A plágiumbizottság asztalán Schmittet mentő forgatókönyv is van
Ez azt is jelenti, hogy a testület munkája legalább részben olyan „egérút” megtalálására irányul, amellyel a köztársasági elnök (és az őt jelölő kormányfő) további jelentős presztízsveszteség nélkül kerülhetne ki az ügyből.
Értesüléseink szerint az utóbbi törekvés része volt már annak az információnak a kiszivárogtatása is, amelynek alapján Schmitt 1992-ben megvédett doktorijáról már 1988-ban is múlt időben lehetett beszélni, vagyis a szöveg akár már 1987-ben is készen lehetett. Ennek az ad jelentőséget, hogy a plágiumügyek megítélésénél perdöntő lehet az elsőség kérdése. A bolgár sporttudós, Nikolai Georgiev 1987-ben publikálta azt a szakmunkát, amelyből 180 oldalnyi megegyezik a Schmitt doktori disszertációjában lévő szöveggel. Innentől a plagizálás kérdése nem kérdés többé – kivéve, ha be lehet bizonyítani, hogy Schmitt Pál szövege korábbi (vagy legalábbis meg lehet kérdőjelezni Georgiev elsőségét).
Az Indexen egy hete jelent meg, hogy 1988 szeptemberében cikket közölt a Labdarúgás (az Állami Ifjúsági és Sporthivatal lapja – A szerk.) Labdajátékok az olimpiákon címmel, és az írásban Schmitt Pál is megszólal. „A MOB főtitkára, a NOB magyar tagja Az olimpiai program elemzése címmel készítette doktori disszertációját” – olvasható a cikkben, és a megfogalmazás azt sugallja, hogy maga a disszertáció már kész.
Ez lehet az a mentőöv, amelynek segítségével az elnököt megpróbálják kihúzni a plágiumügyből, amennyiben a bizottságban az az álláspont győz, hogy van olyan opció, amely úgy segít az államfőn, hogy nem jár az egyetem egyértelmű arcvesztésével.
Kormányközeli kommunikáció
A dilemmát súlyosbítja, hogy időközben kiderült: a dolgozatba a német Klaus Heinemann egyik 1991-ben megjelent tanulmányából is átemeltek 17 oldalt, és nagyon nehéz lenne bebizonyítani, hogy a tudományterületen kizárólag Heinemann nevéhez kötött témában Schmitt előzőleg bármilyen aktivitást mutatott volna.
A szerzői jogi kérdések is bonyolultabbak: az elhunyt Georgiev tanulmányának jogaival a NOB rendelkezik (aligha valószínű, hogy a szervezet bepereli egyik oszlopos tagját), Heinemann viszont még él, és a HVG-nek nyilatkozva felháborítónak nevezte, hogy Schmitt Pál idézés nélkül használt fel fontos részeket a tanulmányából. A 17 oldal pedig csak a 180 oldalhoz képest tűnik kevésnek: már egybekezdésnyi szöveg jelöletlen átvétele is plágium.
Informátoraink egy része mindazonáltal a plagizálás „valamilyen szintű” kimondását tartja valószínűbbnek, míg mások szerint csak annyit mondanak, hogy a dolgozatban nincs semmiféle tudományos értelemben vett új elem vagy megközelítés. Abban azonban egységesek, hogy az ügyben „van kommunikáció” kormányközeli körök és a bizottság (vagy a testületet felkérő sporttudományi kar) között.
(Cikkünk megjelenésének napján a Magyar Nemzet szinte tényként állítja, hogy az akkori szabályok nagyvonalúsága miatt Schmitt Pál megtarthatja doktoriját - A szerk.)