A jegybank és az adatvédelmi hatóság függetlensége, illetve a bírák nyugdíjkorhatárának csökkentése miatt az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított, az alkotmány átmeneti rendelkezéseiről, az Alkotmánybíróságról, a bíróságokról, az ügyészségről, a szólásszabadságról, az egyházakról, a kisebbségekről, a családok védelméről, a parlamenti választásról szóló törvényeket pedig – részben a magyar kormány kérésére – az Európa Tanács (ET) vette/veszi górcső alá. E vizsgálat már eleve annak a jele, hogy fenntartásaik vannak, s ahol már jelentést fogalmaztak, összegeztek, ott szinte minden esetben az derült ki, hogy aggálynál többről van szó. Nem tartják eurokomformnak szabályaink igen jelentős részét.

Pedig nem könnyű e szervezeteknek kritikával élniük. Az Európai Bizottság az uniós szerződés őreként legfeljebb a közösségi normák betartását kérheti számon. Az ET – és szakértőkből álló tanácsadó testülete, a velencei bizottság – viszont jóval tovább mehet, s ment is. Ők hívják fel ugyanis a magyar kormány figyelmét arra, hogy nem egyes törvényekkel, hanem általában a magyar demokrácia állapotával van baj. Például azzal, hogy a Fidesz által meghirdetett nemzeti együttműködés rendszere nem működik. A kormány – a kétharmados többségre hivatkozással – senkivel nem hajlandó párbeszédre, sem az ellenzékkel, sem a szakszervezetekkel, sem civil és szakmai szervezetekkel.

Az elmúlt csaknem két esztendő közjogi ámokfutásának független intézmények és hivatásrendek váltak áldozataivá. Indokolás nélkül menesztett közszolgák, kényszernyugdíjazás előtt álló bírák, az érdekképviselet lehetőségétől szinte megfosztott rendvédelmi dolgozók, a tanszabadságért küzdő pedagógusok, ügyfeleik érdekeinek képviselete helyett a nemzet javára felesküdni köteles ügyvédek tudnának mesélni... Amit Brüsszel kevésbé tehet, megteszi a velencei bizottság: a szervezet főtitkára a politikai kultúra egészének kérdését veti fel. Ennek része, hogy a totális többség birtokában a Fidesz totális háborút hirdetett, s minden fontos intézményt maga alá gyűrt. Pedig az európai szakértők szerint a külföldön és itthon is bőven osztogatott kokik, sallerek és nyaklevesek helyett inkább gesztusokra, a demokratikus magatartási minták, kultúra megőrzésére lenne szükség.

Elkerülhető lett volna, hogy a kormányt az unió szégyenpadjára ültessék, ha a demokratikus alapértékekért aggódó ellenzékben és a liberális értelmiségben nem feltétlenül és kizárólag ellenséget látnak. De ha már így esett, nem a nemzetközi baloldalt kellene felelőssé tenni a kialakult feszültségek miatt; célszerű lenne inkább beismerni, hogy nemegyszer tévedtek, mi több, tudatosan mentek szembe általánosan elfogadott jogelvekkel. Ideje hát véget vetni a „szabadságharcnak”.

Az Európai Unió az alapjogi charta szerint „az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás oszthatatlan és egyetemes értékein alapul, a demokrácia és a jogállamiság elveire támaszkodik”. Csak ezt kérik rajtunk számon, semmi többet.