt érzi sok kamasz –, mondja a pszichológus. S ha már ott a gyerek kezében a telefon, egy-két kattintással megnézi a sportfogadási oldalakat, tippeket gyűjt, szisztémákat gyárt.
Közben pedig azt hiszi, ez a valós világ.
