Egy nappal a bizottság jelentéséről készült összefoglaló nyilvánosságra kerülése után csupán annyi állítható biztosan, hogy ennek az összetett elvárásrendszernek a bizottság nem tudott eleget tenni.

Bár a jelentés nem mondja ki szó szerint, hogy Schmitt Pál plagizált volna, azt viszont leszögezi, hogy a dolgozat „szokatlanul nagy terjedelmű szövegazonos fordításon alapul”, és azt is, hogy jelöletlen, vagyis az idézés szabályainak nem megfelelő szövegátvételről van szó, méghozzá minden egyes alkalommal, amit a szöveg végén lévő irodalomjegyzék értelemszerűen nem pótol – egyébként az egyik másolt forrásmű, a Heinemann-tanulmány az irodalomjegyzékben sem szerepelt. Mindez együtt definíciószerűen megfelel a plagizálás tankönyvi leírásának.

Az eset idején hatályos oktatási törvény szerint „Az egyetemek az olyan személyeknek, akik valamely tudományterületen az egyetemi végzettség megszerzéséhez szükségesnél magasabb fokú tárgyismeretről és a tudományos kutatás módszereinek alkalmazásában való jártasságról bizonyságot adtak, egyetemi tudományos (doctor universitatis) fokozatot adományozhatnak.”

A jelentés összefoglalója felsorolja, hogy Schmitt Pál dolgozatának tartalmi része két másik munka jelöletlen idézésével (másolásával) jött létre – ebből pedig az következik, hogy a disszertáció semmiképpen sem adhatott számot a jelölt magas fokú tárgyismeretéről és kutatás-módszertani jártasságáról.

A Testnevelési Főiskola korabeli doktori szabályzata szerint „Amennyiben az egyetemi doktorátus odaítélését követően kiderül, hogy az értekezést más készítette, vagy az más személy munkájának illetéktelen felhasználásával készült, az Egyetemi Tanács a doktorátust, s az ezt tanúsító oklevelet visszavonja, az egyetemi doktorátusra utaló névmegjelölés használatát megtiltja, intézkedik a személyi igazolványból való törlésről”.

Ezen túl a súlyosbító körülménynek számító idegenkezűség gyanúját is felveti, hogy Schmitt ismereteink szerint a dolgozat megírásakor sem francia, sem német nyelvből nem rendelkezett a fordítás elkészítéséhez szükséges, szakfordítói szintű nyelvismerettel, a forrásművekből viszont nem létezett magyar nyelvű verzió. Mindennek csak egyetlen következménye lehet: az egyetemi tanácsnak vissza kell vonnia a doktorátust, és megtiltani a cím használatát.

Az egyetem a számára egyre kínosabb ügyet megpróbálta a „megrendelő”, azaz a kormány térfelére áttolni, ez a kísérlet azonban kudarcba fulladt: Réthelyi Miklós (a felsőoktatásért felelős miniszter jogkörében) bontatlanul küldte vissza a feladónak a tényfeltáró bizottság állásfoglalásra megküldött jelentését.

Réthelyi álláspontja nem feltétlenül védhető: a felsőoktatási törvényben az áll, hogy „A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság indítványára a miniszter a bíróságnál kezdeményezi a felsőoktatási intézmény által megszervezett vizsga eredményének, a kiállított bizonyítványnak, oklevélnek érvénytelenné nyilvánítását”. A doktori védés vizsgának számít, a doktori fokozatról pedig oklevelet állítanak ki, vagyis forma szerint a miniszternek itt lehetne hatásköre. Az viszont bizonyos, hogy az indítványt nem az ügyben egyébként hallgató akkreditációs bizottság küldte hozzá. A tényfeltáró bizottságnak ugyanakkor nincs ilyen mandátuma.

Győzött a Hallgatói Hálózat

Ülősztrájkba kezdtek tegnap a Hallgatói Hálózat aktivistái a SOTE rektori hivatalában. Szerda délután három órától húsz tüntető transzparensekkel (A plágium a diploma elárulása; A gerinc nem törzsanyag – és hasonló feliratokkal) tiltakozott Schmitt Pál plágiumügyének kezelése, „következménynélkülisége” ellen. Az egyetemi tanács összehívását követelték annak érdekében, hogy vonják vissza Schmitt Pál doktori címét. A hálózat Facebook-oldalán megjelent bejegyzések szerint csütörtök délután öt órára kaptak tárgyalási időpontot a rektortól; Tulassay Tivadar azt viszont elutasította, hogy kamerák is jelen legyenek a tárgyaláson. Ezért a tüntetők nem tágítottak késő délután sem. Az épület este 8 órakor zár, de többen bent alszanak a rektori hivatalban. A Hallgatói Hálózat előzetes sajtónyilatkozata szerint azért tiltakoznak, mert Schmitt Pál kisdoktorijának ügye a teljes magyar felsőoktatást minősíti, és minden egyes diplomát leértékel, hiszen Magyarországon akár doktori címhez is lehet jutni plagizáláson keresztül. „Ne legyen doktori címe olyan embernek, aki nincs tisztában egy doktori disszertáció elkészítésének elvárásaival!” A kezdeményezést támogatásáról biztosította az Oktatói Hálózat is, szintén az államfő doktori címének visszavonását követelve. Győztek: az egyetemi tanács ma délelőtt összeül.