Az ügyészség politizál

Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyei Hivatal közleményt adott ki, miszerint a Legfőbb Ügyészség Erdő Péter bíboros-érsek kérésére a napokban meghozott határozatában „kinyilvánítja Mindszenty József bíboros teljes körű jogi, erkölcsi és politikai rehabilitálását”. Miután a határozat szövegét nem tették közzé, kénytelenek vagyunk arra a föltételezésre hagyatkozni, hogy a bíboros és hivatala igazat mond. Ha nem így van, elnézést kérünk a Legfőbb Ügyészségtől.

A mostani „rehabilitáció” egyik üzenete az, hogy még a Mindszenty ellen lefolytatott kegyetlen koncepciós per megsemmisítésére sem volt elég „a két zavaros, posztkommunista évtized”, csak mostantól igaz, amit a bíboros nyilatkozott, hogy ti. „hazai igazságszolgáltatásunk szakított a koncepciós perek nehéz örökségével”. Ehhez képest még az 1990-es választások előtt megszületett az 1990. évi XXVI. törvény, mely megsemmisítette a Mindszentyéhez hasonló koncepciós perekben hozott ítéleteket, és ennek alapján lehetett kérvényezni a bíróságon a hatályon kívül helyezést. Mindszentyt – amint a katolikus lexikonban is olvasható – az utolsó pártállami igazságügy-miniszter az utolsó munkanapján, 1990. május 18-án a legteljesebb mértékben rehabilitálta.

A „rehabilitáció” másik, súlyosabb üzenete, hogy a legfőbb ügyész vezetése alatt a Legfőbb Ügyészség (ha hihetünk a bíboros-érseknek) áttör a jogállam legelemibb normáin. A bíróság helyett ítélkezik, bíróság által hozott ítéletről mond ítéletet, így fölborítja az igazságszolgáltatás jogállami hierarchiáját, azt teszi, amitől a legszigorúbban tartózkodnia kell: politikai álláspontot képvisel, és erkölcsi kérdésben foglal állást. Csak diktatúrában működik olyan ügyészség (avagy bíróság), amelynek politikai véleménye és a jogon túlmenő erkölcsi álláspontja van.

Az erkölcsi és politikai rehabilitáció nem jogi fogalom. Jogállamban bármely állampolgár, párt, civil szervezet bárkinek az erkölcséről és politikájáról vélekedik, ahogy akar, akár bűnös, akár ártatlan az illető jogi értelemben. Képíró Sándor csendőr százados (Újvidék), Kristóf László csendőr törzsőrmester (Ságvári), Korbély János honvéd ezredes (’56-os tatai sortűz) azokat a sötét diktatúrákat szolgálták, amelyek ellen Mindszenty harcolt, s amelyek őt kegyetlenül üldözték. Mindszenty lenne az utolsó, aki őket erkölcsileg és politikailag rehabilitálná, de ettől még jogilag ártatlanok, ettől még lehet a bűnösségüket kimondó eljárás koncepciós, illetve az ártatlanságukat kimondó eljárás jogállami. Vajon hogy képzelné az ügyészség és az érsekség a Mindszentyéhez hasonló koncepciós perekben elítélt Rajk, Aczél, Kádár politikai és erkölcsi rehabilitációját?

A kormánytöbbséghez tartozó KDNP Barankovics István Demokrata Néppártja utódának tekinti magát. Mindszenty és Barankovics a legélesebben elítélték egymás politikáját. Mindszenty fölszólította a katolikus híveket, hogy ne szavazzanak Barankovicsra. Barankovics megpróbálta Mindszenty ellen fordítani a püspöki kart. Halálukig sem „rehabilitálták” egymást politikailag. De amikor Barankovicsot Rákosi a legsúlyosabb fenyegetésekkel megpróbálta rávenni, hogy exponálja magát a Mindszenty-perben, inkább a politikai megsemmisülést és az emigrációt választotta.

Mindszenty bíboros a Time magazin 1949. február 14-i címlapján
Mindszenty bíboros a Time magazin 1949. február 14-i címlapján
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.