Kész helyzet ítélet előtt: beelőznek a brüsszeli vizsgálatnak
A státusok jelentős része azért üresedik meg, mert a bírói nyugdíjkorhatár kötelező, szinte azonnali és radikális csökkentése miatt az idén számos bírónak kell távoznia.
Nincs idő arra, hogy megvárják a kötelezettségszegési vagy az alkotmánybírósági eljárás végét, mert akkor beosztott bírói és vezetői posztok sora évekig betöltetlen maradna – érvelnek bírósági források. Az Országos Bírósági Hivatal adatai szerint június 30-án 180 fő megy nyugdíjba, és az év végéig további 42-en távoznak, az idén összesen 236 bírót érint a kényszernyugdíjazás. Ha az ő helyüket nem töltenék be, elnök, illetve elnökhelyettes nélkül maradna egy ítélőtábla, több törvényszék – korábban megyei bíróság –, emellett számos más bírósági vezetői és beosztotti poszt is megüresedne.
A sors fintora, hogy a most nyugdíjazottak közül többek vezetői megbízatását – bár a nyugdíjrendszer változásáról már akkor hallani lehetett – tavaly erősítették meg újabb hat évre.
A kötelezettségszegési és az alkotmánybírósági eljárásban is azt kell vizsgálni: diszkriminatív-e, hogy a bírákat a mindenkori öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor – ez most 62 év, ami tíz esztendő alatt 65-re emelkedik – a törvény erejénél fogva megfosztják bírói tisztségüktől? A közszolgálatban viszont a felső korhatár továbbra is hetven év marad, más foglalkozási ágaknál pedig egyáltalán nincs ilyen automatizmus.
Egy nagykövet, egy ügyvéd vagy a versenyszférában egy alkalmazott tehát elvileg akár százévesen is a helyén maradhat. Nincs meghatározva olyan életkor, amely feltétlenül állásvesztéssel járna, mert a nyugdíj igénybevétele nem kötelezettség, hanem csupán jog.
Felvetődik: elfogadható-e az életkoron alapuló megkülönböztetés a bírói karon belül, hiszen aki már betöltötte a 62. évét, annak az idén távoznia kell, míg az 55 évnél fiatalabbak 65 éves korukig maradhatnak bírák. Aggályos lehet az is, hogy a bíráknak nem biztosítottak felkészülési időt az átállásra, mert a nyugdíjkorhatár hetvenről 62-re történő csökkentése súlyos egzisztenciális gondokat is okozhat. Bárhogyan döntsenek is a sorsukról, nincs visszaút, mert a menesztett bírák helyét addig biztosan betöltik.
A közelmúltban a bírósági hivatal vezetője 129 bírói hely sorsáról döntött. Ezek közül 23 státust áthelyezéssel töltenek be, 106 esetben pedig az elnök kezdeményezte a pályázók bírói kinevezését az államfőnél. Az álláshelyekre egyébként összesen 657-en jelentkeztek – a pályázók hetven százaléka bírósági titkárként dolgozik –, s a hivatalvezető mindössze nyolc esetben tért el az érintett bírói tanácsok által felállított sorrendtől. Hat alkalommal – a bíróság elnökével egyetértésben –a külső pályázóval szemben belső embert, tehát titkárt támogatott, egy esetben összeférhetetlenségi ok miatt változtatott, egy ügyről pedig nem kaptunk tájékoztatást.
Ezeket a pályázatokat azonban még tavaly, a bírósági eljárások gyorsítását célzó csomag parlamenti elfogadása után írták ki. A cél tehát ebben az esetben nem az idén nyugdíjazandó bírák helyének, hanem az üres, illetve részben új státusoknak a betöltése volt. Csaknem hatvan helyet a fővárosban és Pest megyében, tehát a legnagyobb ügyforgalmú bíróságokon hirdettek meg. A jelentkezési határidő pedig már tavaly december 15-én lejárt.
A magyar igazságszolgáltatás átalakításáról ír a The New York Times internetes oldalán Kim Lane Scheppele, a Princeton Egyetem professzora. Megállapítja: teljhatalmú „cárként” uralkodik a bírák felett Handó Tünde, és „Magyarország nem tudja garantálni, hogy a bírók függetlenek maradnak”.
A szakértő szerint „Magyarország nem vár arra, hogy Európa engedélyt adjon az új igazságszolgáltatási rend gyakorlati alkalmazására. A Fidesz-kormány gyorsan cselekszik, hogy megszilárdítsa az alkotmányos forradalmát”, és hamarosan olyannyira bebetonozza a rendszert, hogy „Európának (vagy egy következő magyar kormánynak) nagyon nehéz lesz megváltoztatnia”.
