Stanley Baldwin brit miniszterelnök 1936. november 16-án besétált a Buckingham-palotába, s szárazon közölte VIII. Edward királlyal, az államfővel, hogy elhatározása, miszerint egy részben elvált, részben ismét válófélben levő amerikai nőt vegyen feleségül, alattvalói számára „erkölcsileg” elfogadhatatlan. Ha van uralkodó, aki „sérthetetlen”, akkor az Egyesült Királyság trónját elfoglaló személy az. Őt tudniillik azért nem lehet perbe fogni, mert a szokásjog szerint minden bíró „a korona nevében” ítélkezik.

Sérthetetlenség ide vagy oda, Baldwin miniszterelnök határozott nyomást gyakorolt VIII. Edwardra azzal, hogy ha óhaja szerint házasodik, akkor lemond a kormány. Az alternatíva: ő maga mond le. Megtörtént. Ezzel a történelmi példabeszéddel azt szeretném kifejezésre juttatni, hogy Schmitt alkotmányos védelme nem lett volna elégséges ok (vagy kibúvó) Orbán Viktornak ahhoz, hogy ne hozza tudomására a szerinte „sérthetetlen” köztársasági elnöknek: ő és/vagy kormánya „erkölcsileg” elfogadhatatlannak tart két dolgot.

Az egyik, hogy Schmitt a tudomány morálján, a másik, hogy a politika morálján tett erőszakot. Az elsőn azzal, ami immár bizonyított tény: húsz évvel ezelőtt a legteljesebb szándékossággal nyújtott be olyan kisdoktori értekezést, melyről pontosan tudta, hogy nem az ő szellemi terméke. A másodikon azzal, hogy immár a legmagasabb közjogi méltóság viselőjeként valótlanságok sorozatát állította e dolgozat eredetiségéről, a lopott áruhoz saját maga által „hozzáadott termék” mennyiségéről.

Nem hiszem, hogy megtudjuk valaha is, tett-e Orbán ilyesmit vagy hasonlót. Azt sem, hogy maradást javasolt-e a doktori címétől megfosztott elnöknek. Éppenséggel megtehette volna az egyiket is, a másikat is, már csak azért is, mert VIII. Edward nem Baldwin akaratából ült föl az angol trónra, viszont Schmitt Pál köztudottan a miniszterelnök találmánya – de nem „hasznos idiótája”,mint sokan gondolják. A politikai irodalomban ugyanis ez a típus olyasvalaki, aki nem fogja föl, hogy kinek és milyen hasznot hajt. Schmitt nagyon is felfogta. Gondolkodás nélkül ellenjegyzett alkotmányt (alaptörvényt), sarkalatos törvényt, bármit, amit Orbánék elébe tettek.

Nagyon hasznos ember. Az, hogy Orbán őt jelölte államfőnek, a miniszterelnök kiváló politikai szimatára vall. Viszont attól a perctől kezdve, hogy egy nyilvános iratban (vendégkönyvben) egy l-lel írta le az „államfő” és az „állomás” szavakat, rajta röhögött az ország. Akkor kezdte amortizálni önnön neve előtt a dr. címet. De Orbánék szerencséjére a „kisdoktori ügy” csak akkor pattant ki, amikor már elvégezte a rá kirótt munkát. A múlt év vége óta a Fidesznek nincs szüksége Schmitt Pálra. A „centrális erőtér” teljes jogi infrastruktúrája – az ő segedelmével – kiépült, a Fidesz még akkor is uralmi helyzetben marad, ha netán egy választáson megbukik. Ha szükség volna még rá, esetleg az általa elkövetett morális bűncselekményekért is járna feloldozás. De csütörtökön már nem volt olyan Fidesz-korifeus, vezető jobboldali értelmiségi vagy vezércikkíró, aki ne fordított volna neki hátat, illetve kiállt volna mellette.

Schmitt Pál azonban ennek dacára úgy döntött, megmarad hivatalában. Ezzel nyomatékosította, hogy Orbán Viktor nem tévesztett se mértéket, se irányt, amikor őt jelölte elnöknek. A miniszterelnök tévedhetetlen.