Hatalmi látásmód: az egyetem „hátba támadta” a kormányt
Amikor a Semmelweis Egyetem Sporttudományi Karának dékánja bejelentette, hogy titkos összetételű bizottság fogja két hónapon át titokban vizsgálni Schmitt Pál köztársasági elnök doktoriját, sokan felvetették: meglehet, érdemes lesz utólag is szemügyre venni, hogy a tagok közül ki milyen kitüntetést, előmeneteli lehetőséget kapott a vizsgálat időszakában. Mint mára kiderült, a gyanakvás nem volt alaptalan, Tóth Miklós dékán például MOB-alelnök lett a tényfeltárás hónapjaiban, miközben a tényfeltáró bizottságot is gyakorlatilag ő vezette.
Mostantól viszont inkább azt lesz célszerű megfigyelni, hogy mi történik a Semmelweis Egyetem és a kormány viszonylatában a következő hetekben, illetve hónapokban.
Az SE ugyanis sosem számított baloldali szellemi műhelynek, a szellemisége sokkal inkább a jelenlegi kormánypártokéhoz áll közel (ezt jelzi az is, hogy Réthelyi Miklós jelenlegi erőforrás-miniszter korábban az intézmény rektora volt, és úgy kapott miniszteri tárcát, hogy a felkérést utódja, az egyetemi rektorságról most leköszönő Tulassay Tivadar visszautasította).
Ennek a „közelállásnak” azonban most akár könnyen vége szakadhat, miután kormánykörökben kifejezetten rossz néven vették, hogy az egyetem „hátba támadta” a tényfeltáró bizottság semmitmondó jelentésével a plágiumügyből látszólag már kimentett köztársasági elnököt.
Az egyetem érdekei nem egyeztek a kormányéval
Hogy a felek között helyreáll-e a harmónia, az akár az egyetem további lépéseitől is függhet. A rektor a szenátus ülését követő sajtótájékoztatóján nyilvánvalóvá tette, hogy az SE pontosan úgy járt el, ahogyan azt a jogszabályok és a belső rendelkezések számukra előírták (azzal, hogy az első körben Réthelyi Miklósnak küldték el a tényfeltáró jelentést, a felsőoktatási törvényben elrejtett opciót kihasználva voltaképpen a kormány kezébe tették a döntést Schmitt Pál sorsáról, az illetékes miniszter azonban, köszönte szépen, de nem akart élni a lehetőséggel).
Márpedig az egyetem érdekei ebben az ügyben nem feltétlenül esnek egybe a kormány szempontjaival. A Semmelweis Egyetem rangjának és bevételeinek a legtekintélyesebb részét az orvosképzés biztosítja (1400 külföldi fizetős hallgató tanul ezen a szakon, magyar viszonyok között igen magas tandíjat fizetve), vagyis az intézmény tulajdonképpen a saját jövőjét kockáztatja, ha az Európában és a tengerentúlon is elfogadott végzettségeket devalválódni engedi.
Információink szerint már a doktori cím visszavonása utáni éjszakán megindult egyfajta gondolkodás arról, hogy – a diplomák hitelességének erózióját megállítandó – mit kellene tenni az egykori testnevelési egyetemen szerzett oklevelek „valorizálása” érdekében. Hivatalos információ, illetve döntés ebben az ügyben még nincs, és a sokféle mérlegelendő szempont egyike mindenképpen az lesz, hogy elkerüljék azt a látszatot, mintha a TF/TE afféle diplomagyárként működött volna.
Akkor most vegyék le a polcról a többi gyanús dolgozatot?
Erről – szögezzük le – valójában nincs is szó, hiszen az 1975 óta egyetemi rangú intézményben régiós összehasonlításban is magas színvonalú volt például a testnevelő tanárok és az edzők képzése. Ugyanakkor az is közismert, hogy a sport- (és esetleg egyéb) celebek papírjait lényegesen könnyebb kézzel állították ki (mint a Schmitt-ügy kipattanásakor már közzétettük, a 80-as, 90-es években Takács Ferencnél, Schmitt témavezetőjénél írta a doktoriját Aján Tamás, a súlyemelő-szövetség akkori főtitkára és több neves külföldi sportember is).
Úgy tudjuk, egy esetleges általános diploma- és disszertáció-felülvizsgálattal kapcsolatban kétféle nyomás nehezedik az egyetemre. Miközben a tudomány belső logikája azt diktálná, hogy legalább a legindokoltabbnak tűnő körben végezzék el az utólagos szűrést, addig vannak, akik azt mondják, hogy inkább hagyják az egészet a feledés homályába veszni.