A tanulmány szerzői részletesen elemzik az elmúlt húsz évben kialakult helyzetet: a rendszerváltás után eltűnt egymillió munkahely okozta problémahalmazt, amely ránehezedett a jóléti rendszerre, és amellyel az egymást követő kormányok nem tudtak mit kezdeni. Mélyszegénységben nem csak romák élnek, jóllehet a roma közösségben a tartós nélkülözés és kirekesztettség kiterjedtebb. A szegénység településtípusokra és földrajzilag is koncentrálódik: éppen a leghátrányosabb helyzetű településeken nincs elég erőforrás ahhoz, hogy a szegénység mélyülését megakadályozzák. A Haza és Haladás Alapítvány szerint a közszolgáltatások (például védőnői, óvodai, háziorvosi, családsegítő szolgáltatások) egyenlőtlen hozzáférése és a szegénység terén tapasztalt kormányzati kudarcok mélyebb oka „a magyar közigazgatás gyengesége”. A települések ugyanis számtalan feladatot kaptak, amelyekkel az ő szintjükön képtelenség megbirkózni. A szerzők kiemelik, hogy a probléma „politikai táborokhoz kötődő megítélése is a megoldás akadályává vált”.

Nagyon nehéz körülmények között nem csak romák élnek

A Haza és Haladás szociálpolitikai javaslatcsomagjában a kiemelt célok közé sorolja az oktatási esélyegyenlőség javításával a szegénység átörökítésének megszakítását, mert ezáltal a szegénység mértéke is enyhül, illetve az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők foglalkoztatásának növelését. Az alapítvány helyzetértékelése tömör: „A meglévő ellátórendszerben a tartós munkanélküliek alig kapnak segítséget ahhoz, hogy visszakerüljenek a nyílt munkapiacra, és az erre való ösztönzés is gyenge. A segély – bár rendkívül alacsony összege nem igazodik a szükségletekhez – kötelező közmunkával vagy feketemunkával váltogatva alacsony, de biztos jövedelmet nyújt. Ráadásul a tartós munkanélküliek többsége képzetlen, gazdasági termelékenysége alacsony, a magas minimálbér miatt önerőből ritkán tudnak visszatérni a munkapiacra.”

Az alapítvány megállapítása szerint az eddigi tapasztalatok azt támasztják alá, hogy a minimálbér és a segély összege közötti különbség növelése nem javította érdemben a segélyezettek álláskeresési intenzitását. Ez arra utal, hogy más, nem anyagi ösztönzőkre is szükség van, olyanokra, amelyek a nyílt munkapiacra való visszatérést segítő tevékenységeket (álláskeresést, képzést) bátorítják, vagy az ezekhez szükséges készségeket (írás, olvasás, önbizalom, tájékozódás, időbeosztás stb.) fejlesztik. A közmunka vagy az udvar rendben tartása erre nem alkalmas, miközben önkényeskedésre ad lehetőséget (ahogy ez számtalan településen látható is). Az utóbbi években egyre népszerűbb közfoglalkoztatás radikális csökkentését indokolja annak nagy költsége is.

Az alapítvány álláspontja szerint egy munkakeresési feltételhez kötött, rászorultsági alapú segélyre volna szükség, ami erős szolgáltatási elemmel és együttműködési feltétellel egészülne ki. A megoldás lényege az volna, hogy a segélyezés jövedelempótlási funkcióját és a munkára való ösztönzését elsősorban nem a támogatás összegének kalibrálásával, hanem a segély együttműködési feltételeinek szabályozásával igyekszik összehangolni.

A rendszer bonyolult: az alapítvány javaslata szerint a segélyt úgy kellene kiszámolni, hogy a család egy főre jutó jövedelme elérje az öregségi nyugdíjminimum másfélszeresét. Ez a rendszer kedvezőbb lenne a jelenleginél, mert a foglalkoztatást helyettesítő támogatás most fix összegű. A jogosultság határa az öregségi nyugdíjminimum másfélszerese – ez is kedvezőbb lenne a jelenleginél: most a nyugdíjminimum 90 százaléka, vagyis 25,7 ezer forint a határ. Ugyanakkor javaslatot tesznek az éppen a Bajnai-kormány alatt 2009-ben befagyasztott nyugdíjminimum emelésére: 31 ezer forint lenne a legkisebb nyugdíj összege. A segélyezettnek nem lehet hárommillió forintot meghaladó értékű vagyona, és újdonság, hogy azok is igénybe vehetik, akik dolgoznak, de alacsony a keresetük. Fontos elem, hogy a munkaügyi kirendeltségen az ügyfelekkel mindig ugyanaz az ügyintéző (más szóval: esetgazda) tartaná a kapcsolatot, a segély elbírálása viszont nem hozzá tartozna. Az esetgazda „a munkába állást segítő szolgáltatások teljes folyamatán át végigkíséri és segíti az álláskeresőt”. A szolgáltatás kikerülne az önkormányzatok hatásköréből. A segély feltétele, hogy a háztartás minden munkaképes, aktív korú tagja együttműködjön a munkaügyi kirendeltséggel és a családsegítő központtal. Ennek keretében kéthetente jelentkezni kell az esetgazdánál, vele egyeztetve meg kell állapodni a teendőkben, és számot kell adni az álláskeresés érdekében tett lépésekről. Aki nem tartja be az együttműködési szabályokat, attól egy hónapra meg kell vonni a segély felét.

Az alapítvány kikerüli a politikai pártok számára oly népszerű közmunkát, és más foglalkoztatási formákra épít. Elképzelésük egyik fontos eleme, hogy a munkaadókat is ösztönöznék például a tb-járulék és a minimálbér csökkentésével.

Közjóra törekvő haladó kormányzás

Haza és Haladás elnevezéssel hozta létre a kormányváltás után alapítványát Bajnai Gordon korábbi miniszterelnök. A névvel arra utalt, hogy az alapítvány a „közjóra törekvő haladó kormányzás” gyakorlatát akarja támogatni. Az alapítvány javaslatokat, hatástanulmányokat készít, ezekkel akarja a mindenkori hatalom munkáját jobbítani. A Haza és Haladás kuratóriumának elnöke Schmidt-Hegedüs Dóra, tagja Szigetvári Viktor (aki korábban Bajnai Gordon kabinetfőnöke volt) és Tordai Csaba (a Miniszterelnöki Hivatal egykori államtitkára).