Egynapos kongresszus
A budapesti Syma-csarnokba meghirdetett esemény tervezett napirendje szerint elsőként az országos elnökség beszámolóját vitatják meg, majd döntenek a választmány hasonló dolgozatáról, illetve az országos etikai bizottság és a központi pénzügyi ellenőrző bizottság beszámolóiról. Ezt követően, a napirend ötödik pontjaként választják meg az alapszabályban meghatározott testületeket és tisztségviselőket. Utóbbi a többségi szavazás elvével, titkos szavazással történik; a tisztségviselőket külön-külön, a testületi tagokat egyszerre választják. Az elnöki posztra ketten aspirálnak: Mesterházy Attila elnök és kihívója, Szanyi Tibor.
A kongresszus várhatóan elfogadja az MSZP országos elnökségének beszámolóját is. Ebben az olvasható, hogy a világválság és a költségvetési kiigazítás elkoptatta a szocialista kormányok népszerűségét, „a legnehezebb idők politikája óhatatlanul a szocialistákhoz kapcsolódott”. A dokumentum leszögezi, hogy a párt „eszmei arculatában és számos gyakorlati politikai cselekedetében” is zavarok támadtak: az elavult hagyományos baloldali válaszokat nem új, korszerű, baloldali, hanem „klasszikus, liberális válaszok” kezdték felváltani.
Hozzáteszik: a társadalom úgy érezte, hogy a párt nem lép fel elég hatékonyan a korrupció ellen, kommunikációja pedig elégtelen volt. A dokumentumban az áll, hogy az elveszített választások után az MSZP súlyos anyagi gondokkal is küzdött (állami támogatás lecsökkenése, székházvásárlás), amelynek megoldásához jelentős létszámleépítés kellett.
A beszámolóban utalnak rá: a baloldaliság megújulására van szükség, ezt segíti az Iránytű című alapelvprogram, illetve a József Attila Alapítvány szervezésében megkezdődött szakpolitikai program kidolgozása.
Létkérdés, hogy az MSZP-nek minden ötezer fő feletti településen jelen kell lennie, és elemi érdek, hogy „határozottan támogassák az ellenzéki médiát, különös tekintettel például a Népszavát”. A dolgozat leszögezi: a párt kommunikációját nagymértékben nehezíti, hogy „kormányzásunk idején nem teremtették meg (sic!) az ellenzékben különösen fontos média infrastrukturális és működési feltételeit; ez nem csupán politikai hiba, hanem bűnös felelőtlenség volt”. A beszámoló szerint a baloldal feladata, hogy hitet és reményt adjon, s a jobboldalnak keményen „visszavágjon”.
Baloldali Tömörülés: Többet nem hibázhatunk
A kongresszus elé néhány platform is megfogalmazott saját állásfoglalást. A Kiss Péter vezette Baloldali Tömörülés például arról írt, hogy Orbán Viktor eltávolítása az MSZP nélkül nem lehetséges, de ez csak széles társadalmi összefogással sikerülhet. Ehhez mielőbb szembe kell néznie a pártnak a róla kialakult képpel és saját hibáival. A tömörülés szerint „nem tűr halasztást” az új politikai szövetségek meghirdetése. „Amennyiben visszaszerezzük a választók bizalmát, azt még egyszer nem játszhatjuk el. Többet nem hibázhatunk” – írja a Baloldali Tömörülés. A Fekete Zoltán vezette Népi Platform a „hibáival és erényeivel együtt jónak” értékeli a távozó elnökség elmúlt kétéves munkáját, ezért a folyamatosság mellett foglalt állást. A tömörülés köszönetét fejezi ki a „párt nagy öregjeinek”, hogy a háttérből továbbra is győzelemre segítik 2014-ben az MSZP-t.
A Népi Platform arra is számít, hogy a régi-új elnök vezette új elnökség integrálni tudja és akarja majd a generációkat és a politikai műhelyeket. A Hiller István irányította Társulás a Szociáldemokrata Értékekért Platform anyagában az szerepel: a párt túlélte a megsemmisítőnek látszó vereséget, de „ami elég volt a túléléshez, nem elég a győzelemhez”. A Hiller-platform figyelmeztet: a Fidesztől elpártolók nem ingaszerűen újra az MSZP-hez, inkább a szélsőségekhez csapódnak. Szerintük a párt sikeréhez „a megújítás akarata és a meglévő tapasztalat egyesítése”, az MSZP-n belüli nemzedékek és a demokratikus baloldali irányzatok új összefogására van szükség. (Sz. T. L.)
