Ez a cikk hivatott értelmezni a miniszterelnök parlamenti szózatát, miszerint az ország népének az a dolga, hogy „mindig olyan parlamenti többséget hozzon létre, amely a politikai hatalmat a középosztály kezében tartja”. Az idézett szózat szerint ez mindig a Fidesz többsége lesz, hiszen az előző ciklusokban, amikor másé volt a többség, „a nagytőke a gazdasági hatalma mellett megszerezte a politikai hatalmat is”. Orbán előadása szerint az a középosztály, amit nem győz állami eszközökkel támogatni, a nagy pénzűek rétege alatt van, de lefelé nyitott, föl lehet hozzá kapaszkodni.

Ez ordas hazugság. A Fidesz egész Európával szembeszáll azért a protekcionista gazdaságpolitikáért, melynek a hazai nagytőke a legfőbb haszonélvezője. E nagytőke véleményvezéreinek java Csányi Sándortól Parragh Lászlón, Demján Sándoron, Baldauf Lászlón keresztül Széles Gáborig a Fidesz szövetségese, Simicska Lajos pedig egyenesen a Fidesz lényege. A nagytőkét érzékenyen érintő vagyonadóztatással az előző kormánytöbbség próbálkozott, a Fidesz hisztérikusan tiltakozott ellene.

A Fidesz olyan lépések sorozatával apasztotta a közvagyont, mellyel ki-ki annál többet nyerhet, minél gazdagabb. Ilyen az egykulcsos adó bevezetése, az örökösödési és ajándékozási adó megszüntetése, a végtörlesztés. Másrészt: a kormány mindent megtett azért, hogy a középosztályt alulról leszigetelje.

Az új adórendszerrel az alacsony keresetűek jövedelmét csökkentették, foglalkoztatásukat megnehezítették, a tankötelezettség korhatárát leszállították, a szakképzést lebutították, a munkanélküliek közfoglalkoztatását éhbéres kényszermunkává változtatták, minden lépést visszafordítottak, amit az iskolai szegregáció ellen, az integrált oktatásért, a hozott hátrányok csökkentéséért elődeik megtettek. Annak a szövetségnek, amelyet Orbán parlamenti beszéde szerint a középosztály és a szegények között létre óhajt hozni, az lenne az alapja, hogy a szegényeket mindentől megfosztják, amitől csak lehet, s abból is az aktívabban és tudatosabban szavazó középrétegeket finanszírozzák.

A munkanélküli-segély időtartamát minimalizálják, a mikroszkopikus foglalkoztatáspótló támogatást tovább csökkentik, s a középosztály helyi képviselőit fölhatalmazzák arra, hogy attól is megfosszanak bárkit, önkényes, akár teljesíthetetlen feltételekre hivatkozva.

Mindezt azzal magyarázzák, hogy erős középosztály nélkül nincs életképes társadalom és stabil demokrácia. Szent igaz! Az erős középosztály azonban az erős gazdaságból lesz, s nem abból, hogy az állam erősen pénzeli. Ellenkezőleg. A középosztály ereje épp arra kell, hogy elbírja a közterheket. Finanszírozza az iskolát, az egészségügyi ellátást, az infrastruktúrát és a szegények minél nagyobb részét a középosztályba fölvezető aktív szociálpolitikát.

A demokrácia éppenhogy nem attól lesz stabil, ha a középosztály gazdasági ereje politikai osztályuralommá válik, hanem attól, ha a szegénység minél kevésbé jelent politikai alávetettséget. A középosztály politikai uralmának követelése az állampolgárok jogi, politikai egyenlőségének, vagyis a demokráciának a tagadása.