Dr. Schmitt már csak Schmitt
A délutánra összehívott szenátusnak ezek után az egyetemi előírások szerint sem volt más választása (információink szerint a szenátorok többsége ezt már korábban is megtette volna), mint hogy visszavonta a doktori címet a jelenlegi köztársasági elnöktől. Ezzel precedens született: úgy tudjuk, a rendszerváltás óta egyetlen, eleve csak 1993-ig adományozható úgynevezett „kisdoktori” fokozatot sem vettek vissza plagizálás miatt.
Bár Giró-Szász András kormányszóvivő szerint a kormány „nem érintett” Schmitt Pál köztársasági elnök doktori disszertációjának ügyé ben, Tulassay Tivadar, a Semmelweis Egyetem rektora indirektmódonmégiscsak azt ismerte be a doktori döntést követő sajtótájékoztatón, hogy az egyetem tényfeltáró bizottsága nem a saját jószántából hozott nyilvánosságra olyan végkövetkeztetésű vizsgálati jelentést, amivel maga az intézmény sem ért egyet. Az immár minden „tudományon kívüli” (azaz elsősorban politikai) megfontolást figyelmen kívül hagyó tanácstagok minimális mértékben sem azonosultak a tényfeltáró bizottság jelentésének konklúziójával (amely szerint a valódi hibát annak idején a Testnevelési Egyetemen a Schmitt doktorálásánál közreműködő konzulensek és opponensek követték el, mert nem figyelmeztették időben a szerzőt, hogy lopott szöveggel nem lehet doktori címet szerezni), és arra a következtetésre jutottak, hogy az összeollózott, jelöletlen idézeteket sűrűn tartalmazó disszertáció alapján Schmitt Pált nem lehetett volna doktorrá avatni. Az egyetem berkeiben forgalomban lévő értelmezés szerint a doktori cím sorsáról semmilyen módon nem nyilatkozó vizsgálati jelentéssel, illetve az azt követő hallgatással ők voltaképpen a tisztes elvonulás, vagyis a doktorságról történő önkéntes lemondás lehetőségét adták meg a köztársasági elnöknek (virágnyelven ugyan, és a szokásos terminológiák használata nélkül, de maga a jelentés kimondja a plagizálás tényét, aminek csak a több mint ezeroldalnyi szövegből készült háromlapos összefoglaló egyetlen, utolsó bekezdése mond ellent némiképp). Mivel ez nem történt meg – sőt Schmitt Szöulban kijelentette, hogy a vizsgálat őt igazolja, a kormánypárt szóvivője pedig leszögezte, hogy lezártnak tekintik a Schmitt-ügyet –, a botrány kezdett az SE-re száradni, és az egyetemnek az intézmény tekintélye érdekében sürgősen lépnie kellett. Ezért is hozták előbbre az eredetileg 11-re meghirdetett doktori tanácsi ülést, és ezért tették nyilvánossá haladéktalanul annak állásfoglalását.
Hogy a kormánynak ne lett volna szerepe az ügy fordulataiban, az legalábbis kérdéses. Lapunk több forrásból úgy értesült, hogy a tényfeltáró bizottság két hónapos munkája során „kommunikált” kormányközeli személyekkel, az Origo informá ciói szerint pedig az SE rektora személyesen Orbán Viktorral konzultált, és a szándék egyértelműen az volt, hogy a köztársasági elnök, a kormányzat és az egyetem presztízsveszteségét is minimalizálják. Ezt a célt szolgálta, hogy a tényfeltáró jelentésben –amely a HVG-ben megjelent leleplező írás tényeiből kiindulva éppen azt volt hivatott eldönteni, hogy plagizált-e Schmitt Pál – a plágium kifejezés egyáltalán nem szerepelt, és a jelentéstevők tartózkodtak mindenféle határozott tudományetikai, morális vagy jogi állásfoglalástól. (Giró-Szász az idézett nyilatkozatban Orbán Viktort is menteni igyekezett, mondván: a miniszterelnök annak idején nem kormányfői, hanem pártelnöki minőségben javasolta Schmitt Pált köztársasági elnöknek. A szóvivői nyilatkozat azt sejteti, hogy kormányfőként nem is felelős mentoráltja erkölcsi botlásáért – ami, annak fényében, hogy Schmitt Pál elnöki tevékenysége a reprezentatív eseményeken történő részvételt leszámítva kizárólag a kormányzati akarat kiszolgálásából állt, és a kormányoldal számos alkalommal jelezte, hogy kifejezetten erre a szerepre szerződtették őt, meglehetősen sajátos észjárásra utal.)
