Az ügyvédnek gyorsan kedvét szegte, hogy az 1998-as kabrióról csak annyi derült ki, hogy az elején törött, és a légzsákok kinyíltak. Sokkal többet a hirdetményhez mellékelt bélyegképről sem tudott megállapítani.

Látatlanban egyébként sem vásárol senki, az interneten fellelhető formanyomtatványon viszont ez olvas ható: „Az árverésre kerülő ingóságo(ka)t Nem megtekinthető alatt, 2012. 02. 16-án … órakor lehet megtekinteni”. A végrehajtó irodájában a reménybeli vásárlónak pedig csak azt a tájékoztatást adták, hogy telefonáljon félfogadási időben. Így az ügyvéd lemondott az angol autóritkaságról, pedig lehet, hogy hajlandó lett volna licitálni a négymillió forintos kikiáltási áron meghirdetett kocsira.

Véletlen, hogy erre a sajátos hirdetésre egy ügyvéd hívta fel a figyelmet, mert ő kifejezetten magánemberként – vagyis a végrehajtási eljárásokban nem érdekelt „civilként” – kutakodott a kamara honlapján. Ugyanakkor az árverésekkel kapcsolatban azok a kollégái is fenntartásaikat fogalmazzák meg, akik rendszeresen találkoznak efféle ügyekkel. Egy több évtizedes gyakorlattal rendelkező ügyvéd szerint ezen a területen csak gondok vannak.

A legsarkosabb vélemény: a korábban sokat emlegetett árverési maffia az internet világában is képes a saját érdekei érvényesítésére. Névvel azonban – tartva az esetleges következményektől – senki nem kívánt nyilatkozni, így az efféle állítás valóságtartalma nem bizonyítható. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az a szabály, amely szerint a dobra vert ingóságokat akár negyedáron is értékesíteni lehet, némi gyanakvásra adhat okot: lehetővé teszi ugyanis, hogy valaki bagóért jusson például nagy értékű autóhoz, esetleg ipari vagy mezőgazdasági géphez.

Amúgy az internetes árverést éppen a visszaélések megelőzése érdekében vezették be, és a tapasztalatok szerint az így eladott ingatlanok – amelyeknél kötelező az elektronikus licit – a korábbiaknál magasabb áron cserélnek gazdát. Az adósság fejében lefoglalt ingóságoknál annyiban más a helyzet, hogy az elektronikus árverést a végrehajtást kérő kezdeményezheti, ha az esetleges költségeket megelőlegezi. Enynyit valószínűleg érdemes kockáztatnia, hiszen a világhálón bárki személytelenül tehet ajánlatot, míg egy hagyományos árverésen előfordulhat, hogy a résztvevőket esetleg megpróbálják befolyásolni. Például gyengéd nyomásgyakorlással – szép szóval, esetleg némi készpénzzel –meggyőzik őket, hogy jobban járnak, ha nem licitálnak.

Az interneten erre esély sincs,mert akit érdekel valamelyik dobra vert tétel, minden külső befolyástól mentesen teheti meg a maga ajánlatát. Már ha van kedve hozzá, mert a végrehajtói kamara jelenlegi rendszere a legkevésbé sem tekinthető ügyfélbarátnak. Még annyi információt sem tartalmaz, ami ahhoz kellene, hogy a reménybeli vevő el tudja dönteni, érdemes-e egyáltalán megnéznie az árverési hirdetményben szereplő holmit. Például a gépkocsiknál többnyire csak a típust, a gyártási évet, a rendszámot és a becsértéket árulják el. Ennek alapján vajon kap kedvet a licitáláshoz?

A kikiáltási ár – tehát a becsérték – ráadásul nemegyszer egészen irreális, például egy nyolcesztendős Opel Corsát hárommillió forintra tartanak, ami teljesen komolytalan ajánlat. Egy hasonló korú Audi A6-osért sem adnának tízmil liót, mert az is körülbelül a felét érheti. A becsérték negyedéért viszont már mindkét autó igen jó vétel lehet, mert ha nincs jobb ajánlat, az árat egészen addig levihetik. Egy hatéves VW Passatot meg kétmillióért hirdettek meg, amiért viszont többet lehetne kérni.

