Végső búcsú közpénzen
A jelenséget mindenütt a nehezedő megélhetéssel, az eladósodottsággal és a növekvő munkanélküliséggel magyarázzák.
Megkérdeztünk tucatnyi települést a fentiekről. 2009 és 2011 között Debrecenben 147-ről 205-re, Egerben 20-ról 45-re, Győrben 39-ről 49-re, Pécsen 118-ról 152-re, Szekszárdon 45-ről 52-re szaporodott az évente megrendezett köztemetések száma. Találunk olyan települést vagy fővárosi kerületet, ahol ide-oda lengenek az adatok. Ilyen például Budapesten Kőbánya, ahol 2009-ben 187, 2010-ben 240, tavaly pedig 192 esetben volt szükség köztemetésre. Ha azonban tíz évre tekintünk vissza, akkor szinte mindenütt lényegesen több lett az önkormányzat által fizetett temetés.
Ha valakinek nincs fellelhető hozzátartozója, akkor eleve a településre marad a temetés. Ha vannak rokonok, ám ők pénz híján nem tudják vállalni a végső búcsú költségét, akkor megint csak az önkormányzaté ez a feladat. Azt, hogy a rokonok mikor jogosultak a köztemetés kérésére, helyi rendelettel szabályozzák a települések. A hozzátartozók általában akkor kérhetik a köztemetést, ha a családban az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíjminimum (28 500 forint) másfél-kétszeresét. Akad település, ahol a köztemetés árát később egy összegben vagy részletekben vissza kell fizetnie a rokonságnak. Sok helyütt ugyancsak elvárják a köztemetés költségének utólagos megtérítését, ha a halott után maradt örökség erre fedezetet nyújt.
A köztemetések dolgában takarékos városok „titka” a feladatra kiírt sikeres pályázatban rejlik. Szekszárdon például évekig 130-140 ezer forintból gazdálkodtak ki egy köztemetést, ám tavaly egy pályázó elvállalta a munkát 26 ezer forintért, így a város a köztemetéseken évente nagyjából ötmillió forintot spórol meg. A munkanélküliségtől leginkább szorongatott falvakban a legrosszabb a helyzet e téren is. Az 1200 lelkes Baranya megyei Alsószentmártonban – ahol az állástalanság 1990 óta folyamatosan 90 százalék körül mozog – évente 14-15 helybelit búcsúztatnak, s három-négy esetben a falu pénzén történik ez az aktus, a többi temetéshez az önkormányzat 50 ezer forint segélyt biztosít a gyászoló famíliának, emellett a település közmunkásai ássák ki a sírt, s hantolják el a koporsót.
A köztemetések költsége az egyes településeken jelentősen eltér. Szegeden 165 ezer forintból „jön ki” a koporsós, 144 ezerből az urnás végbúcsúztatás. Pécsen 121 ezer a koporsós, 114 ezer a hamvasztásos temetés ára. Kazincbarcikán egyaránt 100 ezer forintba kerül a koporsós és az urnás temetés. Egerben csak urnás köztemetésre van lehetőség, s ott mindössze 40 ezer forint az ilyen végtisztesség ára. Debrecenben még ennél is jóval kevesebből megoldják a köztemetéseket, hisz a koporsós búcsúztatás 30, az urnás 17 ezer forint.
A köztemetéseken leggyakrabban csak a közvetlen rokonok vesznek részt. A hajléktalanok temetését is általában az önkormányzatok rendezik. Ezeken a köztemetéseken nem ritka, hogy egyetlen rokon vagy ismerős sem kíséri el az elhunytat az utolsó útjára. Akad, ahol takarékossági okokból csak urnás köztemetésre van lehetőség (ez alól kivétel, ha bűncselekmény áldozatát kell eltemetni, akkor ugyanis – az esetleges későbbi vizsgálatok miatt – kötelező a koporsós temetés). A nagyobb városok általában egy elkülönített, úgynevezett szociális parcellában vagy urnafalban helyezik el a köztemetéssel búcsúztatott elhunytakat. Pécsett az elhunyt neve és életkora olvasható a kereszten. Ez a két adat szerepel a pécsi köztemetői urnafalon is. Egerben, a Grőber temetőben a volt munkásmozgalmi emlékfal szolgál a köztemetettek nyughelyéül, s ott felirat nélküli nyilvántartási számmal jelölik meg az elhunytakat.
