Félig teli, félig üres LMP-pohár
Negyvenezer aláírás híján nem sikerült teljesíteni a népszavazás kötelező kiírásához szükséges kétszázezer aláírást az LMP-nek, és százhetvenezerrel elmaradtak az akció elején remélt mennyiségtől. Így a kiszolgáltatottság ellen meghirdetett referendum sorsa a kormánypárti kétharmad kezébe került. A kétharmad azonban már jelezte, hogy nem támogatja a népszavazást, ahogy azt Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke szerdán teljesen egyértelművé is tette.
Az LMP a hónap elején hirdette meg a referendumot, amelyen négy kérdést kívántak feltenni: a tankötelezettség korhatárának leszállítása, az álláskeresési járulék idejének mértéke, a próbaidő maximális hossza, illetve a szabadságok kiadásának mértéke ügyében. Utóbbi kérdésben még három hétig ketyeg a határidő, azaz még lehetne gyűjteni a támogató aláírásokat („a szabadság kétharmada Orbán kétharmada ellen”), de az LMP vezetői körében is úgy tűnik, hogy inkább elvetik ezt az ötletet: ebben az egy kérdésben ugyanis egy többmilliárdos költségű népszavazás kiírása kevesebb értelemmel bír.
Az ökopártiaknál a napokban áll fel az az elemző bizottság, amely a népszavazási kampány eredményét és tapasztalatait értékeli. Forrásaink szerint párton belül a legtöbben pozitívan állnak a kérdéshez, függetlenül attól, hogy nem jártak sikerrel. „Félig tele van az a pohár, hiszen sikerült megmozgatni a támogatókat és az aktivistahálózatot, jó tanulópénz volt a folyamat, ráadásul menet közben rengetegen csatlakoztak a párthoz” – fogalmazott kérdésünkre az LMP egyik meghatározó alakja, hozzátéve: Budapest, Heves, Békés, Baranya és Csongrád megye teljesített kiemelkedően a gyűjtésben.
Kétségtelen ugyanakkor, hogy az előzetes várakozásokról kiderült: túlzottak voltak a párt képességeit illetően. Többen úgy látják, hogy az LMP önálló teljesítményeként – ráadásul az új szabályoknak megfelelően ilyen rövid idő alatt – bár komoly eredmény a százhatvanezer aláírás, viszont sem a társadalmi, sem más partnerek nem hozták az ökopártiak által elvárt támogatást. Ami az LMP felelőssége is egyben. A szakszervezetek részéről pél dául közel százezer szignót reméltek, ehhez képest alig hatezer csorgott be az érdekvédőktől. Hol ott, az LMP népszavazási kérdései éppen amunkavállalók érdekérvényesítéséről szóltak.
Ugyancsak könnyebbség lett volna a gyűjtésben, ha az MSZP szervezeti szinten is beszáll a kezdeményezésbe: ezt Szanyi Tibor elnökségi tag néhány hete szorgalmazta is, de a testület akkor leszavazta. Mesterházy Attila pártelnök is csak az aláírásgyűjtés utolsó napjaiban – az LMP kérésére – írta alá az egyik ívet. A szocialista politikus lapunknak ezzel kapcsolatban azt mondta: annyi segítséget adtak az LMP-nek, „amennyit kértek”. Forrásaink szerint az ökopártiakban kezdetben komoly dilemmát okozott, hogy szövetkezzenek-e más politikai szervezetekkel a siker érdekében, kockáztatva ezzel azt, hogy esetleg „rátelepszenek” a kezdeményezésre, és ezzel „elviszik a show-t”. Végül a távolságtartás mellett döntöttek, amikor pedig már próbálták volna bevonni a szocialistákat, már késő volt: nem mutatkozott aktív támogatás, ráadásul az MSZP rendszerét sem lehetett volna már érdemben beindítani.
Komoly veszteséget okozott az LMP kampányában az is, amikor kiszivárgott egy a teljes tömegközlekedési rendszer helyzetét rendező szakértői anyag, amelyben alternatív ötletként a nyugdíjasok utazási kezdeményének csökkentése is szerepelt. Mire az LMP kommunikációja rendezni tudta a kérdést (mondván, ez csak egy javaslat, de az LMP nem támogatja), addigra számos nyugdíjas aláírásgyűjtőnek ment el a kedve az akciótól. „Emiatt jelentős, kézzelfogható visszaesést tapasztaltunk ” – mondta forrásunk.
Az LMP egyik távlati forgatókönyve, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság átengedi a még függőben lévő, a nyugdíjjogosultságok kérdését asztalra tevő kérdésüket, akkor abban az ügyben – ha ezt a testületek is jóváhagyják – újrakezdhetik az aláírásgyűjtést. Miután még a régi szabályok vonatkoznak majd a kampányra, így négy hónap állhat rendelkezésükre a kétszázezer aláírás összeszedéséhez. Kérdés persze, hogy ehhez milyen szövetségeket tudnak majd kötni, és a referendum esetleges kiírása után képesek lesznek-e az urnákhoz is elvinni a választókat.