Az egész így nagyon nincs jól kitalálva – állítják ügyvéd forrásaink, akik adósokat és a hitelezőket egyaránt képviseltek már. Ha a becsértéket valóban megalapozottan állapítják meg, elfogadhatatlan, hogy bármilyen ingóságot 25 százalékos áron is eladhassanak – fogalmazzák meg egyik aggályukat. Emiatt gyakran előfordulhat, hogy a jobb ajánlatokra nepperek csapnak le, akiket erről forrásaink szerint egyik-másik végrehajtó, de esetleg már a gépkocsi vásárlását finanszírozó pénzintézet embere is tájékoztat. Ez utóbbi esetben a végrehajtási eljárás meg sem indul, mert a fizetésképtelen adóssal kitöltetlen adásvételi szerződést íratnak alá, olyan látszatot keltve, mint ha a jármű tulajdonosa maga vállalta volna az értékesítést.

Lehet, hogy mindez fikció, de az biztos, hogy egy diszfunkcionálisan működő rendszer a fizetésképtelenné vált emberek és a pénzük után futó hitelezők számára egyaránt súlyos veszteségeket okozhat. Ha valamit áron alul adnak el, könnyen lehet, hogy abból nem lehet kiegyenlíteni a követelést, miközben az adós elveszítette esetleg nagy értékű ingóságait. Így kizárólag a végrehajtó és a nepper jár jól: az előbbi mindenképpen megkapja a költségeket és az akár tízszázalékos jutalékot magában foglaló járandóságait, a vásárló pedig jóval áron alul szerez például autót. Amiért egyes vélemények szerint hálásak is szoktak lenni…

Az általunk megkérdezett ügyvédek úgy látják, nagyobb átláthatóságra lenne szükség. Például: szabályozni kellene az árverési hirdetmények adattartalmát, hogy azok legalább annyi információt adjanak, mint amennyit bármelyik autós hirdetési portálon megszokhattunk. Ott az (irány)ár, a pontos típus és évjárat mellett az állapotra, a felszereltségre, a tulajdonosok számára, a vezetett szervizkönyv meglétére vonatkozó tájékoztatás biztosan megtalálható. De a jelenleginél részletesebb információkra más ingóságnál is szükség lenne.

A hirdetésekben ráadásul a „becsértéket” többé-kevésbé komolyan lehet venni, nem úgy, mint az árverési hirdetményeknél. A hagyományos tranzakcióknál az sem képzelhető el, hogy a kínált holmit nem lehet megtekinti, s kizárt, hogy az eladó diktálja a feltételeket. A végrehajtási eljárásban viszont a végrehajtó az úr, és többnyire egyetlen időpontot ad, amikor az ingósággal az érdeklődők ismerkedhetnek. Erre általában harminc percet, jobbik esetben egy órát biztosítanak. Legalábbis a kívülállóknak – gyanítják forrásaink.

Ugyanakkor szerencsésebb lenne, ha nem a véletlenen múlna, hogy mit bocsátanak elektronikus árverésre és mit nem. Ez visszaélésre ad lehetőséget; állítólag még az is előfordult, hogy a helyszíni licitet a meghirdetett időpont előtt kevéssel „lezavarták”, s amikor valaki reklamált, mutatták neki az órát, hogy elkésett.

De ha minden szabályosan folyik is, egyes árveréseket bizonyos gyanakvás kísérhet. Amikor egy autót úgy vernek dobra, hogy a licit megkezdése előtt öt percet (!) biztosítanak a megtekintésére, az a hirdetmény valószínűleg csak a bennfentesek érdeklődését váltja ki, mert enynyi idő alatt nagy értékű jármű megvásárlásáról nem lehet felelősen dönteni. Kivéve, ha nyilvánvalóan a piaci ár alatt lehet hozzájutni.

Drága rendőri intézkedés

Hatályba lépett az a belügyminiszteri rendelet, amely a végrehajtási eljárást akadályozó személyekkel szembeni rendőri intézkedés miatt fizetendő tarifákat határozza meg. Ha az adós ellenáll és ezért segítséget kell kérni, akkor 9250 forint átalányt kell fizetnie. Amennyiben a rendőri közreműködésre két órát meghaladó ideig van szükség, a számla óránként és járőrönként kétezer forinttal nő, ha pedig a rendőrök több mint 25 kilométert autóznak, a 26. kilométertől minden további kilométer után ötven forint költségtérítést is felszámolnak.

Felszámolás a világhálón

Hamarosan a felszámolási eljárásban is bevezetik az elektronikus árverést. A hivatalos indoklás szerint a felhasználóbarát módon kiépített értékesítési rendszer megkönynyíti majd a lehetséges vevők számára a felszámolás alá került cégektől eladásra meghirdetett vagyonelemek kínálatának áttekintését, az árak összehasonlítását. Azt is remélik, hogy az internetes értékesítés több vevőt vonz, így magasabb árbevétel várható, és ezzel a felszámolt cég hitelezői is nagyobb arányban jutnak a követelésükhöz.

Ingatlan árverés, illusztráció,