Az ok az ingatlanok használatának rendezetlen jogcíme volt. Az épület tulajdonosának – a Medicatus cégcsoportnak –, illetve az intézmények fenntartójának – a Kálvin János Presbiteri Missziónak (KJPM) – nem sikerült megállapodniuk. A kormányhivatal emiatt már korábban felszólította a fenntartót a helyzet rendezésére.

A másodfokon eljáró Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal 2012. január 31-ig adott határidőt a fenntartónak a megállapodás megkötésére, de nem született egyezség. Furcsamód, az ügyben eljáró hivatal főigazgatója dr. Pósfai Gábor, aki korábban több éven át az Arany Alkony szakmai igazgatója volt.

Nem ez az egyetlen furcsaság. A működési engedély visszavonását a fenntartó misszió elnöke, Égető Ferenc kérte. Döntését az egyházi normatíva elvesztésével indokolta. A missziót alapító Horvátországi Magyar Református Keresztyén Egyház Magyarországi Egyháztestét (HMRKE-ME) ugyanis az egyházügyi törvény tavalyi módosításakor törölték az elismert egyházak köréből, így a misszió elesett az egyházi kiegészítő támogatástól. S ez bizony nem kevés: évi 1,15 millió forint minden ellátott után. (Az önkormányzatok 635 ezer forintot kapnak ugyanezért.) A KJPM nem adta fel mindjárt. Tettek egy kísérletet a bevételi forrás megtartására.

Üzleti ajánlat a görög katolikus egyháznak

Tavaly nyáron a misszió vezetője azzal a javaslattal kereste fel a Görög Katolikus Egyház püspökét, Kocsis Fülöpöt, hogy vegye át az otthonok fenntartói szerepét. A püspök ismeretei szerint ők csupán egyek voltak azok közül, akiknél a misszió ezzel az elképzeléssel házalt. Csakhogy a görög katolikusoknak átadni kívánt hálózat ingatlanainak használatáért több tízmilliót kellett volna fizetni havonta a tulajdonos Medicatus cégcsoportnak, az otthonokat üzemeltető Arany Alkony Kht. többségi tulajdonosának.

Kocsis Fülöp püspök visszautasította az ajánlatot. Ennek ellenére a mindössze néhány száz főt számláló esztergomi görög katolikus egyházközösség vezetője június végén átvette a hálózat fenntartói jogát. Az Arany Alkony pedig azonnal igényt nyújtott be 762 millió forint egyházi normatívára. Nem kapták meg. Az esztergomi parókusnak ugyanis a megyésfőpásztor ellenjegyzése nélkül semmilyen szerződéskötésre nem lett volna joga. Ezt pedig nem kapta meg.

A püspök azonnali hatállyal megfosztotta hivatalától az esztergomi egyházközösség vezetőjét, majd haladéktalanul megtámadta a fenntartói jog átadásáról szóló szerződést és feljelentést tett az ügyben.

A fővárosi kormányhivatal két nap múlva visszavonta a fenntartóváltozást szentesítő határozatát. Így a misszió maradt a fenntartó.

A zsinat döntött, a minisztérium még nem

Rövidesen Égető Ferencet is eltávolították hivatalából. Az ingatlanok birtokosainak ösztönzésére végrehajtott egyházkereső akciójáról a misszió alapítóinak nem volt tudomása – magyarázta lapunknak a KJPM új elnöke, Erdős János. – Égető Ferencnek egyébként sem lett volna joga önállóan eljárni ebben a kérdésben, mivel jogkörét a zsinati tanács hónapokkal korábban korlátozta. Tisztségéből 2011 decemberében hívták vissza, így a működési engedély visszavonását az egyháztest és a misszió kifejezett szándékával szembemenve kérelmezte a kormányhivatalnál.

Égető Ferenc arra hivatkozva kérte a fenntartóváltást, hogy a misszió tartalékai elfogytak, az egyházi kiegészítő normatíva nélkül képtelenek biztosítani az otthonokban élő idősek ellátását. Az intézmények zavartalan működése így csak fenntartóváltással érhető el. S a legjobb az lenne, ha egy történelmi egyház venné át az otthonokat.

A misszió új vezetése azonban megtartaná az Arany Alkonyt, ezért fellebbezést adott be a kormányhivatal határozata ellen. (Másodfokon a Nemzeti Erőforrás Minisztérium dönt majd.) A misszió leváltott elnöke üzleti érdeket sejt a fellebbezés mögött.

A misszió új vezetése viszont őt vádolja az otthonok gazdálkodásának tudatos ellehetetlenítésével. Erdős János szerint éppen az elődje pénzügyi manőverei vezettek oda, hogy a misszió – korábbi gondos gazdálkodás eredményeként rendelkezésre álló – több százmilliós működési fedezetének jelentős részét elveszítette. A folytatólagosan, nagy értékre elkövetett sikkasztás és nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanúja miatt a KJPM feljelentést tett.

Csak az extraprofitról kéne lemondani?

De a misszió a jelenlegi nehéz pénzügyi helyzet ellenére sem tartja lehetetlen vállalkozásnak az otthonok további üzemeltetését. A működés finanszírozása három lábon állt, ebből csak az egyik, az egyházi kiegészítő támogatás folyósítása szűnt meg, az állami normatíva és a lakók havi befizetései megmaradtak – mondja Erdős János.

