Hogy került a Wallenberg-emlékkiállítás a baracskai börtönbe?
– Csodálkoztam is, hogy miért kapok meghívót, de mivel Orosz Ferenc gyerekkori barátom, gyakran váltunk levelet, így hát gyanútlanul elmentem az egyesület elnökségi ülésére – meséli a börtönlelkész. – Ott szembesültem vele, hogy csak tévedésből kaptam meghívót, ám ha már ott voltam, végigültem a megbeszélést. Az eszmecsere arról folyt, hogy hány helyszínen kellene bemutatni a Wallenberg születésének 100. évfordulójára létrehozott vándorkiállítást. Rájöttem, hogy mégiscsak volt értelme a kiruccanásnak: azon nyomban felajánlottam, hogy a német megszállás 68. évfordulóján, március 19-én a baracskai börtönben a fogvatartottakkal együtt emlékezzünk Wallenbergre, egyúttal tegyük elérhetővé a tárlatot a raboknak.
Azért a puszta véletlennél többről van szó. Szénási Jonathan Sándor, aki több mint egy évtizede dolgozik börtönlelkészként, igen tágan értelmezi a lelkipásztori munkát: a hitéleti tevékenységén túl rendszeresen szervez múzeumlátogatást, karácsonyicsomag-készítést, betlehemezést, a fogvatartottak családjai számára nyári tábort, de gyakran hív vendégfellépőket is a börtönbe. Saját megfogalmazása szerint az intézmény vezetői megpróbálnak lehetőséget adni arra, hogy „a megálmodott hülyeségeit” valóra válthassa. Azt viszont a börtön vezetősége dönti el, hogy a főként külső programokon az 1100 elítélt közül kik vehetnek részt.
Az igazsághoz tartozik, hogy Cséri Zoltán börtönparancsnok valamivel könnyebb helyzetben van, mint az intézményvezető társai. Baracskán ugyanis jórészt kisebb súlyú bűntettekért – lopásért, csalásért, sikkasztásért, közlekedési bűncselekményért – elítélt rabok töltik büntetésüket, ami általában nem haladja meg a három évet. Szénási Jonathan Sándor tapasztalatai szerint az itteni börtönlakók közül sokaknak valós esélyük van arra, hogy ne váljanak visszaesőkké. Az intézet egyébként 15 egyházzal, misszióval és civil szervezettel kötött együttműködési megállapodást: Cséri Zoltán szerint ezek a szervezetek segítik a fogvatartottakat a családjukkal való kapcsolattartásban és a szabadulás utáni életre való felkészítésben.
A Wallenberg-kiállítás megnyitóján sok elítélt szeretett volna részt venni, de csak 35-en fértek be a börtönkápolnába. Akiket megkérdeztünk, elmondták: korábban soha nem hallottak a svéd diplomatáról. Egyetlen rabnak volt ismerős Wallenberg neve; ő úgy fogalmazott: „olyan Schindler-féle fazon lehetett, aki zsidókat mentett a második világháborúban”. Magyarázatként hozzátette: évekkel ezelőtt látta a Schindler listája című filmet.
Mielőtt a fogvatartottak megnézhették volna a kiállítást, Orosz Ferenc egyesületi elnök, Vári Krisztina evangélikus lelkész, Sipos András, a kiállítás rendezője és Schönberger András rabbi idézte fel a svéd diplomata alakját. Az egyes megemlékezők között Masa Tamás, a Sabbathsong Klezmer Band tagja énekelt héber nyelven dalokat.
Kíváncsiak voltunk, hogy megérintették-e a rabokat a megnyitón hallottak és a kiállításon látottak. Az mindenesetre nyilvánvaló volt, hogy Masa Tamás éneklése szíven ütötte a marcona kinézetű embereket. Többen is vele együtt dúdolták a refréneket.
– Nem tudom, hogy pontosan miről énekelt, de olyan fájdalom meg szomorúság volt a hangjában, hogy egyből eszembe jutottak a családtagjaim. Az, hogy nem lehetek velük – mondja R. Károly. A 48 éves rabnak még 13 hónap van hátra a büntetéséből, azt nem árulta el, hogy miért került börtönbe. – Én is zenész vagyok, megéreztem, hogy a zsidó ének igaziból a szabadságvágyról szólt. Arról meg idebent nem kell sokat magyarázni az embereknek.
W. Richárdnak még tíz hónapja van hátra a lopás miatt kiszabott büntetéséből. Őt Schönberger rabbi gondolatai fogták meg:
– Azt mondta, gondolkodjunk el rajta, hogy az emberek egyetlen csoportját sem szabad eredendően bűnösnek nyilvánítani – idézi fel a rabbi szavait a 36 éves rab. – Milyen igaz: ha kiszabadulok, mindenki börtöntölteléknek tart majd, senkit sem fog érdekelni, hogy megváltoztam-e idebent, hogy másképp akarok-e élni, mint korábban. Mi itt mindannyian megbélyegzettek leszünk.
A 29 éves S. Róbertet csalásért ítélték el, nyolc hónap múlva szabadulhat. Azt mondja, odakint még soha nem találkozott személyesen a zsidógyűlölettel. De az önfeláldozással sem.
– Alig hiszem el, hogy akadt egy ember, aki nem törődött a saját sorsával, folyamatosan életveszélybe sodorta magát, csak azért, hogy megmentsen olyan embereket, akiket egyáltalán nem is ismert – mondja az „első bűncselekményes” fiatalember. Szénási Jonathan Sándor magára vállalta, hogy azoknak a raboknak is mesél majd Wallenbergről, akik nem fértek be a megnyitóra, és csak később nézhetik meg a kiállítást.
– Tapasztalataim szerint a fogvatartottak 80 százaléka az életvitele miatt kerül börtönbe – mondja a lelkész. – Minden egyes ember óriási nyereség, akit sikerül letéríteni a bűn útjáról. Ehhez kitartó munkára van szükség. Wallenberg példája segítséget nyújthat a feladathoz.
