Példának okáért csak az elmúlt harminc napban a következő hírek jelentek meg a hátországról: „Plágiumgyanús tankönyvet jelentetett meg a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium”. „Másolta a pályázatát a szentesi gimnázium igazgatója.” „A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem kancellárja publikálta a grillcsirkés vállalkozó tanulmányát (amit viszont egy másik egyetemi ember írt).” „Csodával határos módon Pécs és Zugló költségvetési koncepciója hihetetlen hasonlóságokat mutat, még a gépelési hibák is ugyanazok”. „A kerületi lapból, illetve az internetről ollózta össze éves jelentését Megyesi Mózes, a Fidesz erzsébetvárosi ifjúságpolitikai tanácsnoka” – jelentették a különféle hírforrások, amihez mi legfeljebb annyit fűznénk hozzá, hogy nincs a famíliánkban Mózes nevű egyén.

Mi következik mindebből?

Nyilván nemcsak arról van szó, hogy elérkezett az idő, amikor egy tanácsnok immáron nem tud önállóan leírni egy olyan, viszonylag egyszerű mondatot, mint hogy „ifjúságunk helyzete a kormányváltás óta rohamosan nőtt”, és már ezt is az újságból kell kilopnia, hanem hogy miért kellene ezt neki önállóan leírnia, amikor a kerületi újságból is kimásolható; az most más kérdés, hogy a kerületi újság is az internetről szedte le.

Vagy miért írjon önálló pályázatot a szentesi gimnáziumigazgató, amikor például Tatabányán is írtak pályázatot, s ha nem felejti el jelezni, hogy neki a diákok életre nevelése a fő célja, nem pedig a bányanyitás, akkor nyer is vele. Ha úgy vesszük, végül is minden már le van írva valahol, akkor pedig minek a szellemi erőlködés, országos méretekben főleg, hiszen az erre fölkent személy, akit most nem kívánunk megnevezni, már mindent megmondott, kidolgozott és eligazított – ez egyébként elégséges magyarázat arra is, hogy miért kívánatos sürgősen zéró állapotba süllyeszteni az oktatást.

Mindez azonban nem annyit tesz, hogy akinek alkotó energiája van, az nem szárnyalhat, mint a madár. Az a mi szerencsénk, hogy van a nemzeti együttműködésnek egy szegmense, amelyik kifejezetten az innovatív elmékre épít, ez pedig az alaptörvény asztala.

Ez nem vicc. Kerényi Imre, aki most már másnaponként kerül kegyelmi állapotba, miután az ECHO TV-ben nemes egyszerűséggel megállapította, hogy Schmitt Pál megnyerte a plágiumcsatát, „megbukott a merény, túl vagyunk rajta, kész”, az ATV híre szerint elektronikus körlevélben értesítette az ország közjegyzőit és önkormányzati hivatalvezetőit, hogy bár „az Alaptörvény Asztala beváltotta a hozzá fűzött reményeket…, a Díszkiadás mérete miatt szükségessé válhat az asztalok átrendezése vagy nagyobb asztal igénybevétele… Az asztal elhelyezése akkor jó, ha a kijelölt munkatárs szemszögébe esik…”.

Utánanéztünk a nemzetközi szakirodalomban, és megállapítottuk, hogy feltehetően ez ma Magyarországon az egyetlen olyan gépelt szöveg, amit nem loptak sehonnan, alaptörvényasztal és kijelölt munkatárs kölcsönös pozíciójáról tudniillik még körvonalaiban sem született külföldi tanulmány vagy direktíva, ideértve a bolgár tudományos életet is, ráadásul nem kell súlyos pénzekért levédetni sem, ezt ugyanis garantáltan nem fogja tőlünk ellopni senki.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa

Szerkesztői megjegyzés: A cikk korábbi változatában tévesen szerepelt a "merényről" szóló Kerényi-idézet forrása, ezért elnézést kérünk.