– A doktor úr néhány kérdést tett fel, majd rövid vizsgálatot végzett –mesélte C. Erika. – Ezt követően pedig betegségem meggyógyítására a méhnyálkahártya eltávolítását írta elő azzal, hogy amennyiben ezt a műtéti eljárást elvégzi, már másnap jól fogom érezni magam. Közlése szerint a műtétre 2011. szeptember 2-án 12 órakor került volna sor a női klinikán. Elmondta, aznap délben az ambulancián kell jelentkeznem, a továbbiakban minden megy a maga útján. Megkérdeztem, mivel tartozom a vizsgálatért. Tízezer forintot kért. Húszezret adtam, hogy gyorsabban menjenek a dolgok, ő elfogadta. Megkérdeztem, a műtétért mennyit kell majd fizetnem, amire 50 ezer forintot nevezett meg. Ezt is elfogadtam, és tisztáztuk, hogy az ambulancián lesz módom az összeget négyszemközt átadni.

C. Erika 2011. szeptember 2-án délben megjelent a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Szent-Györgyi Albert Klinikai Központjának nőgyógyászati klinikáján a műtét megbeszélésére.

Válaszolnia kellett néhány kérdésre az egészségi állapotát illetően, de akkor már semmilyen vizsgálatot nem végeztek rajta. Mire megállapodtak dr. M. G. Bélával, hogy október 4-én reggel 7 órakor kell jelentkeznie a II. emeleten, az ambulanciának ez a helyisége lassan kiürült. C. Erikának így alkalma nyílt átadni a doktor úrnak a majdani műtétért kért 50 ezer forintot.

C. Erika egy nappal a műtét előtt kapott egy SMS-t az orvostól: a beavatkozás technikai okok miatt elmarad. Próbálta telefonon megkérdezni, ez mit jelent, de nem érte el.

– Egyre idegesebb lettem. Korábban már műtöttek cisztával, eltávolították a bal oldali petefészkemet. Nagyon féltem, hogy találtak valami súlyosabb betegséget, emiatt halasztották el a műtétet. Felhívtam egy másik orvost, aki utánanézett, és megnyugtatott, hogy nincs súlyos betegségem, sőt a rendelkezésre álló adatok alapján a műtétre sincs szükség.

Amikor C. Erika ezek után telefonon elérte dr. M. G. Bélát, úgy érezte: megrendült benne a bizalma.

– Átgondoltam a dolgot, és tudatosult bennem, hogy a doktor úr nekem mint betegének több esetben nem mondott igazat. Nem tájékoztatott sem az esetleges más gyógyítási módokról, sem az elvégzendő műtét várható kockázatairól. Ezt azonban a telefonbeszélgetés során egyszerűen letagadta. Azt állította például: ő igenis mondta nekem, hogy a műtét következtében később esetleg nem lehetek terhes, de ez elkerülte a figyelmemet. Ha valaki ilyet állít, hogy egy nővel közlik, hogy a műtét következtében nem lehet terhes, és annak ez elkerüli a figyelmét, az vagy képtelenséget állít, vagy hazudik.

C. Erika visszakérte az orvostól a magánrendelőben kifizetett 20 ezer és az ambulancián a műtétért előre átadott 50 ezer forintot. A doktor beleegyezett. Személyesen akarta visszaadni a pénzt, de C. Erika ragaszkodott hozzá, hogy a bankszámlájára utalja át. A pénz nem akart megérkezni; a doktor csak akkor utalta át, amikor C. Erika közölte vele: rögzíti a beszélgetéseiket. – Az átutalással voltaképp elismerte, hogy ezeket a pénzeket valóban átadtam neki. Időközben más orvosnál is jártam, a betegségemet egyszerűbb beavatkozással meggyógyították, azóta jól vagyok. Meggyőződésem, hogy amiatt döntött azonnal a súlyos beavatkozást igénylő műtét mellett, mert a kialakult szokások szerint ezért lehetett előre kérni 50 ezer forintot.

C. Erika panasszal fordult a Szegedi Tudományegyetem rektori hivatalához. A kifogásai: a nőgyógyász csak egyfajta kezelést javasolt, holott más, a beteget kevésbé igénybe vevő, kevesebb kockázattal járó eljárások is ismertek. Utólag kiderült, indokolatlan műtétet akart elvégezni, de páciensét nem vizsgálta ki megfelelően. Nem hívta fel a figyelmét a kockázatokra, az esetleges szövődményekre. Arról pedig, hogy a műtét következményeként esetleg nem lehet terhes, nem tájékoztatta. C. Erika szerint az a tény, hogy az enyhébb és kockázatmentesebb gyógymódtól is meggyógyult, bizonyítja, hogy a doktor által javasolt súlyos műtétre nem volt szükség. Kifogásolta, hogy a nőgyógyász előre pénzt kért a műtétért, pontosan megszabta az állami intézményben elvégzett beavatkozás díját. Az 50 ezer forintot el is fogadta előre. Az 50 ezer forintot a műtétért fizette a beteg, nem pedig a magánrendelőben végzett vizsgálatért – azért is fizetett további 20 ezer forintot, annak fejében sem kapott sem számlát, sem nyugtát.

C. Erikát a Szegedi Tudományegyetem főtitkára tájékoztatta arról, hogy az orvos ellen fegyelmi eljárás indult a bejelentése nyomán. A panaszos szerette volna megtudni, milyen eredménnyel zárult az eljárás – végtére mégiscsak a vele való, a szakmai szabályokat és törvényeket megsértő magatartásról volt szó –, de érdemi tájékoztatást nem kapott. Érdeklődésére Szabó Gábor, az SZTE rektora írásban azt válaszolta: a fegyelmi eljárásban az ügyet teljes körben kivizsgálták, határozatot hoztak, amellyel kapcsolatban peres eljárás van folyamatban. A fegyelmi a munkáltató és a munkavállaló ügye, arról harmadik személynek információt kiadni a munkáltató nem jogosult. Ezt megerősítette a Nemzeti Erőforrás Minisztériumtól kapott levél is: C. Erika csak abban az esetben kaphat tájékoztatást a fegyelmi eljárás eredményéről, ha ahhoz dr. M. G. Béla hozzájárul.

Szerettük volna megkérdezni dr. M. G. Bélát is a történtekről, de azt mondta, ameddig az eljárás jogerősen le nem zárul, nem kíván nyilatkozni.

C. Erika azzal zárta beszélgetésünket: ő nagyon bízott a jó nevű szakorvosban. Azért fordult hozzá, mert azt hitte, lelkiismeretes, hozzáértő, a beteg érdekeit figyelembe vevő, a lehetőségekhez mérten kíméletes ellátásban lesz része. Nagyot csalódott, mert föltárult előtte: valójában nem számít a beteg érdeke. Sem az, hogy kíméletes legyen az eljárás, sem az, hogy esetleg később emiatt nem eshet teherbe. Még csak nem is tájékoztatják erről, utólag pedig meghazudtolni próbálja az orvos, akire rábízta az egészségét. C. Erika igazságtalannak tartja, hogy a nyilvánosság nem értesülhet a fegyelmi eljárás eredményéről. Történetét azért mondta el nyilvánosan, hogy figyelmeztesse sorstársait: az orvos-beteg kapcsolat nem működik bizalom nélkül – de a legjobb nevű szakemberekkel sem árt óvatosnak lenni.

Rendelőben