Mégis fellebbez a Semmelweis Egyetem szenátusának döntése ellen és bírósághoz fordul Schmitt Pál, a győzelemre, a doktori cím visszaszerzésére azonban kevés az esélye. A lemondott köztársasági elnök múlt pénteken még azt hangoztatta, hogy tudomásul veszi a tényfeltáró bizottságnak a doktori disszertációjáról szóló jelentését. Később azonban az eljárást – amelyben szerinte meghallgatási lehetőséget sem biztosítottak neki – etikátlannak és jogszerűtlennek minősítette, leszögezve: kiáll az igazáért.

Először Futó Barnabás ügyvéd vetette fel, hogy a szenátus nem foszthatta volna meg doktori címétől a volt államfőt, mert a felsőoktatásról szóló törvény szerint a vizsga eredményének, a kiállított bizonyítvány vagy oklevél érvénytelenségének megállapítását a „Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság indítványára a miniszter a bíróságnál” kezdeményezheti. Az ügyvéd azt is kifogásolta, hogy Schmittet nem hallgatták meg, ami azonban nem igaz, mert a dolgozatát vizsgáló tényfeltáró bizottság elnöke maga kereste fel őt a Sándor-palotában.

Az akkreditációs bizottság Futó felvetésére úgy reagált: soha nem volt „a feladata az egyedi hallgatói ügyekben való döntéshozatal”. A testület szerint a korábbi szabályok szerint odaítélt kisdoktori címek tekintetében pedig nincs is hatásköre. A bizottság ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy minőségi problémák miatt folytattak már szakértői vizsgálatot doktori iskolánál, és megállapításaik alapján néhány tudományos fokozatot az érintett egyetem vissza is vont. Ha ezt nem teszik meg, akkor a testület indítványozhatta volna a miniszternél, hogy forduljon bírósághoz.

Ebből egyértelműen az következik, hogy a Semmelweis Egyetem szenátusa mégis helyesen járhatott el. Vagyis miután kiderült, hogy Schmitt nem teljesítette a doktori cím megszerzéséhez szükséges követelményeket, az intézmény legfőbb döntéshozó fóruma maga határozott annak visszavonásáról. Tény ugyanakkor, hogy a ma hatályos felsőoktatási törvény az ilyen eljárásról nem szól. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a doktori védésre 1992-ben teljesen más jogi környezetben került sor.

Az egyetemnek a felsőoktatási törvény alapján készült szervezeti és működési szabályzata szerint egyébként szinte bármilyen, a hallgatókat érintő döntés ellen panaszt lehet beterjeszteni, emellett biztosítani kell a bírói jogorvoslat lehetőségét. De például a vizsgaeredményeket – és ide tartozhat a doktori vizsga is – csak kivételes esetben lehet megtámadni.

Érdekes ezzel kapcsolatban Lövétei István alkotmányjogász álláspontja, aki úgy véli: egy doktori disszertáció tudományos értékének megítélése nem lehet a bíróság feladata. Ha Schmitt perelni akar, szerinte legfeljebb a doktori cím visszavonását célzó eljárás módját kifogásolhatja.

A volt államfő elvileg talán elérhetné, hogy a bíróság megsemmisíti a szenátus döntését. Akkor – más, arra alkalmas fórum híján – feltehetően mégis az akkreditációs bizottságnak kellene lépnie, indítványozva a nemzeti erőforrás miniszternél, hogy kezdeményezze bírói úton a doktori cím visszavonását. De Schmitt ezzel sem menne semmire, hiszen aligha van ma Magyarországon olyan tudományos fórum, amely a tényfeltáró bizottság következtetéseinek ismeretében – amelyből egyértelműen kiderül a plágium – visszaadná neki a doktori címet.

A bíróság csak a doktori címtől való megfosztás módját vizsgálhatja