Gyöngyöspata: még félnek a gyerekek
A félkatonai szervezetek – Véderő, Betyársereg, Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület – márciusi masírozása, majd a faluban szervezett, utólag feloszlatott harci kiképzőtábor, a romák és a faluban tartózkodó szélsőséges csoportok tagjainak összecsapása a gyerekek lelkét zavarta össze a leginkább. A mostani húsvét közeledtével pedig sokukban felrémlik, hogy tavaly ezen az ünnepen autóbuszokkal kellett elhagyniuk a falut, mert a férfiak szerint családtagjaik akkoriban csak úgy lehettek biztonságban, ha elmentek még a megyéből is.
A helyi cigány kisebbségi önkormányzat a felkavaró események után pszichológus szakembereket kért meg, hogy segítsenek a gyerekeknek feldolgozni az átélt traumákat. Az egyik szakértő, Vikuk Katalin A pszichológusok tapasztalatai Gyöngyöspatán című összegzésében leírta: a biztonság elveszítését, a folyamatos megaláztatást, a kiszámíthatatlanságot legrosszabbul a gyerekek élték meg. A Gyöngyöspatán élő, körülbelül százhatvan roma gyermek közül hetvenhétről sikerült pontos információkat gyűjteniük, s közülük hatvan mutatott súlyos poszttraumás tüneteket.
„Ezek a gyermekek a pszichés veszélyeztetettség igen magas fokán álltak, a tíz-tizenkét éves kiskamaszoknál is előfordult bepisilés, rémálmok, éjszakai felriadás, ezek a tünetek pedig mélyen regresszívek, és poszttraumás stresszzavarra utalnak” – olvasható a tanulmányban.
A szülők beszámoltak konkrét esetekről is. Az egyik családban egy tizenkét és egy kilencéves fiú folyamatosan attól rettegett, hogy a „fekete ruhások” újból felbukkanhatnak. Az iskolába csak szülői kísérettel mertek elmenni, álmukból gyakran felriadtak. A történtek óta feszültebbek, idegesebbek, agresszívabbak. Egy másik helyen, ahol négy gyermek élt, a nyolcéves éjszakánként felriadt, a hat- és hétéves pedig „bepisilős” lett, annak ellenére, hogy ilyen gondjaik már évek óta nem voltak. Máshol a kamasz lett erőszakosabb, holott a magatartásával korábban nem voltak gondok. Sok gyerek álmában kiabált, sokszor felriadt, volt, ahol egy tízéves gyerek a történtek után hetekig csak felöltözve, a fotelben volt hajlandó aludni, attól félve, hogy menekülniük kell otthonról.
A szülők elbeszéléseiből kiderült, hogy a legtöbb családban a fiúgyermekek agresszívabbá váltak, a lányok közül pedig sokan nehezebben tudtak odafigyelni az iskolában, romlottak a tanulmányi eredményeik. A kisebbeknél megfigyelték, hogy minden egyenruhás embertől féltek, vagyis az eseményre emlékeztető inger kiterjedt az elvileg biztonságot jelentő rendőri egyenruhára is.
A pszichológusok a felmérés után csoportfoglalkozásokat tartottak a gyerekeknek.
– A négy–hét éves korosztály esetében zaklatottságot, alacsony tűrésküszöböt tapasztaltunk. Többféle játékot kellett felkínálnunk, mert a gyerekek figyelmét csak rövid időre lehetett lekötni. A kiszolgáltatottságra és bizonytalanságra jellemző viselkedés kiabálásban, agresszív megnyilvánulásokban mutatkozott meg. A feldolgozatlanul hagyott traumatikus esemény különösen a fiatalabb korosztályra, a gyermekekre van hosszú távon káros hatással, az ő érzelmi fejlődésük ugyanis még nem fejeződött be, és a megrázkódtatás következtében olyan folyamatok erősödhetnek bennük, amelyek a későbbiekben személyiségzavarhoz, agresszív viselkedéshez vezethetnek. Ez pedig hosszú távon tovább mélyíti azt a társadalmi szakadékot, melyet e csoport tagjai közül oly kevesen képesek áthidalni –foglalta össze gyöngyöspatai tapasztalataikat Vikuk Katalin pszichológus. Hiába telt el azonban egy év, a gyerekek jó részében nem csitultak el teljesen a feszültségek.
– Sokszor megállítanak az utcán gyerekek, és még mindig szóba kerül, hogy jöhetnek-e újra gárdisták a faluba, vagy most már biztonságban vagyunk – mondja ifjabb Farkas János, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke. Szavai szerint a március 15-i nemzeti ünnep előtt ezek a szorongások fokozódtak, s a húsvéthoz közeledve azt kérdezik a kisebbek, menniük kell-e buszokkal úgy, mint tavaly ilyenkor. A kisebbségi vezető szerint most is ráférne a gyerekekre a pszichológusok segítsége, s talán néhány asszony is igényelné a szakmai tanácsot. – Sok nő máig nem tudta megemészteni, hogy fekete egyenruhások jártak a sarkában, amikor a boltba ment, megnézték, mit vesz, mire költ: van, aki ma is rendszeresen hátranéz az utcán, nem követi-e valaki – mondja ifjabb Farkas János, aki szerint a pszichológusoknak egy év elteltével újra meg kellene vizsgálniuk, valóban elmúlt vagy legalábbis tompult-e a faluban élők szorongása, félelme.
A gyöngyöspatai cigány kisebbségi önkormányzat olyan programok elindítását is tervezi, amely közelebb hozná egymáshoz a faluban élő romákat és nem romákat, hogy végre ne csak a köztük lévő feszültségekről és szakadékokról szóljanak a mindennapok. Erre az óvoda és az iskola lenne a legjobb terep, ahol a szülők a gyerekekkel együtt vehetnének részt közös előadásokon, foglalkozásokon, s így jobban megismernék egymást is. A kisebbségi vezető úgy fogalmaz: meg kell szűnnie végre Gyöngyöspatán annak az ostoba előítéletnek, miszerint „minden gádzsó rasszista és minden cigány bűnöző”.