– Számításaink szerint a megváltozott finanszírozási viszonyok mellett is biztonságosan és gazdaságosan működtethetők az otthonok. Bár a csökkent finanszírozás sok területen a meglévő szerződések újratárgyalását, költségracionalizálást, átszervezést igényel, de ezen lépésekkel biztosítható a hatékony működés. A tavaly decemberben megkezdett takarékoskodás nyomán már eddig is több millió forinttal csökkentették a költségeket. Pont ezen költségcsökkentésről szóló, általuk kezdeményezett tárgyalások érintették „érzékenyen” az ingatlantulajdonosi kört, akik a korábbi – meglehetősen nagy – profitról nem voltak hajlandóak lemondani, és elzárkóztak minden további tárgyalástól – mutat rá a kormányhivatal döntésének indokául szolgáló fenntartói-tulajdonosi ellentét hátterére Erdős János, aki azt sem hallgatja el, hogy a Medicatus cégcsoport a kormányhivatal szerződéskötési moratóriuma ellenére több tucat új lakót költöztetett be az otthonokba a misszió költségvetésének terhére.

Erdős még egyszer megerősíti, ha az eddig extraprofitot realizáló ingatlantulajdonosok önmérsékletet tanúsítanának, akkor a törvényes működési feltételeknek megfelelően továbbra is működtetni tudnák az otthonokat. Az egyházi normatívából a folyósítás évei alatt se sokat látott a misszió – teszi hozzá Erdős János –, abból akkor is azok a különféle szerződéses partnerek húztak extraprofitot, akik vastagabban fogó ceruzával árazták be szolgáltatásukat a misszió felé.

A kormányhivatal tudomása szerint a misszió százmilliós nagyságrendű tartozásokat halmozott fel.

A főváros szinte képtelen lenne megoldani a problémát

A hálózat nyolc – a fenntartó szerint kilenc – otthonában összesen 1200-1300 idős ember él. Túlnyomó többségüknek nincs saját ingatlana, így az otthonok bezárása után csak a rokonok jóindulatában, illetve a fővárosi önkormányzat ellátási kötelezettségében bízhatnak.

Az előbbi buktatói könnyen felismerhetőek, de a második lehetőség sem túl biztató. Budapest önkormányzata – a lapunk által elért információk szerint – kéttucatnyi telephelyen csaknem 4000 idős embert gondoz. Az otthonok túlnyomó többsége telt házzal üzemel, a várakozási idő átlagosan 2-4 év, de akad olyan fővárosi intézmény, ahol ez az idő 15 év.

Könnyen belátható tehát, hogy 1300 idős ember elhelyezése meglehetősen nehéz feladvány elé állítaná az önkormányzatot. Ezt felismerve a városvezetés felvette a kapcsolatot a kormány illetékes szerveivel, az egyházakkal, a civil, illetve a segélyszervezetekkel.

A helyzet komolyságát jelzi, hogy a fővárosi költségvetés nagy kockázatokra elkülönített 4,2 milliárd céltartalékának lehetséges felhasználási területei között a 4-es metró, a BKV és a Vidám Park mellett az Arany Alkony idősotthonokat is megjelölték. De még így se lenne könnyű mindenki számára elfogadható megoldást találni, hiszen több száz megszokott környezetéhez ragaszkodó, többségükben valamilyen egészségügyi problémával küzdő, javarészt mozgósítható hozzátartozó nélküli idős embernek kellene megfelelő új otthont találni néhány hét alatt.

Normatívára hajnalhasadás

A magánidősotthonok honi piacvezetőjének számító Arany Alkonyra már a bőkezű állami normatíva aranykorában is számos panasz érkezett az ellátás minősége, megtévesztő reklámok, az idősek meglopása miatt. A hálózat 1997-ben nyitotta meg első emelt szintű intézményét a józsefvárosi Mátyás téren. S azután sorra következtek a többiek Újpalotán, Csepelen, Zuglóban és Törökbálinton. A 18–34 négyzetméteres lakrészek sírig tartó használati jogáért 2,5–4,5 millió forintot kértek a beköltözéskor. A lakóknak nyugdíjuk 80 százalékát kellett térítési díjként befizetni. Az állami normatíva 2006-os drasztikus – 769 ezer forintról 560 ezerre – csökkenésekor az otthonokat üzemeltető Arany Alkony Kht. felbontotta a lakókkal korábban kötött szerződést. Az új megállapodást már nem velük, hanem az ingatlanokat is birtokló, és az egészségügyi szolgáltatást nyújtó Medicatus Kft.-vel kötötték, határozatlan idejű, alapszintű gondozásra. A régi lakóknak időarányosan visszafizették a belépési díj egy részét. Az újaktól már nem kértek belépési díjat, mert így nem kellett emelt szintű szolgáltatást nyújtaniuk. Az állami támogatás újabb csökkenésekor az egyházi kiegészítő normatívát is húzó Kálvin János Presbiteri Missziónak adták át az üzemeltetést. Az Arany Alkony Kht. körül addigra tekintélyes méretű cégháló szövődött, amelynek szálai egészen Liechtensteinig és Belize-ig vezetnek. A cégek egy része szerződéses viszonyban maradt az Arany Alkony otthonaival. (Sz. A. A.)