Bizonyos azonban, hogy Baka a tavalyi menesztése miatt szeretne elégtételt kapni, mert hat évre szóló mandátumának a felét sem tudta kitölteni. Korábban többször is azt nyilatkozta, hogy az elmozdítása jogellenes volt, de ezt egyetlen hazai fórum sem mondhatja ki.

Az ügy pikantériája, hogy Baka 2008-ig maga is a strasbourgi bíróság bírájaként dolgozott. Eddig nemigen akadt példa arra, hogy valaki egykori kollégáinál később panaszosként jelentkezzék. Az is meglehetősen szokatlan, hogy egy választott tisztség elveszítése miatt kezdeményezzék a nemzetközi fórum eljárását. Ha az üggyel érdemben foglalkoznak, precedensértékű ítélet születhet.

Baka András tavaly decemberben azt állította, azért kell mennie, mert a nyilvánosság előtt szót emelt a bíróságok tervezett átalakítása ellen. A parlamentben egyenesen azt állította, hogy az Országos Bírósági Hivatal vezetőjének hatalma „korlátlan, átláthatatlan és ellenőrizhetetlen” lesz, s az új igazgatási rendszer „jogköreiben és szervezeti megoldásaiban példátlan a mai Európában (…), de még a szocialista diktatúra évtizedeiben végzett miniszteri igazgatáshoz képest is”.

A volt főbíró arra is felhívta a figyelmet, hogy a sarkalatos törvények ne „egy-egy párt, partikuláris szervezet vagy társadalmi csoport, hanem a jogállamon alapuló egész nemzet érdekeit szolgálják”,mivel ezek a jogszabályok hosszú távra határozzák meg a független igazságszolgáltatást. Másutt arról beszélt, hogy az alkotmányos intézmények tekintetében a kétharmados többségnek bölcs önmérsékletre lenne szüksége, jelezve ezzel a jogállam melletti elkötelezettségét. Aki ezzel ellentétes gyakorlatot folytat – tette hozzá –, számíthat arra, hogy kiiratkozik Európából.

A beadvány ismerete nélkül a strasbourgi gyakorlatot jól ismerő forrásaink óvatosan nyilatkoztak, de valószínűsítik, hogy Baka az emberi jogok európai egyezményének tizenkettedik kiegészítő jegyzőkönyvére hivatkozhat, amely szerint „törvényben meghatározott jogok élvezetét például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény (…) alapján történő megkülönböztetés nélkül kell biztosítani”.

A volt főbíró esetében viszont ezt a rendelkezést megsérthették, a Legfelsőbb Bíróság jogutóda ugyanis a Kúria lett, így valamennyi bíró szolgálati viszonya folyamatos maradt, kivéve Bakáét, akit – egy törvénymódosításra hivatkozva, amely szerint elnök csak az lehet, akinek legalább ötéves hazai bíró gyakorlata van – a posztjáról leváltottak, és csupán tanácselnöki beosztást adtak neki. Itt a szakértők szerint valóban felmerülhet az eltérő vélemény megfogalmazása miatti hátrányos megkülönböztetés, amit persze bizonyítani is kell. Kérdéses ugyanakkor, hogy egy választott közjogi tisztség – és nem a munkahely vagy egy adott beosztás – elveszítése esetén megállapítható-e az egyezményben foglalt jogok sérelme. Ilyen ügyről informátoraink nem tudnak, mindazonáltal nem tartják kizártnak, hogy a kérelmet a stras bourgi bíróság befogadja, mert a (politikai) véleménynyilvánítás alapján történő diszkrimináció legalábbis valószínűsíthető. Ha a beadványt érdemben vizsgálni fogják –tették hozzá –, az valószínűleg precedenst terem.

Az eljárás lefolytatásának feltétele, hogy a kérelmező a hazai jogorvoslati lehetőségeket kimerítse. Baka esetében a parlament változtatott a főbírói tisztség betöltéséhez szükséges feltételeken, Magyarországon pedig nincs olyan szervezet, ahová ezzel a döntéssel szemben fellebbezést nyújthatnának be. A Ház döntött arról is, hogy a legfőbb bírói fórumnak más nevet adnak, s ebből ugyancsak azt vezették le, hogy jogszerű Baka leváltása, mert átalakult a struktúra. Így forrásaink szerint a volt főbírónak valóban nincs más lehetősége, mint a strasbourgi emberi jogi fórum.

Baka András