Pénzesmadzag
Kellett a megállapodás a kormánynak, amelynek rendszeresen szemére vetik, hogy nem tárgyal, erőből lenyom mindenkit. Végre itt egy társadalmi csoport, amellyel tárgyalással jutottak egyezségre. Kellett a megegyezés a hősiesen küzdő rezidenseknek is, akik érzékelve a száz érdektől szabdalt egészségügyi tábor gyengeségét, nem lehettek biztosak abban, hogy egy felmondásiboríték-bontás után jól jönnek ki az élesedő konfliktusból. Így viszont ügyes érdekérvényesítők lehettek.
Szócska ügyesen bűvészkedett a mézesmadzag-korbács technikával. Amikor minden pillanatban a tárgyalási szándékát és a „mindent a bérekre!” elkötelezettségét hangsúlyozta, akkor ugyanazt a kormányt képviselte, amely december végén a vízközműtörvényben fenyegetően teremtette meg az engedetlen orvosok kényszerű „hadrafogásának” lehetőségét.
Erre már aligha kerül sor. Még akkor se, ha a béremelés fedezetét az idén államosított kórházak racionálisabb gazdálkodásának kellene megtermelnie, márpedig senki sem tudja: hoz-e az új rendszer pénzt az idén, vagy bármikor is? A béremelésre szánt összeg előteremtéséről szóló kormánydöntés forrásként a gyógyításra költhető pénzt jelöli meg. Ám az csak azzal az 50 milliárddal több, mint az előző évben, amelyet 2012-től a kórházakat terhelő egyes drága gyógyszerek megvásárlására tettek a költségvetésbe. Tehát vagy sikerül gyorsan megtakarítást elérni a kórházi gazdálkodásban, vagy a gyógyítás egyéb kiadásain kell megspórolni a most bérre elígért 30 milliárdot.
Az alku éles fénnyel világított meg alapvető szakmai érdekellentéteket. Erős feszültség van a közalkalmazott és a vállalkozási formában alkalmazott orvosok között, háziorvos és intézményi orvos, szakdolgozó és doktor között. Ráadásul a jövedelmek jelentős része nem fizetésjellegű, hanem ügyeleti díj vagy paraszolvencia, így még a szakmák is szemben állnak egymással. A megosztottságot ki is használta Szócska Miklós arra, hogy aláássa az orvosok magabiztosságát. Partnerei pedig hamar belátták: itt nem lesz általános orvossztrájk...
Hiányzott ahhoz még egy feltétel. A külső, támogató politikai burok, amit az egységes, erős ellenzék adhat. Az, ami az előző kormányok alatt az egészségügy ellenállását oly hatékonnyá tette. A mostani ellenzék ígérni sem tud úgy, mint a Fidesz a választások előtt. Például akkor, amikor azt mondta, ha kormányra kerülnek, 100 milliárd forinttal többet adnak az egészségügynek. Kormányra is kerültek – és reálértéken mintegy 150 milliárd forinttal csökkent az egészségügyre fordított közpénz.