Mindig volt mit. Kósa Lajos minden esztendőben gyarapított, épített, gazdagított, fejlesztett, növelt és beruházott. Igaz, milliárdos hitelekből. Mert régen, amikor a polgármester pártja még ellenzékben volt, akkor nem voltak gonosz, nemzetellenes pénzszivattyúk a bankok, nem a magyarok vérén hizlalták ők a kozmopolita hájukat. Hanem egyszerű pénzintézetek voltak, amelyek a polgármester szavának hitelt adtak.

És Kósa Lajos bátran elköltötte a mások pénzét, sőt ezt sok éven át ellenszélben tette, mert Debrecent bűnös városként kezelték az előző kormányok. Azok a „gazfickók” – főként Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc – olyannyira nem vették semmibe az ország második legnagyobb városát, hogy 2002 és 2009 között több mint 17 milliárd forint állami támogatást löktek oda Debrecennek különféle beruházások támogatására. Nem beszélve a magyarellenes Brüsszelről, amelynek a cívisváros háromszor ennyi pénzt köszönhet.

De ennek a szégyentelen vircsaftnak 2010-ben örökre vége lett: Orbán Viktor, a nemzet ökle kiosztott néhány sallert Brüsszelnek, pár kokit a bankoknak, majd ugyanazzel a kézzel nagyvonalúan odadobott 12 milliárd forintot az új debreceni stadionra.

Ha jól értjük, Kósa Lajosnak erre a ciklusra be kell azonban érnie ennyivel. Nehéz lesz megmagyaráznia, hogy jobban kell örülni az Orbántól kapott 12 milliárdnak az egész ciklus egyetlen építkezésére, mint a Medgyessytől és Gyurcsánytól hét év alatt bekasszírozott 17 milliárdnak, de nem féltjük Kósa Lajost: eddig minden számtani bűvészkedés sikerült neki. Már amikor megpróbálta.

De most hiába öltöztünk lélekben ünneplőruhába, s hiába nyitottuk meg szívünket a teljes igazság befogadására, sajnos Kósa Lajos az idén már nem állt ki a saját városa elé. Nem értékelte a páratlan jóléttel és boldogsággal zárt 2011-es évet. Csak ő tudja, miért nem. Nem jutott rá ideje? Nem volt neki fontos? Szerény ember létére nem akart hencegni a hihetetlen eredményekkel? Arra gondolni sem merünk, hogy nem lett volna mit mondania.