A kormánnyal egyébként barátságos intézmények és orgánumok hangvétele ugyanakkor meglehetősen nagyot fordult 24 óra alatt: először Pálinkás József MTA-elnök közleménye jelezte, hogy a tudományos köztestület nézete szerint Schmitt doktorátusa nem volt szabályszerű (és ebben a szerző is vétkes), majd a Magyar Nemzet szerkesztőségi közleménye tudatta, hogy a lap álláspontja szerint az elnök morálisan védhetetlen, és azzal használna a legtöbbet az őt jelölő politikai tábornak, ha lemondana.
Schmitt Pál az üggyel kapcsolatos legutóbbi nyilatkozatában is elhelyezett néhány aknát. Kijelentette, hogy a tényfeltáró jelentés végkövetkeztetése szerint dolgozata formailag megfelelt az akkori követelményeknek, ami tényszerűen nem igaz (a jelentés a TE akkori doktoráltatási gyakorlatához képest tartotta megfelelőnek a dolgozatot, ami azért jelentős különbség). Leszögezte továbbá, hogy egyetlen szakirodalmat sem mulasztott el feltüntetni a bibliográfiában – miközben az a Heinemann-tanulmány, amelyből kilenc oldal szó szerinti fordításban átkerült a Schmitt-dolgozatba, nem szerepel az irodalomjegyzékben. Az elnök azt is megemlítette, hogy „egy öttagú, független, általa most már megismert, de korábban ismeretlen” testület vizsgálta a doktoriját – csakhogy időközben kiderült: a bizottság elnöke a vizsgálat időszakában személyesen meghallgatta Schmitt Pált, így aligha maradtak ismeretlenek egymás számára.
Kemény mondatok
„A Köztársasági Elnöki Hivatal a cikkben megjelent plágium gyanúját a leghatározottabban visszautasítja.” (A Köztársasági Elnöki Hivatal közleménye, január 11., Nol.hu)
„Egy ilyen méltatlan bulvárkacsával nem kívánunk foglalkozni.” (Szijjártó Péter, január 13., Index)
„A kormánynak az a feladata, hogy minden esetben feltétel nélkül támogassa a köztársasági elnököt.” (Giró-Szász András kormányszóvivő, január 13., ATV)
„A legjobb tudásom szerint készítettem ezt a dolgozatot. (...) Nagyon remélem, hogy tisztázni tudom magam a vád alól, amely mögött semmi mást nem tudok feltételezni, mint rosszindulatot.” (Schmitt Pál, január 18., Kossuth rádió)
„Az embernek a saját munkáját kell beadni; minden más csalás.” (Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár, február 2., Heti Válasz)
„Legyen bármilyen kimenetele ennek az ügynek, az nem Schmitt Pálról szól, még csak véletlenül sem szól Schmitt Pál tudományos teljesítményéről, az ennek a kormányzó erőnek a lejáratására irányuló szándékról szól.” (Kövér László, február 19., MTI )
„Megfogadtam, hogy ebben az ügyben nem nyilatkozom.” (Schmitt Pál, március 7., BruxInfo)
„A Fidesz lezártnak tekinti az ügyet a Semmelweis Egyetem tényfeltáró bizottságának jelentését megismerve.” (Selmeczi Gabriella Fidesz-szóvivő, március 27., Nol.hu)
„Állapított-e meg bármilyen jogi következményt a vizsgálóbizottság jelentése?” (Gulyás Gergely, a Fidesz jogi szakpolitikusa, március 27., Nol.hu)
„A levadászás nem sikerült, megbukott a merény, ez az aljas merény.” (Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott, március 27., EchoTV)
„Egy pillanatig nem gondoltam, hogy lemondok. Nem azért választottak a köztársaság elnökének, hogy húsz évvel ezelőtt milyen kisdoktori dolgozatot írtam, valószínű más egyéb kvalitások miatt.” (Schmitt Pál államfő, március 28., MTV Híradó)
„Nincs jelen pillanatban olyan véleményem, amelyet megosztanék önökkel, azért sem, mert Magyarország köztársasági elnökéről van szó, a magyar köztársasági elnöki intézményről, ez pedig nem a kapkodás műfaja jelen pillanatban.” (Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője, március 29., MTI-Fidesz.hu)
„A kormány nem érintett az államfő doktori disszertációjának ügyében. (…) A miniszterelnök mint pártelnök tett javaslatot a poszt betöltésére.” (Giró-Szász András kormányszóvivő, március 29., MTI)
